Kati egy hét után ment újra iskolába.
Most olyan érdekes lett. A tanárok első nap úgy hagyták békén, hogy nem kellett felelni, de mégis állandóan szem előtt maradt.
Erzsi, a padtársa a kezeit bámulta, a tarkóján Jenifer tekintete nyomta. Tudta, hogy a mögötte ülő lány nem az órára figyel. A tollpattogtatásából kiérezte. Félelmetes, és izgató, hogy mindenki meg akarta tudni, mi történt, de ki-ki a maga módján.
A legszörnyűbb mégis az volt, hogy mennyire hiányzott a chat.
Borzadt, irtózott attól az ápolatlan vadállattól, és hiányzott a képernyője.
Iskolatársai már rég túl voltak az elsőn, ő pedig most is melléfogott. Most sem járhatott emelt fővel, most is csak lúzer maradt. Rajta röhög mindenki.
Nem vette észre, hogy egy vén palival levelezik.
A szüneteket a vécében töltötte el, vagy elbújt a könyvtárban, és iskola után elsőnek rohant ki a tanteremből. Az aulában az ebédlő felé tóduló negyedikesek között jutott végre a szabad levegőre, és táskáját magához szorítva futott a 14-es buszig.
Haza akart jutni.
Ez nem neki való. Nem akar iskolába járni, és nem akar többet számítógépet. Utálja a festékszagot az anyjánál, és a katonás rendet az apjánál.
A nagyanyja már napok óta csak alszik a kórházban. Meg sem ismerte pénteken látogatáskor.
Miért, hogy az egyetlen, akinek végre pont ő kellett egy ilyen vén faszi?
A házuk előtt felakasztotta a táskáját a poroló kiálló csövére, és felült rá, mint általánosban. Jani és Gyula most nem volt ott. A poroló pedig hideg volt.
Semmi sem olyan, mint régen.
A járda másik oldalán a ház falának dűlve három koszos munkásruhás alak ebédelt. Sör, nagy papíron kenyér, meg kolbászok között matattak, és az egyik hangosan röhögött.
Katinak az tűnt fel, hogy a neki hátat fordító fickó a késével felé bökött, és nyihogva nevetett.
Ezek rajta nevetnek.
Aztán a legfiatalabbról lekapták a sapkát, és Kati felé hajintotta az egyik.
Erre a fiú hanyattlökte a késest, és elindult a sapkájáért.
Amint közelebb ért, Kati látta, hogy a suhanc zavarban van. Felvette a sapkát, biccentett, és ujjával az agyát fúrva jelezte, hogy ezek tök hülyék, aztán gondolt egyet, és a zsebéből kihúzott egy körtét, majd odadobta a lánynak. Tétován még egy puszit lehelt a kezére, és feléfújta, majd visszament a többiekhez.
Kati elkapta a körtét. Ha a srác nem fordul el, akkor biztosan visszadobja, de így bambult még egy kicsit. Épp csak annyira, hogy megbillent egyensúlyát vissza kellett kalimpálnia lábával.
Na, most mi lesz?
A másik két munkás bámult rá, a kölyökarcú pedig nem. Az bement a szomszéd ház lépcsőházába a pince irányába.
Kati leugrott a porolóról, és táskáját ottfelejtve berohant a házukba.
A liftben tűnt fel, hogy hiányzik valami.
- Ügyes vagy, Katám! - fordult volna vissza, de rohadt ciki az egész.
Gyalog ment le a negyedikről, addig talán a két másik is eltűnik.
A kapuban meg a kölyökképű állt a csengőlistát olvasva a kaputelefonról. A táska a kezében. Vigyorogva adta a kezébe.
- Máskor hová csengessek, amikor táskát találok?
Kati szép piros lett. Kikapta a holmit a kezéből, aztán annyit motyogott
- Nem szoktam mindig otthagyni. - és felrohant a lépcsőn, de a porolóerkélyről még utánakiabált, hogy - Azért köszi!
