2012. július 8., vasárnap

Üvegen keresztül

Torz világ?
Odafenn a tetőn most izzik a levegő. Nem is merem megmérni, mennyire. Talán kilőne a hőmérő, ha felvinném. Honnan tudom? Jártam ott. Felvittem a tetőcserepeket. Ezt a szép öreg üveget is ott leltem.
Azóta többféle maró és egyéb tisztítószerrel is átöblögettem, és most vízzel töltve torzítja a látványt.
Hanem a történetem ezzel még nem fejeztem be.
Pihegésképpen lezuhanyoztam, és ejtőzni készültem, amikor csöngettek.
 - Igen, tessék! - szoktam beleszólni a kaputelefonba. Ismerős hang kérdezte, hogy ráérek-e. - Megyek, csak húzok magamra valami ancúgot.
Ráérnék-e éjszaka? Vagy szombaton? Portásnak.
Jó, de nekem nincs portás képzettségem.
Most nem baj. Le kell váltani az alkalmazottját.
Jó. Pár perc, mondjuk 10, mert Nufit fel kell hívnom, hogy megyek. És át is öltözni.
OK.
A telefonomon épp nem volt pénz, de mire kikerestem Nufi számát, hogy a vonalasról rácsörögjek, már meg is érkezett.
A bringa nem fért be a kocsiba, mondtam az ismerősnek, majd odakarikázom, menjen, intézze addig a papírmunkát.
Tempósan haladtam, nem volt egy óra a megérkezésemig. Az ismerősöm már sehol. Egy másik portást hívtak vissza, amíg átveszem a kapu felügyeletét. Ő mutatta meg, milyen füzeteket vezessek, aztán huss.
Az üzem dolgozói érdeklődtek, hogy mi történt. Jött egy takarító néni, nagyon aggódott. Hívta is telefonon, az öreget, de nem vette fel. Az ismerősöm bement a rendőrségre a tulajjal, mert betörés is volt. A gyártelep szomszédságában egy teljesen lerabolt, kifosztott másik üzem. Onnét ugrálnak át a kerítésen. Be is van kamerázva.
Befutott a tulaj, elvitte az öreg portás holmiját, közben úgy nézett a képembe, mintha megszámolná, hány szőrszál van a szemöldököm és a pólóm nyakkivágása között.Vallató nézés.
 Ez infarktus lesz. Betörés közben, vagy megütötték az öreget, és...
A tulaj elporzott, maradtam a takarító nénivel, meg írogattam a távozókat a füzetbe. Órát, percet, rendszámot. Rá-rápillogtam a monitorra, de mozgás nem volt. Csak a ventilátor zúgott, forgott, kavarta a levegőt.
Már besötétedett, mire előkerült a főnök az ismerősömmel. Hozták a beugrós portást is. Hárman tárgyalták a tolvajokat. Aztán a tulaj hazafuvarozta a portást, az ismerősöm ismét el.
Megérkeztek a rendőrök.
 - Tessék. A betörés miatt jöttek?
 - Ja.
 - Mondom, a kapitányságon van a főnököm.
 - Minek?
 - Feljelentés tenni. Kinyissam? Bejönnek?
 A két fiatal srác ült a rendőrkocsiban, és nézte a kínlódásom. Aztán felhívtam az ismerősöm, mondván a főnököm majd tájékoztat.
- Igen a kapitányságon van, de nekem mi a teendőm, engedjem be a nyomozókat?
Ezek nem nyomozók, csak járőrök.
Elküldjem őket?
Határozottan semmi szöveg, "S ha valami problémátok adódik az életben, azt oldjátok meg magatok" /Illik ide az idézet Sándor György Megvédem az iskolát humoreszkjéből/
Megköszöntem, hogy kijöttek, már intézkednek.
A rendőrök el.
Visszatért az ismerősöm. A történet szálai bonyolódnak. A tulaj telefont kapott, hogy a szomszéd telephelyre xxx rendszámú autó hajtott be. A tulaj pedig lerohant a portásfülkébe, ahol az öreg éppen SMS-t kapott.
A kép összeállt, a telefonon olvasható szöveg arra utalt, hogy van összefüggés a vasgyűjtő autó és a portás között.
Innen már logikusnak tűnt hol is lehet az öreg. Az ismerősöm pedig tovább folytatta a fejtágításomat az éjszakai és reggeli teendőkről, illetve a kutyák ellátásáról.
Még elautózott az öregért a kapitányságra. Segített kipakolni a vasszekrényét, és csitítani a feszültséget az ismét előkerült tulaj, meg az öreg között.
Végre távozott az öreg, 


