Apu III.

1969-ben csöngettek. Ajtót nyitottam, és mondtam anyunak, hogy egy bácsi keres. Parókában meg sem ismertem.
Hazajött látogatóba.

Öreg autóval, és végig kirándultuk  az időt. Pár fénykép őrzi azt a néhány napot.
Itt már látszik a nagy ellenség, a cigaretta.
Ez a Renault itt kapott új alvázat. Hegeszteni nem tudták, sok-sok csavarral rakták fel neki ismerősök.
Késő estig csavarozgattak Feri bácsiéknál egy udvaron, én pedig játszhattam a villogó lámpával, amelyik ha ide kapcsoltam, akkor hagyományos lámpa volt, ha oda, akkor elakadásjelző.
Amikor bementem a konyhába, épp egy lányt mosdattak lavorban.  Megláttam a csupasz lányt, elpirultam, és visszaszaladtam apuhoz. Ő pedig kinevetett.
Az autó még sokáig megvolt neki.
Később mesélte, hogyha 1-2 évet vár vele, akkor oldtimerként sok pénzt kaphatott volna érte.
Hát nem volt nagy kereskedő vénája.  Volt mit örökölnöm.
Aztán visszatért, és a következő találkozás már Heilbronnban volt 1970 karácsonyán.
De az már egy másik történet.