Kihagytam két bejegyzést

... mindkettőt még Miskolcon írtam, és egyik sem jó.
Ha itthon követem el, akkor biztosan kiment volna, de így felülbírálom magamat.
Pár fényképet próbáltam összekötőszöveggel összehozni, csak nem lett természetes. Maradt a notebookomon.
Itthon meg belefogtam egy öreg Grundig magnó helyreállításába. 1974-es kazettás magnetofon.
A biztosíték vezetékkel pótolva. Átforrasztott részszál volt a panelen. Az aljzat oxidos.
Kiemeltem a nyomatott áramköri lemezt, és kimostam zsíroldóval. A mechanika tisztának tűnt. A doboz fogantyúján az aluborítást mr korábban visszaragasztottam. A hangszóró vezetéke leszakadhatott, mert ronda dunccsal rögzítették a panelhoz az egyik szálat, a másikat pedig a csatlakozóba nem sikerült beforrasztani.
Kihúztam a tüskét, és kiegyengettem, de még nincs befejezve.
A bizti panelrészét már én törtem le. pillanatragasztóval és vezetékkel szinte láthatatlanul visszavarázsoltam.
Közben elment az  önbizalmam, és inkább a távirányító ellenőrző műszert próbáltam befejezni, de minden madzag leesett, rövid volt, akadályozott. Bár működött, az indikátor műszer kivágódott, vissza kellett vennem a műveleti erősítő erősítéséből.
A Videoton érzékelő felfúrásakor elbarmoltam az előlapot.
Ma nem voltam a topon.
Megundorodtam tőle.
Alighanem újra fogom tervezni az egész dobozt, és kisebb hangszóró, és valószínűleg pc táp ketrece lesz a végső megoldás.
Annyira szeretnék már egy jó dobozt fabrikálni.
Nézegetem ezt a Grundig magnót, és látom azt a rendet, amit ez a szász fickó megalapozott.
Semmi különös, de felnéztem mindig a német holmik rendjére. Célszerű, áttekinthető, és szép is.
De tényleg csoda.

A kis c420-asfelvétel lejátszás kapcsolójában még aranyozott érintkezők

, és ....
Vannak emlékeim ebből az időszakból. Az MK21-es magnó. Jó nehéz vasmonstrum. Valahol pihen egy a pincében. Hallani még nem hallottam. Valakitől kaphattam, és félre került. Mint sokminden más.
De ez nem fog. Ahogy a műszerkém sem. Csak befejezetten kerülhet le az asztalomról.