Esik :-(

Napok óta lehangol az eső. Nufival elolvastuk a Szendi Gábor könyvet.
Tényleg, nem is meséltem még, hogy megrendeltem a Paleolit táplálkozás c. könyvét. Pár nap alatt elhozta a posta, és azóta nem tudom letenni. Megtaláltam Moldova epéjét az írásaiban, és a kutató, érdeklődő stílusát nagyon élvezem.
Mit mond nekem?
Hogy itt a sötét középkor számomra is. (46 év) Jönnek az itt fáj-ott fáj, de kuss, nem szólunk érzések, és a pocakom kikandikált a bordáim alól. Ezt úgy hívják, hogy elhízás. A zsírtömeg indexem alapján - hogy miket nem tudok? - még túlsúlyos kategória, de valamikor el kellene kezdenem letenni a fölösleges cipelni valót.
Annál is inkább, mert Béla állapota ismét romlott, és már csak ketten tudjuk felállítani. Szükség lesz az izmaimra.
Tehát nekem a fontos teendőm, hogy újra leszokjam a kenyérről. Kamaszkoromban, ha anyu nem vette észre, betoltam egy egy egész szál kolbászt az arcomba kenyér nélkül pár perc alatt, és meg sem kottyant. A tejre már rég gyomormorgás a válasz, bár nem mindig. (Ha hashajtónak szánom, akkor az istennek sem hat.)
A krumpli nem nagyon izgat, de a rizsát szeretem. Azt magában is el tudtam majszolni köret nélkül.
A cukorfüggőségem is csak Miskolci látogatások után újul ki, amíg tart az anyu betárazta csokoládé. Aztán nyugi van.
A paleolit átállás persze biztos nem lesz 100%, de állítólag fogyással is jár.
Nosza! Kíváncsi leszek, mert minden nyáron ledobok 10kg-ot, csak télen visszakéreckedik. Mé?... ja, hogy mozgásszegény életmód.
Tegnap már nem került kenyér az asztalra, és ma Nufi megsütötte a könyv leírása alapján azt az édes pogácsát, amit a szerző maffinnak hív. Kell bele több, mint fél kiló mák, négy tojás, - ettől a kisasszony teljesen kiakadt - az elsőbe nem kértem diót, de tett bele epret és mazsolát. Tej helyett, pedig teát. - ha jól tudom. Biztos valamit kifelejtettem, de majd kiigazít.
Gábornak - a könyvében bevallja - reggelire nem esik jól a hús, ezért különféle engedményeket tesz, nálunk már két-három éve a miszmajsz bevált. Ebédig nem nagyon szoktuk higítani kenyérrel, stb-vel, de most, hogy tilos, a szemem gúvadt ki kínomban 11 óra körül.
Enni nem akartam egyedül - Nufi délben viszi le Bélának az ebédet, s kb 1. körül tér vissza. Ilyenkor le kell foglalni magam.
Ma a futópad volt a megfelelő eszköz.
Nem érdekes? A 48 perces program evés helyett éppen jó volt. Mire izzadtan csöpögő testtel lekászálódtam róla. (Nem kell engem sajnálni, a fele kb. gyaloglás) Már nem voltam éhes. Nyugodtam vártam mátkámat. Még el is szundítottam a zuhany után.
(A mézet hagytam ki.)
A fényképre megfelelő tálalást találtam a vágódeszkán. Ezen a képen nem fog szerepelni a napmátka tűzhely védjegye.
 Nem baj. Nekem ízlik. Már hat darabot betörpöltem belőle.
Sőt, ma még egy sikerélményem volt. A napok óta gyötört tápegységem végre megadta magát, és beindult.
Ennek viszontagságairól lesz beszámoló a zsebműhelyen.
Öreg - 1969-es - jószág tele germánium félvezetőkkel, de eddig hibátlanul szolgált. Nálam vagy 13 évet.
Igaz, nem mindennapos gyűrődésben.
Most viszont kondiátömlesztést is kapott - ezt szokták csinálni a kollégák is, ha nem hibát keresnek, csak hamar pénzhez akarnak jutni - de nem kellett volna.
De nem térek le a paleolit téma ösvényéről csak pillanatokra.
Túl sok mostanában a gond a házunk táján.
Anyu is telefonált, hogy nem tud járni. Orvostól orvosig küldözték, és nem igazán találtak nála semmit. Már a térfogatán kívül. Az nem illeszkedik a magasságához.
Kísértetiesen bejön Szendi Gábor könyvének jó-néhány oldala.
Tavaly kapott valami inzulinszabályozó gyógyszert, és télen a szívére kezdtek gyanakodni. Már havonta rendelték be kontrollra, és most ez a görcsölés, amit először nem vettek komolyan, majd vesekőre tippeltek, majd reumatológiára küldték kivizsgálásra, és anyu erre önhatalmúlag abbahagyta az inzulinszabályzó szert, mire beállt az értéke normálisra. A görcsei pedig szinte megszűntek egy hét alatt.
Nufi nagybátyja is a szívével megy majd vizsgálatra, mert kísértetiesen egy időben lett rosszul Bélával. Pedig a két testvér jó távol él egymástól, és a nagybácsi nem dohányos.
A történet pedig azért passzol a paleolit könyvhöz, hogy a nagybácsi visszaért a korábbi gyógyszereihez - nem egész egy év után - és csodák csodája, kezd felépülni. Placebó? Nem hiszem.
Most hinni akarok benne, hogy a túlsúly a gyorsan felszívódó szénhidrátok miatt rakódik mindenhová, és egyébként is szeretem a húst. Meg van két fehér nadrágom, ami már régóta nem jön rám.