2010. június 10., csütörtök

Éhség II.

Ha az éhséget azért tűrjük, mert jöhet utána a nagy ebéd vagy vacsora, akkor egészen más a helyzet. Akkor is, ha nem jut. De itt van minden, és azt jelöltem ki útnak, hogy vége a régi táplálkozási szokásoknak.
Tehát nincs lezáró akkord, csak csöndes belesimulás a hétköznapokba.
Nincs kaja. Nem szabad.
Tegnap megszegtem a kenyér tilalmát. Este a két paradicsomos halkonzervhez megettem két szelet kenyeret.
A testkontroll szerint azért bűn, mert szénhidrát és hús. A paleo szerint meg mert gabona.
Hát ez van.
Ma reggel a miszmajsz után kibírtam ebédig. Húslevessel csillapítottuk a  bendőm követelőzését. Tészta nélkül a zöldséget zúzával, tyúklábbal remek volt. Igaz még két óra sem telt el, már megint kikopogott a szemem, hátha...
de nem.
Vajon a kábítószerről is ilyen nehéz leszokni?
Ma összeszedve a gondolataim végre megrendeltem a sódert a lépcsőhöz. A szétfagyott lépcsőfokokat egyenként fogom leütni, és újra betonozni, mert a tél ugyancsak megtépázta. Meg a kocsijavításhoz aknát építünk a diófa alá.
Ez egy feltöltött terület, és már tavaly kiástam az üreget neki, de elmaradt a befejezés.
Lehet, hogy már tavaly előtt.
Most ki kell mélyíteni, az oldalfalat tágítani, aztán remélem, a hét végén már könnyedén alábújhatok a kocsinak.
A lépcső a jövő héten kezdődik.
A következő héten pedig végre a sörkollektor.
Még mindig az evésre visszatérve.
Kipörögtem a Duna partra. Van, ahol a bringautat éppen nem éri el a víz. Nem jutott eszembe az éhség. Le kell foglalni a fejem, és minden sokkal jobb.
Nem álltam meg, hoztam még pár dobozt.
Most újra felszedem a gyűrötteket. Több elfér a bringa kosarába, és visszaváltják. Legalább nem kínzom magam a kiroppantásokkal. Ha pedig felhasad, nem fogom sajnálni.
A tetején és az alján leszedett csíkokat is rendszereznem kellene, hogy a MÉH-be vigyem. Az tart vissza, hogy féltem a kezem. Ha láthatóan alumíniumként adom le, akkor látványosan is akarom kötegelni. Ha kötekedni akarnának, oda lehessen biggyeszteni mellé a mágnest, és azonnal kiderülhet.
Persze még így is becsaphatnak, de az üldözési mániám előre működik. Megsúgom, nem is véd meg.
Tegnapelőtt a TESCO-ban vásároltam be.
Bélának a Borsodi sört 6-os csomagban, Nufinak az almalevet szintén csomagban. Ez utóbbit átraktam egy üres tálcába. Úgy értem, hogy a zsugorfóliás rész stabil, tehát a fölösleget kitettem a polcon másikba. Ez ép volt.
6db-ot hagytam a papírtálcán, és még ki is emeltem egyet, hogy előzékeny legyek. Rátettem a vonalkóddal felfelé.
Mi volt a reakció?
Először a sörös zsugorfóliát tépte szét a pénztáros, bár az alján jókora ragasztott vonalkód van, de mikor ezért szólni mertem, hogy a bicikli miatt veszem így. Ők egyébként is arra nevelnek, hogy ne vegyünk műanyag szatyrot.
Ezután csak eltépte a papírtálcát, és szétszedte az almaleves dobozokat is.
Szerintem szép piros lehetett a fejem, de nem szóltam egy szót sem. Látszott rajtam minden.
Csak berámoltam a gurulós kosárba, (kocsiba) és átnyújtottam a kártyámat fizetéshez, majd az üvegvisszaváltó blokkot.
Nem akkor kellett volna. Késő!.. ezért nem ő a hibás... először kell adni...
Ekkor már a nézésemből kiderült, hogy jobb, ha megoldja a szitut.
Megoldotta.
Tanulság?
Nem tudom, de ez a hölgy nem hozott nekem szerencsét. Legközelebb nem hozzá állok sorba.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése