2011. február 24., csütörtök

Dunapart

6 megjegyzés:

  1. Most tanultam a halak nyelvét. Úgy tűnik, van hozzá tehetségem.

    VálaszTörlés
  2. Ne is mond! Hallottál már pontyot "sírni"? Inkább sikít. Iszonytatóan szívbe markoló a hangja. Most kivételesen nem "marhulok", tényleg így igaz. Tudnak hangot adni.

    VálaszTörlés
  3. Én még csak egy halat gyilkoltam meg pár éve. Az Auchanban vettük, vagy a TESCO-ban, már nem emlékszem, csak arra, hogy megmozdult a szatyorban a pulton, és a pénztáros majd szívbajt kapott.
    Az nem kiabált. Én meg úgy végeztem ki, mint ahogy nagymamától láttam, csak nem mozsártörővel vágtam kupán, hanem valami más vasdoronggal.
    Nufi azóta is filézve veszi a halat, én meg nem vagyok horgász. Legtöbbször olajos - paradicsomos változatot eszem. Azok meg már nem szólnak hozzám.
    A dunaparti sétakerekezés közben sem álltak szóba velem. Ott is csak egy fotóssal beszéltem pár szót.
    Látszott rajta, hogy legfontosabb vagyonkáját tartja a kezében, és nem szokott hozzá, hogy ismeretlen szólítja meg.
    Én meg kikérdeztem, mit tud a játékszere, és mibe kerül, aztán visszatértem a magányos terepezéshez.
    Élmény ám a süppedős homokon nézelődve bicajozni.
    Még a kagylók sem vágták ki a külsőmet, pedig ott nemrég még vágtatott az ár, és hagyott maga után "aknákat"

    VálaszTörlés
  4. Ami késik, az ugye a metró építés. Még kagyló jöhet. Nem kívánom neked, csak úgy mondom. Homokban tényleg élmény két kerékkel, én motorral estem ott jó nagyot ifjonti lendülettel. Manapság már szárazon vagy gyalog, vagy négy abronccsal, vízen meg két evezővel.

    VálaszTörlés