2011. március 9., szerda

Régi írásom, mert most nem jut semmi eszembe. a címe: Izgi




Halálom voltál, és én sem voltam élet
Halálom voltál, de senkivel nem ér fel.

- Szerintem rossz.
Megállt a radiátor előtt, fehér köpenyén átsütött a nap. Amikor oldalt
fordult, elmerülhettem az alakjának a tanulmányozásában.
- És mi a rossz benne?
Sejtelmes mosollyal próbált titokzatos lenni.
- Teátrális.
- Jó, de mondj valami olyat, amitől jobb lesz.
Lassan közeledett hozzám. Ugyanolyan teátrális volt, mint ami ellen
tiltakozott.
- Jó. Megpróbálom:

Nadrágom voltál, és én sem voltam résen
Na drágám hol vagy, mert jutalmamat kérem

Nevetett. Feltérdepelt az ágy szélére, fejét felszegte, a köpeny a melleire simult.
- Te jössz!
Ez komoly. Ez a nő gondolkodik.
- És még szép is vagy.. - böktem az orrába, mert a hízelgésre akkor is szükség van, ha jó a pozíció. - akkor :

nadrágon zippzár, és lefutok a mélybe

de ő közbevágott:

No, csak ne siess úgy! Ácsi, bácsi! Még ne!

Közben arcával betöltötte a teljes látómezőmet.
És kérdezett:
- No?
- Pillanat. Összeszedem.
- De az első két sor nem kell.
- Jó.
Odaültem az asztalhoz, és elölről kezdtem.

Nadrágom voltál, és én sem voltam résen
Na drágám hol vagy, és jutalmamat kérem.
nadrágon zippzár, és lefutok a mélybe
No, csak ne siess úgy! Ácsi, bácsi! Még ne!

- Én ezt nem tudom folytatni. Te nyertél.
- Nem ér! Tessék megdolgoztatni az agyad!

Behúzódott egészen a sarokba. A kispárnát begyömöszölte a háta mögé, 
lábait felhúzta, sarkával betakarta a barlang bejáratát.

Nadrágom volt már, de vé alakú résem
Gombokkal illesztve izgalmasabb nékem.

- Na neeeee. Tessék valami értelmeset. Komolyan venni.

Nadrágom foltján végigszaladt késem
Nagyobb folt kell már rá, a másikat kérem.
Elért a szegénység, kopott mindkét térdem
Köldöködet így is, méltó mód elérem.

- Ez az.

Lovagom, a templomban hajts vélem térdet!
Díszes palást előtt komolyan kell kérned
Hosszú égi csókkal üssünk rá pecsétet
Hófehér lelkemnek Te tarts immár vértet!

- No! Kiskezétcsókolom megtáltosodék.

Szerelemtemplomban faragott öl oltár
Szenteltvized ott is áhítattal innám
Térdet hajtva talpon, hason, vagy gerincen
Apró kézjelekkel fokoznám az élved.

Arcán a pír komoly lángra váltott. Láttam, a téma legalább annyira
izgatja, mint amennyire ellenkezik.

Biz ott nem fokoznád, menekülnék nyomban
Űzött vaddá válnék, vagy már őzet mondtam?
Habár szép szememmel vissza-visszanéznék
Vadászomra félve, távolra tekinték.

Lábait szorosabban húzta magához, mint valami süni, aki elgurulni
készül, de útjában a lejtőn áll a róka.

Őzikém, őzgidám! Bakod jár nyomodban!
Szerelmes illatod iránytű orromban.
Repülök bokrokon, árkon is átugrom,
Zuhogó esőben is öledbe vágyom.

Huncut villanás, jön is a folytatás.

De az őzbőr lehull, alóla cső mered
Hatalmasat dörren, lovagom, ég veled!
Trófeának jó lesz fenn az ajtó fölött
Meg is nézem mindig, mikor hazajövök.

Hm. Övön alul. De sebaj.

