Teljes gőz

Tönkremenőfélben az asztalkánk.
Új lap készül hozzá.
Asztalos ember biztos megdicsérné, milyen takarékos vagyok, és ilyen darabot is elteszek tűzifának, de ebből, kérem asztallap lesz.
A szőrös szárazfa alakul.
Tegnap kicuccoltam vele az erkélyre, és végigvágtam a felsőmaróval a nútokat. Aztán jött volna bele a féder. (Nem magamtól vagyok ilyen okos, Attila mondta meg, hogy hívják, és kaptam távtanácsot is a művelethez.)
A  hosszú pálcikát mégis magam vágtam ki, - volt másik, ami szélesebb - de ezen tanulok ilyet csinálni, hát meg is szenvedek érte.
Először az új szalagfűrésszel próbálkoztam,de az ment mindenfelé. Nem 1-2mm-t, de elfordult a szalag, megakadt, erős felindulással nézegettem a körfűrészt, hogy majd azzal folytatom.
Közben rám esteledett.
Bepakolás közben jött a szikra. A kicsi is ezt csinálta szalagszakadás előtt. Azért vettem a nagyobbat.
Csak közben kerítettem a kicsihez új szalagot.
Hajrá. Még a szürkületben végigtoltam rajta a deszkát.
Ez jobb. Majdnem tökéletes.
Ma volt még egy köröm a pákáért Pest másik végére, csak ebéd után folytattam.
Azt nem mondom, hogy ez pontos, de viszi a fát, nem szorul be, és még egy szöget is átvitt, pedig igen átnéztem. Mégsem eléggé.
A nútba még így sem fért, de kézigyaluval utánaigazítottam.
A képen baloldalt az egerek, mellette a kis asztalkám, és jobbra a lecserélendő lehajtható asztallap.
Sok hely nincs, de könnyebb utána összesöpörni.