2011. március 15., kedd

A dokinéni még munkát is szerzett neki.
Bemutatta az asztalosnak. Hozzá járt fúr-faragni.
Nagy szakértelmet nem igénylő feladatokból volt bőven. Söprögetés, a sablonokba illeszteni kisebb pozdorja lemezeket. OSB lapok közé húzatni a ragasztani való alkatrészeket, de legtöbbször nagyobb táblákat kellett egyensúlyozni, amíg a mester rendkívüli komolyságot tartva az arcán tolta át a körfűrészen a táblákat.
Zolinak felfénylett valami csontenyv, meg ráspoly, meg cigányfúró az iskolából, de itt nyomát nem látta ezeknek.
Volt egy hatalmas gyalugép, különféle méretben körfűrész, egy szalagfűrész.
Akkumulátoros fúróból volt több előre töltött az asztalon, és dobozokban pozdorjacsavarok, fatiplik.
A sarokban öt literes vájdlingban egy fehér kulimász, amivel ragasztottak. Az is addig volt fehér, amíg fához nem ért, mert utána mézszerűen elhalványodott.
Sajnos ez a mesébe illő munka is attól volt mesés, hogy Hol volt, hol nem volt.
A malmozás helyett Zoli bekucorodott valahová írni.
Most például azt a köpcös, világoskék szemű asztalost kezdte feldolgozni, akiből a legtöbbet látta egész nap.
Először volt némi idegenkedés. Mintha féltékeny lett volna a szállásadójára, hogy talán elviszi a munkát. Ő fogja olcsóbban berendezni a konyhát, de Zoli nem tűnt ezermesternek.
A rábízott feladatot elvégezte, és utána leporolta a munkaterületet, de önálló ötletet meg sem próbált felvetni.
Ebédelni sem ment el a kis Mizurákhoz. Két narancs, vagy alma, vagy ha már nagyon megszaladt, fél kiló disznósajt tűnt el a gyomrában percek alatt, és a maradék ebédidőt látszólag alvással töltötte.
A meditáció Zolinak hosszú ideje a pihentető felfrissülést jelentette. Repülőn, vonaton, hajóúton is képes volt kikapcsolni a környezetet, s programozott negyed órájához atomórát lehetett volna igazítani. (Bár nem jó ötlet, mert akkor késett volna.)
A kockás füzetet nem vitte magával. Féltette önfegyelmét mindentől. Azért volt neki, mert tudta, hogy nincs.
A történetfoszlányok papírzacskókon jutottak haza, és reklámújságok fehér sávjain.
Legalább többször átírta. Volt ideje megrágni.
Pénteken túl korán ért haza. A szobából izzadtan, zavartan lépett elő a kislány. Zoli elmosolyodott, és tenyerét a lány felé fordítva suttogva mondta:
 - Elviszem a spirálfüzetem, és csak este tíz után jövök haza. Bólints, ha jó.

2 megjegyzés:

  1. Jim tönkrement. Anyagilag, lelkileg. Elhagyta felesége is. Nem lett alkoholista lúzer, viszont végleges döntésre jutott: kiszáll mindenből, elhagyja városát, elmegy új életet kezdeni, ha van valahol ilyen lehetőség. Eszébe jut, egy szerzetes valahol a hegyekbe, ahol szeretettel fogadja az elfáradt embereket, közösségben élnek, dolgoznak. Odamegy. Megismeri a nagy hitű és erejű papot, akit atyjaként kezd el imádni és követni. Jim két évig dolgozik keményen, szerény életet visz, lakhelye egy padlásszoba, ami akkora, hogy ágya éppen belefér. Nem látott hallott semmit, nem érdekelte a rend belső élete, amíg meg nem ismerte Trandát, egy lányt a völgyből, aki tejet hozott minden szerdán a szerzeteseknek. Magának sem akarta bevallani de egy éjszaka arra ébred, hogy nedves a gatyája és ráeszmél a számára lehetetlen dologra: szerelmes a lányba.
    Jim életre kel. Lát, hall. Észreveszi Thorson testvért, aki másképpen él, mint a többiek. Alázatos ugyan, de áskálódik, ármánykodik és félreállít mindenkit, ki útjában áll. Jim nem érti, miért üldözi őt ez a thorson. Rájön. Véletlenül. Ezermester lévén, fizikai rendellenességet vett észre egy pinceajtón, egy szeg értelmetlen helyen volt beverve. Megtapogatta, fényesebb volt a többi szegnél, megnyomta, felnyílt a padlóból egy ajtó. Leereszkedett a mélybe, szabályos pincerendszereken ment végig, amíg egy hatalmas boltíves terembe ért, ahol rengeteg arany, és pénz volt elraktározva.
    Gondolta utánajár. Úgy tett, mintha semmiről sem tudna. Az atya körül forgott napokat, gondolta hátha elejt valamit a vagyonról. Filozofikus beszélgetéseik legtöbbször vallásos dogmatikában végződtek. Az atya mit sem sejtve, szerény szerzetesi papságát gyakorolta, alázatosan meghallgatva Jim eretnek gondolatait, csendesen terelgetve a lelki üdvösség útjára.
    Thorson gyanút fogott. Ideges lett. Mindennek lemondta Jim-et az atya előtt. Lejáratta. Eldöntötte: elzavarja Jim-et. Jimnek megrándul a szeme egy kétértelmű beszélgetésnél, Thorson eldönti, kinyírja Jimet. Jim megérzi ezt.
    Észrevesz valamit még: az atya Thorson apja. Ezt a szerzetes nem tudja. Sosem tudta megmagyarázni magának, hogy miért kedvelte Thorsont, de eszébe nem jutott volna, hogy fiatalsága egyetlen baklövéséből és csalódásából származott volna az ördög lovagja.
    Jim elmondja Trandának, mit látott és mit gondol az egészről. A lány megijed és elszalad.
    Jim éjjel arra ébred, hogy valaki a torkát szorongatja, és nem szeretetből, hanem feltehetően gyilkos szándékkal. Sikerül kiszabadulni, leugrik a magasból, felfogják a bokrok, nem hal meg. Arra ébred, hogy Tranda kötözgeti sebeit. Tranda elmeséli, hogy havonta egyszer ide zarándokol a vatikáni kincstárnok akinek állítólag szent József jelenik meg és fontos üzeneteket küld a pápának a fiától, Jézustól.
    Lehetetlen, mondja Jim elhűlve. De aztán találkozik Jézussal, és apjával Józseffel, éppen amikor szamárháton próbálnak átjutni a hegyeken. A hegyeken túl Svájc van.
    Jim megérti. Tranda még nem. De éjjel a patakpartján szeretkeznek egyet, majd hajnalra Tranda is megvilágosodik. Neki is megjelenik Jézus.
    Jim dilemma előtt áll: fogadja el Jézus megváltó ajánlatát, menjen Trandával új életet kezdeni, tíz kiló aranyból csak futná, vagy leplezze le a világ előtt Thorson ördögi tervét?

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm! Úgy látom, felhúztad a hétmérföldes csizmát. :-)

    VálaszTörlés