Tegnap összelapátoltam a második ESR testeremet. Ez egy kicsi műszer a kondenzátor nevű alkatrész egyik hibájának megállapításához. Bár munka egyre kevesebb van - mármint elektronikus készülékjavítás - a csakazértis még darálja belül az idegeimet.
Az első kütyü bedobozolva. Pár simítás még, de már működőképes, viszont nem is én lennék, ha a legújabb Rádiótechnikából kinézettet is ki ne próbálnám.
Az elsőn egy műszer mutat, ezen meg két LED (félvezetős lámpácska) jelzi, hogy működik (be van kapcsolva a műszer), vagy jó az alkatrész.
A munka oroszlánszaga a túrásból jön. Összeválogatni a lakás különböző pontjain elrejtett alkatrészekből a hozzávalókat.
Tegnap a bevásárlás - péntek TESCO-Lidl nap - megszakította a folyamatot, de kellő önrugdosás után csak beforrasztgattam a panelba.
Hozzáteszem, hogy most két napja nem ittam kávét, és a remegés-izgalom rendesen igénybe vesz. Rátettem még egy lapáttal. Főztem Nufinak. Ilyenkor a szag már jelez a szervezetemnek, és én meg rácsot állítok az akaraterőből. A lélek pedig cibálni-húzni-cirkuszolni kezd.
A kávé maradt a főzőben.
Nufi feljött az apjától, és felverte a tejszínhabot. Elkészítette a desszertjét. Én meg kiültem hozzá a kibontott Nutellával, meg egy almával.
Belül a kis gonosz már könyörgőre fogta. Sírt, nyöszörgött, átkozódott, de én kegyetlen voltam. NEM!
A műszerecském ébresztésében sok apró hibát ejtettem. A marató folyadék itt-ott alámart a fóliának, s ettől szitaszerű lett a minta. Volt, ahol összefolyattam két alkatrész lábat, csak mert nem figyeltem. Kihagytam átkötést. Este tíz táján azért a kontakthibás szkópon megjelentek az ábrák. Ébredt a műszerecske.
Meg kéne mérni, mi tud!
A játékszer 500kHz-es jelet küld a kondira, és ezt az oszcillátort látom gyanúsnak a szkópon. A másikon szebb-jobb, stb.
Na, de hol a műszer?
A múlt héten - vagy előtte? - Nufi kiosztott, hogy nem fér el, én meg átgörgettem pár dologgal együtt a másik szobába.
Csakhogy most nincs ott.
Visszahoztam.
Nem.
Feltettem a bekötött RT évgolyamok mögé a polcra.
Oda sem.
Éjfél utánig pakoltam-rámoltam egyre feszültebben.
Nem lett meg.
Lefeküdtem.
Egy óra felé felugrottam az ágyról, és zseblámpával megmásztam a nagy iratszekrényt, hogy a magnóval együtt odasuvasztottam a legvédettebb helyre.
Ott sincs.
Reggelig még álmodtam is róla.
Sehol.
Ma fél kilenc körül kerültem elő a fürdőszobából, és Bélának megcsináltam a reggelit. Illetve a miszmajszot is. Nufi már a teát nem várta meg. Belapátoltuk a gyümölcsturmixunkat, ő ment pelenkázni, én meg vissza a másik szobába.
Leültem a szétszedett tévé mögé, és balra a nagy szkópon újra számba vettem a wobblert, az orosz SECAM gencsit, a magyar HT képmintagenerátort és a hanggenerátort.
A polcokon nincs a műszer.
Bal kezes vagyok, és mindennek ott kell lenni.
Aztán jobbra, az ellenállásos dobozok alatt a fenekét fordítva felém feltűnt a kis drága.
Hát megvan!
Anyag nem vész el, és gazdát sem cserélt.
Ma ismét dolgozni fog.
A "megszállottak" viszik előre a világot!
VálaszTörlésNem megszállott. Csak természetes.
VálaszTörlésAz élet nem arról szól, hogy minden megy a maga útján.
A kényelmes időszakokban hajlamosak vagyunk hinni, hogy az nekünk jár.
... de ennek a gondolatsornak jár egy önálló írás.
Talán meg tudom írni. Talán nem.
Aki manapság természetes, az "megszállott".
VálaszTörlésAzért raktam idézőjelbe.
Naná, hogy meg tudod írni. Már várom is!
Örvendek, hogy ide tévedtem. Valamikor sokat bütyköltem ilyen elektronikai cuccokat, főleg erősítőket, és nemcsak. Szép idők voltak. Követni foglak. Tisztelettel Attila.
VálaszTörlésÜdvözöllek Attila!
VálaszTörlésHúzom a nyakam kicsit, mert sok készülék maradt félbe eddig, amit fontosnak tartottam anno. A képmintagenerátor azért, mert vettem boltit, a javítás egy átgondolt készülék helyreállítása volt, és most külön akaraterőpróba, hogy befejezem a korábbi játékaimat.
Ennek a középpontja mindenképpen a frekvenciamérőm.
Ez a GSE cég Stuttgartban működött, és a 80-as évek valamelyikében apám lakásától pár utcányira árulta kitben három havi fizetésemnek megfelelő összegért.
Itthon raktam össze, és sikerült OMH műszerhez kalibrálnom. Az utolsó digiten volt 2 különbség a hiteleshez hasonlítva.
Innen kiindulva határoztam meg, hogy DCF órát kell építenem, mert az még pontosabb, és elkezdtem a RT újságokból Hetényi cikkeit olvasni.
A forgatható sok ferrit rúdból összerakott hosszúhullámú antenna kihangolásához pedig induktivitásmérőt kell csinálni. (Nekem, mert nincs műadóm.)
A tekercsek anyagát bontott tévé eltérítő tekercsekből, ellenállásokat és kondenzátorokat Dunaparton összeszedett törött tévé- és videopanelekből nyerem ki, meg a már összegyűjtött roncsokból.
A lehető legamatőrebb módon. Lépésről lépésre kihozni a minőségi műszert a lomból.
A beépíthető alkatrészek közül az ESR érték, azaz a soros veszteségi ellenállás jól átverhet. A 2011 februári cikkben leírta a műszer fejlesztője hogy a frissen forrasztott elektrolit kondenzátorban felforr a folyadék, ettől a kondi megtáltosodik, és a kapacitásmérő jónak mutatja. Beépítés után esetleg még működik is a kütyü, de másnap el sem indul.
No ezért oly fontos most ez a lépés.
A további történeteim pedig úgy írom, hogy a szakmai lépéseket a zsebműhely blogra posztolom, a történetet, a vergődést, és a sikerélményben lubickolást ide fogalmazom.
Jó szórakozást!