Nyelvem kikészíted majd intim betétnek
Bőrömből varrt tartód szíved fölött véd meg
És majd végignézem onnét a magasból
Ki fog kapni éket szép, erős szarvamból.

- Nem ééééér! Tessék visszalépniiii.

De már nem tudtam. Sőt, a folytatást le sem jegyeztem.
.................

s egy novella: Az agglegény



Megérintett. Már éppen elhúzódtam volna, és kerestem valami jó alibit, valamit,
amiért észre sem venné,vagy legalább nem érezné, hogy.., vagy hogy azért.
Aztán mégis hagytam. Melletem ült a buszon, szoknyája engedte szétnyílni
combjait, és teljesen kényelmesen ült.
Nem volt benne erotika. Semmi, amit nőben észre vennék, csak azért volt hosz-
szú szőke haja, meg olyan borzalmasan nagy mellei, hogy a természet valamit
törlesszen.
Láttam, hogy kommunikálni kíván, talán egy zsebkendőt vár, virágot, könyvet, a-
melybe lopva átpillanthat, rövidesen le fogja ejteni a szatyrát, vagy valamit, ami-
től én, az udvarias férfi felé fordulok.
Legalább most volna nálam valami műszaki könyv. Az kellően riasztó. Egyetlen
pillantás, és vagy tekintélyt, vagy férfifennsőbbrendűséget hirdet, meg azt, hogy
nem érdekel a világ, lám én még itt is dolgozom, tanulok, vagy valami hasonló.
De most üres volt a kezem.
Rám nézett.
Kicsit elhúzódtam, hátha le akar szállni, de ő elmosolyodott, és annyit mondott:
- Ma együtt szállunk le.
Ez a nő tudja, hogy én hol szállok le? Persze. De ő tovább szokott menni. Ezért
is szoktam nyugodtan melléülni. Ő belül, az ablaknál, és meg az utasok felől.
Megmentő közeleg. A lépcsől legalább 100 éves néni reszkető bottal a kezében,
és erre nézett! Juhéj! Átadom a helyem.
Angyalkám, add át a helyed a néninek! - szólt az előttem ülő kislányra útitár-
sam, mintha valami iskolapadból figyelmeztetné az alvó diákot, akinek a tanár a
nevét már felolvasta a naplóból.
Zsebredugtam a kezem, hogy legalább egy tollat bányásszak elő, meg a bérle-
temben is marad régi szelvény, azon mindenféléket lehet jegyzetelni.
Semmi. Egy árva cerka, egy tollbetét, radírgumi, leszakított fűszál sem akadt a
körmeim alá.
Üvölthetnékem támadt. Belül dörömbölt a kisördög, hogy én nem akarok ezzel a
tehénnel megismerkedni, és legalább azzal a ragadós szemeivel ne bámulna a
szeme sarkából, és inkább gyalog járok ezentúl, vagy túlórázok minden nap,
csak most szabaduljak.
Tudja, hogy hanyadika van? - nézett rám a tehénszemű Héra kékségével. Fe-
ketére húzott szempillák, a ki tudja hány fok meleg már összemosta kicsit a
szemfestékével. Egy szőke nő egyébként se emelje ki sötét színekkel a szemeit,
mert borzalmas.
Nem tudom. - feleltem majdnem mogorván, és próbáltam ismét terepszínt ölteni.
Akkor majd én megmondom. 21. Az anyám születésnapja.
Gratulálok. - motyogtam az orrom alatt, de semmi kérdés, hogy hányadik, és még
a fejem is a szemközti tinilány melleire fókuszáltam. A kis szeplős baba nem láthatta,
mert a fejével egymagasságban egy csellót tartó barátnő állt a hangszerével együtt
jó maszkot, jó búvóhelyet jelentett. Meg egyébként is az autonómiám visszaszerzé-
se volt a cél.
Anyám ma odaköltözött maga mellé a földszinten.
Püff. Akkor ezentúl hivatalosan létezhet a közelemben.
És szeretném elkérni a telefonszámát, mert esténként felhívnám, ... persze csak,
ha nem zavarok.
Nem? Nem zavar? Esténként? Ott nálam?..
Tudom, hogy egyedül él, és hajnali kettőig is égni szokott a lámpája. Tudom, hogy
hol dolgozik, meg azt is, hogy verseket ír.
Ez nem lehet igaz. A születésem pilanatát nem számolta ki?
Azt is tudom, hogy a szűz jegyében született, érzem, most meztelennek érezheti
magát. Ennyire nem kellene megijedni. Nem örökre akarom. Pár hétig csak, ameddig
bekötik neki is a telefont.
Ez jó. Még mindig nem szóltam egy szót sem, csak megkapaszkodtam az előttem ülő
széktámlájába. Nem akarom. Ezt a nőt, az anyját, a pereputtyát, és senkit. Nem akarok
átjáróházat a lakásomból, és reggelente nem fogok azért mindig beágyazni, mert vala-
ki bejön a szobámba, és odaterpeszkedik, és ráül utcai ruhában az ágyneműmre, s
még beszélgetni akar arról, hogy mit főzött, meg utána még bevásárolni is nekem kell
majd, meg hol fahéjért, hol tejfölért dugja be az orrát, és amikor végre hazatérek vala-
kivel, akkor a telefon átrendezi az életemet... De azt fogom mondani, hogy nem fizet-
tem, és kikapcsolták...
Tudja, én a postán dolgozom, és onnét tudom az adatait. A mobil a drága lenne,..
ugye számíthatok magára! Sőt a számát is tudom. De mégiscsak jobb megkérdezni.
Mégsem olyan tolakodó.
Méghogy nem tolakodó. Hát micsoda? Egyenesen a csöndes kis világomat irtja ki. Egy
elefánt a porcelánboltban. Nem jó. Egy macska az egérlyukban. Kifelé!
Én átadnám magának a vonalat. Addig ...
Nem, ezt én nem fogadhatom el. Bár a kötvényes telefonnál csak egy átírási díj, az-
tán...
De nagyon szívesen. Én egész nap alig vagyok otthon...
Elég volna, ha egy kulcsot adna a lakáshoz. Mama még főzne ia magának vacsorát,
mire hazajön.

