2009. december 15., kedd

Ha én egyszer ledöntöm a rendszert


















... mert azért ilyen is sikerül.
Közeleg a karácsony. A konyhakassza nem túl vaskos, hát meglessük, miféle "hozzáadott értékkel" lehet meglepni a családtagokat.
(Más csinálta, de én is teszek hozzá valamit. Pl. amikor becsomagolunk egy dobozos bonbont.)
Legközelebb a házi videótár esik. A nekünk tetsző filmek nagyon alkalmasak ajándékozásra. Illetve - Nem tudom, miért jut eszembe Micimackó mézes csupra - azzal a kiegészítéssel, hogy meg is maradjanak.
Ilyenkor jönnek a grebbelő, rippelő, tömörítő és egyéb manipuláló programok. (Mennyi angol kifejezés vándorol be a szótárunkba? Az enyémbe mindenképpen.)
Szóval ilyenkor kipróbálom a szabad és az elérhető programokat is.
Most pedig sikerült a levadászott programokkal és a kikódolt filmekkel dugig tömött wincsimet kinyúvasztani.
Tehát belekerül egy másik wincs.
A Debian nem látja a Susét. Az xp összefagy a vistával, és a win2000 nem futtatja a mostani divix tömörítőt.
Mondjuk nem különösebben zavar, mert a vista 30 napig vagy az xp is egy hónapig lehet fenn a gépen, csak utána áll meg.
A hét most azzal telt, hogy a két gépemben addig válogattam és cserélgettem a diszkeket, amíg végre a lementett tévé és video doksik. meg TVC emulátorok, meg Enterpise meg egyéb Z80-as procira épülő géputánzók is egy helyre kerültek.
Közben még felkínoztam a win7-et is a vista hátára, csak épp nincs olyan hálókártyám, amivel szóba elegyedne.
Most az a diszk kapott teljes radírozott felületet, és három napi építgetés és peccselés után végre gyömöszöli a háttérben a dekriptált és lementett frédibéniket xvides, divixes videová. És mellette írom a blogomat.

A másik sikerélményem pedig a tegnapi mosás.
A szerencsétlenül elpukkant beltéri egységem végre újra veszi a műholdműsorokat.
A kondenzátorból kifolyt szmötyit letörölgettem, amikor az elkot kicseréltem, de akkor nem indult el. Látszólag mindent csinált, de sem számot nem írt a kijelzőre, sem hibaüzenetet. A soros (RS232) csatlakozóról sem állt szóba a számítógépemmel.
Tegnap a fejreállítós nagyítóval a lyukgalvánokat kutattam.
Attól fejreállítós, hogy majdnem mikroszkóp, és a munkaterületet megfordítja. Tehát vizsgálatkor minden bal oldali húzásra jobbra mozdul a kép.
A lyukgalván pedig azt jelenti, hogy a készülék belsejében az alkatrészeket mindkét oldalon fóliázott panelra ültetik, és a két oldal között a kapcsolatot olyan furatokkal biztosítják, amelyeket belül rézzel, ezüsttel, vagy más vezető anyaggal kötnek (galvanizálnak) össze.
A megszáradt elko-folyadék foltok alatt nem volt egyértelmű, vajon korróziót látok-e.
Este befújkáltam a szokásos zsíroldóval, s pár percnyi maratás után zutty a meleg víz alá.
Éjjel a radiátoron száradt, reggel pedig - próba szerencse - bedugtam a konnektorba.
Gyönyörű zöld LED kacsintott vissza rám, és egy 5-ös hibakód.
Ekkor már éreztem azt a bizsergést, mellyet mindenki ismer, ki csak egyszer is belenyúlt a konnektorba.
ÉL!
Alápakoltam a talpát, és felcsavaroztam az F csatlakozót, bekapcsoltam az erősítőt, és csak úgy dőlt belőle a Swiss Jazz műsora. Meg az Autonomia. Meg minden.
És itt vannak a tanúim, akik végignézték.

2 megjegyzés:

  1. Nekem tetszik, hogy ez a bejegyzés színesebb (a fotókkal), mint a korábbiak. A megfigyelőket nem könnyű fotózni, most Neked nagyon jól sikerült!

    VálaszTörlés
  2. Ezek ENSZ megfigyelők.
    (El Nem Szaladó)

    VálaszTörlés