Éhség

Rohadt egy kínzás ez a testkontroll. Pedig ha meg akarok szabadulni a Béla-féle sorstól, le kell fogynom a normál súlyomra.
Szendi Gábor könyve után Nufi felolvasta a testkontroll könyvet is.
Az egyik a gabona mellőzését, meg a tejét tartja fontosnak, a másik az élő növényi táplálékban találja meg a lényeget.
Paleolit, vagy nem, sok a 95kg. Ami most éppen csak 90, de 176 centihez 70kg körüli a jó. Tehát még húsztól kel megszabadulni.
A reggeli gyümölcsfeltöltés beállít egy olyan éhségféle érzetet, amitől délben már jojózik a szemem. Persze a kávéhiány is rásegít, de leginkább az, hogy kevesebbet eszem.
Tegnap a miszmajsz után ebédre a ruszli, és egy paradicsomos halkonzerv, este pedig kitéptem a mélyhűtőből végre hat darab csirkemájat, és gyermektenyérnyi szalonna zsírjában megsütöttem a zsebkohón. Meg utána dobtam három-négy fej salátát (csapból)folyóvízzel lehűtve.
Végre egy telített íz. Este éjfélig már nem volt hiányérzetem. Inkább a táplálkozási szokás átrendezése a fura. Eddig pont éjszakára nem ajánlották a zabálást, a testkontroll meg pont erre időzíti. Majd ha a medvéket sikerül lebirkózni, talán arról is lemondok. De hát a hús mégiscsak hús.
Mai szénhidráttervezetem dió lesz.
Hogy valami pozitívat is mondjak, a figyelemösszpontosításom javul. (Csak el ne kiabáljam!) A napon izzadok, mint a kacsa. Ma még bringázni is akarok. Állítólag most tetőzik a Duna. Elkísérem egy darabon a vizet. Aztán visszajövök.
Ma meg tegnap megnézettem a Hondát. A dobozán itt-ott lyukak, de szétesni még nem akar. A vizsgáért 35000Ft, a hegesztés még 25. Hm. Hol van még a betervezett gyertyaátömlesztés, olajcsere meg egyéb apróságok.
Alighanem szépségtapasz lesz a vége.