hexe - boszorkány

Azt hiszem, ha vallásos lennék, a Schobert Norbi nevét imába foglalnám.
Karinthy szépen leírta már a boszorkánylövés élményét, bárki hozzátenne, csak elvenne belőle.
A legnehezebb helyreállítást választottam. Norbi  aerobic gyakorlataival rángattam ki a csigolyám fogságából az ideget.
A baj időpontjában a komposztnak való daráláshoz állítottam fel az állványt, és pont akkor lépett be Nufi is. Nem illett nagyon szidni a világot a magam baja miatt.
A gurigasorig négykézláb, majd vissza a futópadhoz pókfocizónak álcázva magam felkapaszkodtam a korlátra, és addig forgattam a csípőmet, míg végre lábra tudtam állni.
A darálás művelete már széken ülve sikerült, és a fülbevalót feladni, meg csekket befizetni természetesen csakis biciklivel járok. Számoltam azzal a lehetőséggel, hogy ha út közben ér a rossz mozdulat, a kormány szarvára támaszkodva tehermentesíteni tudom a csigolyát.
Az egyetlen nehézség csak a lában átemelése volt. Rezgett a léc, azaz a félsz bennem, de a postáig simán eljutottam. Illett orcámra a közömbösséget vasalni, a leszállás idejére. Mások füstölögtek ott, akiket elkedvetlenített volna egy savanyú pofa. (Az utcán még szabad szegény dohányosoknak. A Campona bicajparkolója pedig a postabejárat mellett van.)
A bankba már szinte eredeti ritmusomban lépdeltem, és közben megbeszéltem magammal, hogy az ember szervezete egy ponton sérülhet, a többi még ugyanolyan jó állapotban van, mint előtte.
Ez a rábeszélés annyira jól sikerült, hogy még a Duna partra is lebicajoztam friss levegőt szívni.
Visszafelé már poénkodtam a gyógyszertáros hölggyel is. Elmagyarázni nem tudnám, a szitu hozta a jókedvű látogatást. Haza pedig láncszaggató pedálnyomással indultam.
 (Mondjuk nem túl nehéz, mert a támasztási pontok a comb belső felén vannak, és a gerinc csak a felsőtestet tartja.)
A leszállásnál még bejelzett a "műszer" aztán beállítottam a sz'ámítógép mellé megírni a Zoli történetet.
Tegnap pedig előhúztam a Norbi DVD-t. A kickboxos mozgás összes meghajlását tompítanom kellett, de az ütések mindig rántottak a gerincemen, és a végére rakott tájcsi betétnél teljesen elfelejtettem a fájdalmamat.
Feldobódva, a zuhany alatt próbálgatva azért megtaláltam a mozgás korlátait, de ma már nem kvolt szükség győzködni magam. Alig ment le a reggeli és a darálás, már röpültem is a szobába ugribugrizni.
Aztán jött a Szendi Gábor hírlevele.
Meghallgattam az utolsó interjúját a honlapján.
Hát tényleg, amikor az ember sérül, azonnal nyugalomra vágyik, pedig a hibás 'alkatrész' helyreállításához  a megkergetett vérellátás hozzájárulhat. Több oxigént, mittoménmit juttathat oda, ahol szükség van rá.
De nem kell elégetni. Vagyis nem kell a szénhidrát, csak a lassan felszabaduló, a sejtek saját feldolgozási ritmusára szabott  tápanyag.
Ebből indultam ki, és eddig bevált.