Úristen! Esetleg még ágyba is bújna velem?
És volna mégegy kérésem. Bedöglött a tévéje, és a sorozatok az egyetlen szórko-
zása. A bátyám holnap megcsinálja neki, de ma este, ha beülhetne magához....

Neeeee! Ebből hogyan mászhatok ki?

Aztán a buszvezetőből kitört a nevetés. Félreállt a járgánnyal, és visszajátszották a
felvételt. Aláírattak velem egy szerződést, hogy a kandi kamera rögzítette felvételt le-
játszhatják.

Hm. Legalább a gondolataim nem hallatszottak ki.

Otthon a hűtőből előhúztam egy fél dinnyét, falatozni kezdtem a tv előtt, amikor csengettek.
Egy ajtótok szélességű hölgy állt velem szemben, és megkérdezte, hogy telefonálhat- e...............

6 megjegyzés:

  1. Jó mindkettő. Mosolyogtam egy sort. Ráfért erre a nyavalyás napomra.

    VálaszTörlés
  2. Érdemes volt előhúzni. :-)
    Most megpróbálom a kinézetszerkesztővel többfülesre alakítani, és oda felrakok pár régebbi dolgot. Nosztalgiázom egy kicsit.

    VálaszTörlés
  3. Ja a többfüles a blog tagolása akar lenni.
    Nufi ügyesen megcsinálta a sajátját, csak Linux alatt nem jön be sok feature. Lehet, hogy M$ kell megint... hogy nem tudok megszabadulni tőle. Pedig szeretnék.

    VálaszTörlés
  4. Igen. Érdemes volt előhúzni. És telefonálhatott? :)

    VálaszTörlés
  5. Ez műalkotás. Attól mű, hogy nem valódi. :-)

    VálaszTörlés
  6. Naná! Csak nem bírtam megállni a kérdést.

    VálaszTörlés