Régi írásom, mert most nem jut semmi eszembe. a címe: Izgi

Halálom voltál, és én sem voltam élet

Halálom voltál, de senkivel nem ér fel.

- Szerintem rossz.

Megállt a radiátor előtt, fehér köpenyén átsütött a nap. Amikor oldalt

fordult, elmerülhettem az alakjának a tanulmányozásában.

- És mi a rossz benne?

Sejtelmes mosollyal próbált titokzatos lenni.

- Teátrális.

- Jó, de mondj valami olyat, amitől jobb lesz.

Lassan közeledett hozzám. Ugyanolyan teátrális volt, mint ami ellen

tiltakozott.

- Jó. Megpróbálom:

Nadrágom voltál, és én sem voltam résen

Na drágám hol vagy, mert jutalmamat kérem

Nevetett. Feltérdepelt az ágy szélére, fejét felszegte, a köpeny a melleire simult.

- Te jössz!

Ez komoly. Ez a nő gondolkodik.

- És még szép is vagy.. - böktem az orrába, mert a hízelgésre akkor is szükség van, ha jó a pozíció. - akkor :

nadrágon zippzár, és lefutok a mélybe

de ő közbevágott:

No, csak ne siess úgy! Ácsi, bácsi! Még ne!

Közben arcával betöltötte a teljes látómezőmet.

És kérdezett:

- No?

- Pillanat. Összeszedem.

- De az első két sor nem kell.

- Jó.

Odaültem az asztalhoz, és elölről kezdtem.

Nadrágom voltál, és én sem voltam résen

Na drágám hol vagy, és jutalmamat kérem.

nadrágon zippzár, és lefutok a mélybe

No, csak ne siess úgy! Ácsi, bácsi! Még ne!

- Én ezt nem tudom folytatni. Te nyertél.

- Nem ér! Tessék megdolgoztatni az agyad!

Behúzódott egészen a sarokba. A kispárnát begyömöszölte a háta mögé, 

lábait felhúzta, sarkával betakarta a barlang bejáratát.

Nadrágom volt már, de vé alakú résem

Gombokkal illesztve izgalmasabb nékem.

- Na neeeee. Tessék valami értelmeset. Komolyan venni.

Nadrágom foltján végigszaladt késem

Nagyobb folt kell már rá, a másikat kérem.

Elért a szegénység, kopott mindkét térdem

Köldöködet így is, méltó mód elérem.

- Ez az.

Lovagom, a templomban hajts vélem térdet!

Díszes palást előtt komolyan kell kérned

Hosszú égi csókkal üssünk rá pecsétet

Hófehér lelkemnek Te tarts immár vértet!

- No! Kiskezétcsókolom megtáltosodék.

Szerelemtemplomban faragott öl oltár

Szenteltvized ott is áhítattal innám

Térdet hajtva talpon, hason, vagy gerincen

Apró kézjelekkel fokoznám az élved.

Arcán a pír komoly lángra váltott. Láttam, a téma legalább annyira

izgatja, mint amennyire ellenkezik.

Biz ott nem fokoznád, menekülnék nyomban

Űzött vaddá válnék, vagy már őzet mondtam?

Habár szép szememmel vissza-visszanéznék

Vadászomra félve, távolra tekinték.

Lábait szorosabban húzta magához, mint valami süni, aki elgurulni

készül, de útjában a lejtőn áll a róka.

Őzikém, őzgidám! Bakod jár nyomodban!

Szerelmes illatod iránytű orromban.

Repülök bokrokon, árkon is átugrom,

Zuhogó esőben is öledbe vágyom.

Huncut villanás, jön is a folytatás.

De az őzbőr lehull, alóla cső mered

Hatalmasat dörren, lovagom, ég veled!

Trófeának jó lesz fenn az ajtó fölött

Meg is nézem mindig, mikor hazajövök.

Hm. Övön alul. De sebaj.

Nyelvem kikészíted majd intim betétnek

Bőrömből varrt tartód szíved fölött véd meg

És majd végignézem onnét a magasból

Ki fog kapni éket szép, erős szarvamból.

- Nem ééééér! Tessék visszalépniiii.

De már nem tudtam. Sőt, a folytatást le sem jegyeztem.
.................

s egy novella: Az agglegény

Megérintett. Már éppen elhúzódtam volna, és kerestem valami jó alibit, valamit,

amiért észre sem venné,vagy legalább nem érezné, hogy.., vagy hogy azért.

Aztán mégis hagytam. Melletem ült a buszon, szoknyája engedte szétnyílni

combjait, és teljesen kényelmesen ült.

Nem volt benne erotika. Semmi, amit nőben észre vennék, csak azért volt hosz-

szú szőke haja, meg olyan borzalmasan nagy mellei, hogy a természet valamit

törlesszen.

Láttam, hogy kommunikálni kíván, talán egy zsebkendőt vár, virágot, könyvet, a-

melybe lopva átpillanthat, rövidesen le fogja ejteni a szatyrát, vagy valamit, ami-

től én, az udvarias férfi felé fordulok.

Legalább most volna nálam valami műszaki könyv. Az kellően riasztó. Egyetlen

pillantás, és vagy tekintélyt, vagy férfifennsőbbrendűséget hirdet, meg azt, hogy

nem érdekel a világ, lám én még itt is dolgozom, tanulok, vagy valami hasonló.

De most üres volt a kezem.

Rám nézett.

Kicsit elhúzódtam, hátha le akar szállni, de ő elmosolyodott, és annyit mondott:

- Ma együtt szállunk le.

