Meddig, és hol a tovább?

Hol lehet befejezni egy írást?
Kibiggyesztettem az Aranka történetet a másik fülre. Újraolvasva is az az érzésem, valamit, valakit nem fejeztem be. Nem félbe maradt, hanem még nem tudom a  folytatást.
Mimóza elhúzódik a párjától, a kolleginától, de zavarja a pofátlan földi is. A kicsi még nem partner, legfeljebb idegcsillapító. A munka... a munkáját még nem is fűztem bele. Lehet-e sikerélménye a hátország nélküli harcnak?

KESER.

Ez a címe. Lopott pillanat. valahonnét, valakitől, akit nem ismerek, és nem is ismerhetek. Félelem, hogy élhetem az életét, hogy én is bebábozódhatom.
Ez az írásom is elmúlt vagy 6 éves. Ki voltam én akkor?
Alkoholista nem. Az állásomból éppen kitettek. Azt írtam bele?
Benne van a fejemben szinte minden fordulata, és látom is az asszonyt, ha a legújabb egerünkre: Bözsire nézek.
Böske elveszi a kaját, megszagolja a kezem, de ha rámnéz, mindig alulról-felfelé, mint a megfogott háziegerek.
Nincs bizalom.
Beletelt egy hétbe, amíg sikerült Szüribabával összebarátkoztatnom. Együtt alszanak, s a tüzelés napjaiban Szüribaba percenként férfit játszott. Mégsem érzem köztük sem a harmóniát.
Az első közös nap után mondjuk majdnem megkapott Böske, amikor Szüribabának kaját nyújtottam. Látom, követelőzik a szemével, hogy visszamenne a két serdülő kölyökhöz. Ezt egyenlőre nem engedem.
A másik két kislány nem testvér. A fekete kisasszony már megül a kezemen is, de Columbina - a barnásszürke - nem ér hozzám. Legfeljebb, amikor megszagoljuk egymást. Anyja lánya.

Szeretném folytatni, befejezni Aranka életét, csak féltem magamtól. Ahogy a viccben az ördög a panaszkodó sánta hátára felteszi a púpot, én is inkább rontanék Aranka helyzetén.
No, majd megálmodom.