Szerszámokról szól az ének

Vannak szerszámok, amelyek egy életre szólnak.
Néha úgy érzem, nekem mind olyan. Aztán kivesznek a használatból, és hosszan pihennek, majd újra előkerülnek, és már nem is olyan fontosak. Nem is olyan szépek, vagy jók, mert van jobb.
Amikor középiskolába kerültem, a fémipari alapképzést megkaptuk a tanműhelyben. Reszeltünk, fűrészeltünk, csiszoltunk.
Emlékszem, hogy egy elsős gyakorlatunk késő délutánra esett, és új satukat kapott az iskola. Mi - tanulók - cseréltük ki, ezért belenyúlt az éjszakába. Sötétben vergődtünk haza. Még a munkaköpenynek is olajszaga volt, és nem voltam én ilyen mocskos dolgokhoz szokva.
A tanárunk lediktálta, mi mindenre lesz szükségünk a későbbiekben. Miket kell még venni.
Az egyik ilyen szerszám a tolómérő volt.
Anyukám kétségbeesetten kergette a rokonokat, kinek van ilyen vacka, de nem volt a családban, vagy legalábbis elérhető helyen nem. Még apámmal is beszélt Németországban. Telefonon, vagy levélben, arra már nem emlékszem. Neki sem volt.
Mindegy, ha kell, akkor kell. A BÁÉV-nél dolgozott könyvelőként. Ott is körbeszalajtotta a hírt, nekem tolómérő kell. Sikerült is valami leselejtezett nagy bazi mérőeszközt felhajtani.
Én megéreztem, hogy ez elég ciki lesz. Nem voltam egy lakatos család hetedik generációs tagja, akinek műszerolaj folyik az ereiben, de volt annyi gerincem, hogy ha röhögnek, rátettem egy lapáttal. Az enyém NAGYOBB.
Láng Géza bácsi kifejezetten nehezen viselte, hogy még balkezes is vagyok, ráadásul nekem kettőt adott a jóisten, azért a mérési gyakorlaton addig olvasgattam le az értékeket, hogy meglett belőle a négyes osztályzat.
Karácsonykor pedig csomag jött Németországból.
Kicsi, kézbevaló, lapos tolómérővel. Mi sublernek szólítottuk, ma már biztosan Sch-val kezdeném. Fekete-átlátszó műanyag burokban volt a jószág, és a hátlapján matricán még a Mertikus ISO és a Withworth menetek összehasonlító táblázata is rajta volt.
Azt nem mondom, hogy nagyon irigykedtek rám, de azért megcsodálták az osztálytárasaim.
Ez a szerszám azóta is ott van a kezem ügyében, bár ma már orosz tokot kapott. Nem véstem vele acélt - bejelöléskor - nem használtam kalapácsnak. Semmi gonosz dolgot nem követtem el ellene. Még kölcsön sem adtam senkinek.
Ma viszont engedtem a kísértésnek, és az Aldi polcáról leemeltem egy digitális tolómérőt. Német termék. A papírja szerint a Ruhr vidékről származik, és három éve garit adnak rá.
Sokkal könnyebb leolvasni a műhely neonfényében, mint a csíkok között bogarászni.
Vajon melyiket fogom eztán többször előkapni?