2012. január 20., péntek

Feriforma

Járkálok a blogok között. Olvasok, és mosolygok. Olyan jó olvasni az Elekes Frici gondolatait. Tetszik ez a zsölrtölődő mackó. Tudom, az életben nem jutnék el az előszobájáig sem, így pedig az interneten keresztül itt mosolyog nekem is jobb felső sarkomban.
Ma még az Aldiban is eszembe jutott. Szokásos hétvégi bevásárlókörutunkon a tejes pult előtt szemlélve a Nufi kedvenc édességét egy ismeretlen feliratra bukkantunk a csomagoláson:

Itt  van, beolvastam. Frici fest. Ezt az Oktoberfest mintájára rendezik Frici tiszteletére. Itt belül látom a sörsátrak oldalán Frici köteteit ízléses plakáton, és ott a kígyózó sor végén komolykás arccal dedikál, és a kiskorúak kapnak a könyve mellé egy tejszeletet.

... pedig ma nem indult könnyen a nap.
Garanciális javításra visszavittük Bélát a délpesti kórházba. Egyébként is nehéz engem egészségügyi intézménybe csalogatni. Elhúnyt szeretteim miatt sokat kellett látogatnom serdülő koromban.  Remélem, én csendben alszom el egy meggyfa tetején 93 éves koromban, és ott szednek szét a madarak.
Szóval bepakoltunk korán reggel. Nekem egy Rejtő kötet volt a kezemben. Gondoltam, az talán elvonja a figyelmem.
A kórházi felvételnél Nufinak azt kellett hazudni, hogy befektetik, ezért kicsit több adminisztráció lesz, de megcsinálják ambulánsan a tágítást.
A mentőbejárónál már úgy toltuk be a kerekes székkel, mintha ott dolgoznánk. A számúzás és az üvegkalitkában is hamar elkészült a kórházi felvétel. A hetedik emeletre sem gyalog kellett felrohannom, mint hétfőn. Harsány köszönésemre most is rám figyeltek a nővérkék. A csendesen toporgókat mindig megváratják. (Rossz tapasztalatom.)
Leültem a könyvvel a kezemben olvasni, Nufi pedig megharcolt a fehér köpenyes sárkányhaddal. Közben a folyosón kerekes ágyakon gördültek a munkadarabok sárga folyadékos zacskóikkal kezükban. A falakon kapaszkodónak tűnő korlátok szerepére is rájöttem. Azon koccan a kocsi, és a betegtologató innét tudja, hogy ne tovább.
Totyogós bácsi érkezett - Feri bácsinak szólította a magas férfi kísérője - és neki is volt dolga a fehér ruhás hölgykoszorúval. 
Közben Bélának is kinyitották a műtőt. Aprólékos kikérdezéssel eldöntöttük, hogy Béla nem fog felpattanni a székből az ágyra, én pedig amint felraktuk, ki szeretnék menni, mert ez a vidám metélkedő nem a kedvenc műsorom, elhagynám a terepet. Huss.
Határozottan bizonytalanka tanakodásuknak az lett a vége, hogy hívtak súlyemelőt, és én kimehettem. Nélkülem zajlott a műsor.
Kiültem Nufival a váróba.
P. Howard pedig jó olvasmány... amikor éppen nem kell félrehúzódni valaki elől. De hogy Nufi is oldódjék, félhangosan felolvastam az elsikkaszott pénztáros elejét.
Odabent felhangzott pár fájdalmas nyögés. Akkor hangosabbra vettem a szavaim, meg a mellettem helyet foglaló srác is félrevonult telefonálni, de utána visszatért. Remélem, jól hangsúlyoztam! Szeretem, ha mást is látok nevetni.
A korábban említett Feri bácsihoz kijött egy szakember vérnyomást mérni. A bácsi már húzta is fel pulóverét, de a hölgy ideges lett, s inkább beír majd valami hasra ütött értéket. Ő mondta, hogy vetkőzzön le. 
Mondjuk én sem ültem volna ott kisgatyában fél órát egy nővérre várva a folyosón... de mindegy. A kórház nagyüzem. A munkadarabok meg vagy fegyelmezettek, vagy...
de én ezt sem tudom.
Hazatérőben még volt egy apróbb konfliktus az autóban. Béla hangoskodni kezdett, és én is hangosan kértem meg, hagyja abba, mert balesetet okozok. Egész életemben a kiabálást utáltam a legjobban, és ma sem tűröm. Már volt ilyen egyszer. Akkor nem szóltam, csak ment fel bennem a pumpa, és annyira elvette a figyelmem, hogy bementem az egyirányú utcába szemben a forgalommal.
Síri csöndben jöttünk haza.
Itthon már csak kivettem az ébresztőt a telefonomból. Elnézegettem és örültem, hogy nem vettem utoljára olyan simogatós képernyővel. Az már nekem nem is telefon.
Meg olyan ez is mint a számítógép. Mire megszokom a faxnijait, megszeretem, már cserélni kell, csak mert a régi valamivel nem illeszkedik, lassú, stb.

3 megjegyzés:

  1. Ez teljesen ilyen. Élethűen leírtad. Nekem sokszor úgy rémlik, bérletem van, csak nem tudok róla.
    Jobbulást kívánok.

    VálaszTörlés
  2. Én is azt kívánom. Meg a jóidőt. Úgy várom a nyarat!

    VálaszTörlés
  3. Másét én sem bírom,a saját generálomat el szoktam nézegetni :)
    Jobbulást kívánok én is!

    VálaszTörlés