2011. február 21., hétfő

Tövismadár

Szeretem ezt a filmet.
Talán, mert olyan szépek a szereplők. Talán, mert az emberi gondolkodás - vagy legyen személyesebb - a saját gátjainkról szól.
Bolond az a pap, aki eldobja azt a szép lányt, akit felnevelt? Felépített egy gátat magának, és annak a két oldalára rendezi a világát.
Értem is, meg nem is.
Vajon hányszor csap át az én hullámom a magam építette gáton? Gátszakadás, amikor a kávéhoz nyúlok?
Napokra teszem félre a hetekig-hónapokig őrizhető akareterőm apró homokvárait.
Betúrom a semmibe, hogy újat építhessek.
Felemelem a gátat, hogy átzúduljon minden ezekre a homokvárkra.
Afilm egy következetes emberről szól, amilyen én sohasem leszek.
Ha megtartom a kávémentességet, akkor sem vagyok szűz. Ha nem tartom meg, akkor is visszatérek a szenvedések árán is a hiány állapotába.
Ha akkor nem engedem be,amikor még jó volt, ma nem kellene gát,amikor már árt.
De vajon csak ez a gát elegendő feszültségforrás a többi helyettesítésére?
A nagy felfedezések olyan emberek fejében születtek, akik rákattantak egy másnak fel nem tűnő semmiségre.
Ha pénzt hozott, akkor felfedező lett, ha vitt, akkor rögeszmés a honpolgár.
Tehát ha ezekre a címekre nem vágyom, akkor ki kell billenteni onnét a kávét.
Jöjjön az alkohol?
Az nem pörget. Lassít, altat, pedig én az agyamat szeretném használni, és egyébként is az volt a legtermékenyebb időszakom, amikor izgatószer nélkül használtam adottságaimat. Vagy lehet, hogy nem is volt ilyen időszak?
A bringázás Nufit nagyon  igénybe veszi.
Sokszor meséli, hogyha sík terepen kell menni, akkor elmegy, de amint emelkedő is van, az már nem jó neki.
Én Miskolcon dombok között kerekeztem kezdetben, és a legtöbbet itt Budafokon is, és megszoktam, hogy lendület-pihenés-lassítás-gyorsítás kell a haládás jó üteméhez. Csak a megállás haszontalan, mert újra beinduni... az halál.
De a kávé is a mozgást helyettesíti. A mozgás nélkül is felpörget.
Ki tudja hanyadik körömet futom a gátjaim körül. Hol az egyik oldalon futok, hol a másikon vánszorgok.
Vajon az árt jobban, amikor  építem a gátat, vagy amikor egyik vagy másik oldalán vagyok?

4 megjegyzés:

  1. Teljesen megértelek. Én nagy kávéivó vagyok. Reggel mindjárt kettő. Délben, ebéd után naná és még délután is elkortyolgatok egyet. Van, hogy közben is becsúszik, illetve lecsúszik. Én már nem is küzdök ellene. Cigi nem, pia nem. Ez még talán elmegy. Szeretem az illatát! Mivel én is tudom, hogy sokszor kávézok, ezért nem főzött kávét iszok, hanem instantot és csak egy mokkás kanállal teszek egy csészébe. Én nem észlelem, hogy élénkítene. Íz, illat, szokás.

    VálaszTörlés
  2. Ez egy jó kérdés. Döntsék el az okosok.
    Addig én iszok egy kávét. :)

    VálaszTörlés
  3. De jó, hogy butának születtem! :-D

    VálaszTörlés