2012. január 15., vasárnap

Savanyú cseresznye II.

Nem akarok Katáról beszélni.
Annyira rövid volt, mint a katonaság. Lehet, hogyha három év a hadsereg, most hárman viselik a nevemet, de Katának nem én kellettem. Nem én, csak a gyerekek.
Arra sem tudnék felelni, hogy ma is szeretem-e, de nem volt más. Ha valaki idejönne, akkor sem tudnám a Kata helyébe képzelni.
Látod, nincsenek szavaim.
Ha a gyerekek jöttek, anyám mindig kiakadt. Nem szereti a fiú unokákat. A bátyám lányai itt nyaraltak, én a fiaimmal keveset találkozhattam. De azért szeretem őket.
Mutassak képet az unokámról?.. nem most, mert csupa mocsok a kezem. Muszáj voltam kikormolni a kályhacsövet. Anyám már nem hagyott vele békét. Pedig ősszel is kitakarítottam.
 Most meg aludnék, mert holnap megyünk gipszkartonozni, és ötkor kelek.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése