2012. január 10., kedd

csepp.. csepp..

... csepp. Ez most nem jégcsap. Ez az orrom.
Ha felkelek, azonnal kell alá egy zsepi, vagy szivacs. Ha lefekszem, 'deb kapok levegőt'.
Dulifuli jut eszembe: Utálob a dáthát!
Két-két kalmopyrinnel sikerült átvészelnem az éjszakát. Most még a futópadhoz sincs kedvem, pedig tegnap pont attól lettem jól. Talán majd délután.
Ilyenkor talán olvasni a legjobb.

3 megjegyzés:

  1. Az, az! Csak rá ne csöppenjen a papírra!
    No de hülyeségeimet félretéve, jobbulást kívánok neked. Sok tea, sok savanyú káposzta. :)

    VálaszTörlés
  2. Kötök szakálkát. Arra meg biztostűvel szivacsot rögzítek.

    VálaszTörlés
  3. gyógyulj meg mihamarabb! szerinted egy kefekúra felgyorsítaná a folyamatot? :)
    (méz+fokhagyma, savanyú káposzta + az ő leve, tea, teával! - ha a fenti recipe mégsem bizonyulna jónak!) :d

    VálaszTörlés