Ez a nő tudja, hogy én hol szállok le? Persze. De ő tovább szokott menni. Ezért

is szoktam nyugodtan melléülni. Ő belül, az ablaknál, és meg az utasok felől.

Megmentő közeleg. A lépcsől legalább 100 éves néni reszkető bottal a kezében,

és erre nézett! Juhéj! Átadom a helyem.

– Angyalkám, add át a helyed a néninek! - szólt az előttem ülő kislányra útitár-

sam, mintha valami iskolapadból figyelmeztetné az alvó diákot, akinek a tanár a

nevét már felolvasta a naplóból.

Zsebredugtam a kezem, hogy legalább egy tollat bányásszak elő, meg a bérle-

temben is marad régi szelvény, azon mindenféléket lehet jegyzetelni.

Semmi. Egy árva cerka, egy tollbetét, radírgumi, leszakított fűszál sem akadt a

körmeim alá.

Üvölthetnékem támadt. Belül dörömbölt a kisördög, hogy én nem akarok ezzel a

tehénnel megismerkedni, és legalább azzal a ragadós szemeivel ne bámulna a

szeme sarkából, és inkább gyalog járok ezentúl, vagy túlórázok minden nap,

csak most szabaduljak.

– Tudja, hogy hanyadika van? - nézett rám a tehénszemű Héra kékségével. Fe-

ketére húzott szempillák, a ki tudja hány fok meleg már összemosta kicsit a

szemfestékével. Egy szőke nő egyébként se emelje ki sötét színekkel a szemeit,

mert borzalmas.

– Nem tudom. - feleltem majdnem mogorván, és próbáltam ismét terepszínt ölteni.

– Akkor majd én megmondom. 21. Az anyám születésnapja.

– Gratulálok. - motyogtam az orrom alatt, de semmi kérdés, hogy hányadik, és még

a fejem is a szemközti tinilány melleire fókuszáltam. A kis szeplős baba nem láthatta,

mert a fejével egymagasságban egy csellót tartó barátnő állt a hangszerével együtt

jó maszkot, jó búvóhelyet jelentett. Meg egyébként is az autonómiám visszaszerzé-

se volt a cél.

– Anyám ma odaköltözött maga mellé a földszinten.

Püff. Akkor ezentúl hivatalosan létezhet a közelemben.

– És szeretném elkérni a telefonszámát, mert esténként felhívnám, ... persze csak,

ha nem zavarok.

Nem? Nem zavar? Esténként? Ott nálam?..

– Tudom, hogy egyedül él, és hajnali kettőig is égni szokott a lámpája. Tudom, hogy

hol dolgozik, meg azt is, hogy verseket ír.

Ez nem lehet igaz. A születésem pilanatát nem számolta ki?

– Azt is tudom, hogy a szűz jegyében született, érzem, most meztelennek érezheti

magát. Ennyire nem kellene megijedni. Nem örökre akarom. Pár hétig csak, ameddig

bekötik neki is a telefont.

Ez jó. Még mindig nem szóltam egy szót sem, csak megkapaszkodtam az előttem ülő

széktámlájába. Nem akarom. Ezt a nőt, az anyját, a pereputtyát, és senkit. Nem akarok

átjáróházat a lakásomból, és reggelente nem fogok azért mindig beágyazni, mert vala-

ki bejön a szobámba, és odaterpeszkedik, és ráül utcai ruhában az ágyneműmre, s

még beszélgetni akar arról, hogy mit főzött, meg utána még bevásárolni is nekem kell

majd, meg hol fahéjért, hol tejfölért dugja be az orrát, és amikor végre hazatérek vala-

kivel, akkor a telefon átrendezi az életemet... De azt fogom mondani, hogy nem fizet-

tem, és kikapcsolták...

– Tudja, én a postán dolgozom, és onnét tudom az adatait. A mobil a drága lenne,..

ugye számíthatok magára! Sőt a számát is tudom. De mégiscsak jobb megkérdezni.

Mégsem olyan tolakodó.

Méghogy nem tolakodó. Hát micsoda? Egyenesen a csöndes kis világomat irtja ki. Egy

elefánt a porcelánboltban. Nem jó. Egy macska az egérlyukban. Kifelé!

– Én átadnám magának a vonalat. Addig ...

– Nem, ezt én nem fogadhatom el. Bár a kötvényes telefonnál csak egy átírási díj, az-

tán...

– De nagyon szívesen. Én egész nap alig vagyok otthon...

– Elég volna, ha egy kulcsot adna a lakáshoz. Mama még főzne ia magának vacsorát,

mire hazajön.

Úristen! Esetleg még ágyba is bújna velem?

– És volna mégegy kérésem. Bedöglött a tévéje, és a sorozatok az egyetlen szórko-

zása. A bátyám holnap megcsinálja neki, de ma este, ha beülhetne magához....

Neeeee! Ebből hogyan mászhatok ki?

Aztán a buszvezetőből kitört a nevetés. Félreállt a járgánnyal, és visszajátszották a

felvételt. Aláírattak velem egy szerződést, hogy a kandi kamera rögzítette felvételt le-

játszhatják.

Hm. Legalább a gondolataim nem hallatszottak ki.

Otthon a hűtőből előhúztam egy fél dinnyét, falatozni kezdtem a tv előtt, amikor csengettek.

Egy ajtótok szélességű hölgy állt velem szemben, és megkérdezte, hogy telefonálhat- e...............