Apám 1968-ban ment Németországba munkaszerződéssel. Akkor még NSZK volt. Öt éves voltam. Addig voltunk valódi család.
Zenész életmódja kevés nyomot hagyott bennem. Anyu egyszer-kétszer vitt el oda, ahol zongorázott.
Lillafüreden Vadászkürtre emlékszem vissza, meg a Miskolc-Tapolcán Kis Vadász étteremre. Ott szabad volt a zongora legmagasabb hangot adó billentyűjét nyomogatni akkor is, amikor játszott.
Az igazi hangszere a tangóharmonika volt.
Tudom, hogy gyakorolt otthon, és a teljes repertoárja a fejemben van, de kép nem maradt a fejemben róla.
Motorozni szeretett.
Volt egy kis Java motorja, ami kétüléses, vagy kétszemélyes. Használtan vette, anyu szerint minden pénz arra ment el. Engem is vitt magával.
A hátsó lábtartót miattam fordította meg, mert úgy leért a lábam.
Bukósisakra nem jutott, azt kaptunk Béla bácsitól, a szomszédtól. Igaz, hogy bányász tökfödő volt, és meg is büntettek miatta, de szép pirosra festették, és nem volt feltűnő.
Apropó piros.
Valamiért apu kékre fújatta a piros motort, és én - négy éves voltam - hangos bömböléssel vettem rá, hogy visszafessék pirosra. Sajnos nem az egészet, csak a tankot, meg talán az egyik sárvédőt.
Az elutazás előtt nagy izgalom volt nálunk.
Apu kölcsönkérte Bártfai Pista bácsitól a VW bogarát, és azzal utaztunk Budapestre a nagykövetségre a vízumért.
Nekem ez volt a miért korszakom. Nagyon kifárasztottam anyuékat elöl vezetés közben.
Aztán sokat kellet várni valami domb tetején az autóban, amíg visszaindulhattunk. (A német nagykövetség akkor a várban volt, s mintha most is ott volna)
Hazaúton kaptam először a kezembe egy csomag papírzsebkendőt. Láttam, hogy négy lapból van, és az összeset szétszedtem, majd összehajtva visszadugtam a zacskójába. Már nem tudom, mi volt a büntetésem, de apu vezetés közben nehezen tudott orrot törölni.
Lehet, hogy nem is volt.
Elnéző volt velem.
'68 nyarán költöztünk be az új lakásba. Az első bújócskán nem volt otthon anyu, és mindig oda bújtam, ahol előtte aput megtaláltam, ő meg keresett-keresett, mígnem a spajzban beleléptem egy tál levesbe, és vígasztalhatott.
* A kép 1966-ban készült róla. Nagyapával Baselben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése