2011. február 9., szerda

Eső

  • Most jön az eső!
    Végtelenített szalagon hangzik el újra és újra ez a mondat. Feri visszhangosítójára mondta fel vagy öt éve az apja. Véletlenül maradt meg a szöveg. A visszhangosítóban leállt a törlőoszcillátor, és a felvevő erősítő is. Maradt a lejátszó rész, és Ferinek kisebb gondja is nagyobb volt a hangszeres cuccainál évek óta. Együtt porosodott a műhely legfelső polcán két erősítővel és a félig kész torzítókkal.
    Most pedig takarítás miatt került le a polcról. Bekapcsolta a vén csöves 40Wattos Luxor-t és rádugta az ECHO-t.
  • Most jön az eső!
    A hátán futkározott a hideg. Apja temetése óta nem rakott be egyetlen kazettát sem az öregtől. Nem akart lubickolni a fájdalomban, és megsemmisíteni sem akarta az emlékeit.
    Mi legyen ezzel a szerkezettel? - töprengett. - Jelent ez valamit, vagy így könnyű becsúszni a babonák közé?
    Ismerős hang, természetes hanglejtés. Németes akcentus. Nem feltűnő, de a hanghordozásban megjelenik.
    Feri belül hallotta tovább is a beszélgetést. A fejében sokkal hosszabb magnószalag van. Még csak nem is sistereg.
    Már mozdult a szája is. Válaszolni akart. Helyesbíteni. Felkiabálni, hogy már nem esik.
    Aztán csak kiszaladt a száján.
  • Apám, te hiszel istenben?
    A halálról esett szó közöttük. Többször is meg kellett hallgatni az apja történetét a klinikai halálról. Hogy nem fél tőle. Csak az odaúttól. Feri felfogta, és azt is tudta, hogy ezek afféle búcsúszavak máz nélkül. Előkészületek.
    Kikapcsolta a visszhangosítót. Megforgatta a hangerőszabályzók és hangszínszabályzók gombjait. Addig tekergette, amíg elmúlt a recsegés.
  • Nem hallom. Hiszel, vagy nem?
    Nagy vödörben hozott vizet. Letörölte a polcot, porszívóval és ecsettel kitakarította a közelmúlt játékait. Visszatornászta a polcra, és leült egy kicsit az asztal mellé.
  • Talán most sírni kellene.
    Odakintről bevillant, majd úgy tíz másodperc múlva bedörrent a mennykő hangja.
  • Köszönöm! Nekem úgy sem sikerült.

4 megjegyzés:

  1. Egyszer -mikor kiterültem- a leányom megkérdezte tőlem: -halálfélelmed is van?
    Nem akartam, hogy aggódjon és rávágtam: -nincs!
    Azonnal meg is bántam, mert láttam a szemén, hogy tudja, nem mondtam igazat. Rögtön tudtam azt is, Ő meg az én szememből tudja!

    VálaszTörlés
  2. Nekem még szerencsém volt az életben. Nem találkoztam a halálfélelemmel. Még 'tudom' , hogy örökéletű vagyok.
    Amikor a kocsival borultam - eltaposta egy motoros az autópályán a kis Polszkinkat - akkor is ezer dolog járt az agyamban. Mi lesz Nufival, és mi mindent kell átszervezni.
    Remélem, így is fogok meghalni, hogy azon fogok rágódni, kinek mit ígértem, és még mivel lógok.

    VálaszTörlés
  3. Nekem is szerencsém volt, akkor volt igazán szerencsém!
    Lehet, megírom egyszer.
    Remélem, még van időnk. Jócskán!

    VálaszTörlés
  4. Jöhet. Megírhatod. Én nem vagyok türelmetlen...
    De mikor is?

    VálaszTörlés