A tulaj hergelte magát folyamatosan. Centiméterekről nézett az arcomba, kikerestük a számítógépen a kamerák képét az esemény időpontjában.
Éjfél elmúlt, mire hazamentek. Én meg kikapcsoltam a tévét, a ventilátort, és kiültem a porta elé végre olvasni.
Óránként körbejártam a kutyákkal. Rá-ránéztem a monitorra, és most először sikerült 'bólintás' nélkül végigülni az éjjelt. (Még katonakoromból emlékszem, hogy fél 2 és fél 3 körül van a mélypontom. Ez maradt el.)
Jaj, majdnem elfelejtem. Ez is egy aranyos részlet, de mint a krimikben, csak akkor van jelentősége, ha valaki tudja, miről is van szó.
Délután becsöngettek, és keresték ... bácsit.
 - Most nem ő van. - mondtam, és a srác elment.
Ezt elmondtam az ismerősömnek is, és faggattak, hogy nézett ki, meg stb. Mindez még sötétedés előtt történt. Ha tudom, miről van szó, talán odafigyelek.
Ha meg nem tudom... de hát bizalom ebben a helyzetben egyszerűen nem létezik.

Agyalnék még egy kicsit a körülményekről. Hol torzul a kép. Mikor nézem az üvegen keresztül a világot, s mikor csak a szemlencsém fókuszán át.

Az öreg lánya munkanélküli, a fiát is támogatja, és az unokáját is neveli. Vadonatúj autója is biztosan inkább a banké, mint az övé. Ez az ember nemrég még egészen más nívón élhetett. Csúszik... csúszik.... ki tudja hol áll meg? Egyenlőre nem tudok semmit.  Csak annyit rakok össze, amit én látok e mozaikból.
A tulaj hol fizet, hol meg nem.  Neki is lehetnek nehézségei.

Az gyár bontás alatt. Még üzemel, de költözik rövidesen. El kell hagyni Bp. területét. Majd tönkre tesznek valami zöld mezőt a kedvéért, mi meg fizetjük az egyre dráguló élelmiszert. Már akkor is dühös voltam, amikor nagy mellénnyel kijelentették, hogy Kecskemét mellett építik fel a Mercédesz gyár új üzemét. Ja, majd megtanulunk megküzdeni a rozsdával, és karosszéria elemeket, meg ottomotorokat fogunk enni.

De folytatnám még a logikát.

Ez a gyár a szocializmusban épült. Az értékek, amiket ellopnak, azok vas, meg alumínium-szerelvények, borítások, épülettartók, stb.  Az öreg akkor volt fiatal, amikor ezek oda beépültek. Ez az ország vagyona, és most van itt egy mitugrász élősködő, aki semmit sem tett, csak élvezi a hasznát ennek a romjaiban is méltóságteljes gyárnak.

Vannak még a dolgozók. Egyikük értesítette a tulajt telefonon, hogy most érkezett be egy autó az elhagyott telepre. Ezért futott le a tulaj a portára, hogy hívják ki a rendőröket. A dolgozóknak különösen fáj, hogy nekik még van munkájuk, és azon élősködnek? Abból nem elég az államot kielégíteni, mint a szúnyogok, böglyök még egyéb kiszámíthatatlan vérszívók is rájuk telepednek?

No és a vasgyűjtők?
Ezek az éhenkórászok, akik már rég nem kapnak munkát, és ott, ahol elhagyott gyártelepet lelnek, 'ingyen' bontják, válogatják az értékké tehető fémet?  A dózernek már csak a betont kell majd elteregetni?
Amit egy bontás alatt álló üzem területéről gyorsan el lehet vinni, az már  nincs használatban.   Ahol pedig dolgoznak, ott egykettőre kapnának a kerítésléccel az arcukba.

Torz ez a világ, mert aki használja, azon csüngenek a vérszívók, aki bontaná, az nem lehet legális. (A tulaj annyiért adná neki, mint amennyit a méhben kapna érte.) A tulaj, úgy érzi, hogy ő fizetett a tulajdonáért.

Az ismerősöm pedig most hány embert fog elbocsátani egy alapos gyanúba kevert - még nincs ítélet, én is csak így fogalmazok - alkalmazott miatt? Mert ugye ezután a cége megbízhatatlan a tulajnak.

Meleg van. Nagyon befűtöttek odafenn.
Nézegetem az üvegemet, és még nem tudom, hogy mire fogom használni. Az alján az 1000 felirat valószínűleg azt jelenti, hogy 1 literes. Kupakja nincs. A világot még így is tudja torzítani.

4 megjegyzés:

  1. Ügyes, roppant ügyes! Nem véletlen hogy nem kaptál előre tájékoztatást. Nem nagyon szívleltem az efféle eljárásmódot. No meg az affélét sem, ami ide vezet.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Arra gondolsz, hogy kikotyogtam volna valamit az üzemben?
      Az ismerősöm megkért, hogy a reggeli váltásomnak ne mondjam meg.
      Én azzal válaszoltam a kérdezőnek, hogy majd a főnöke elmondja.
      Szegény, pedig ő is azt hitte, hogy egészségi probléma. Már a fiatalításban reménykedett.
      Persze hogy papír szerint én nem vagyok alkalmas, pedig a hadseregben kaptunk kiképzést fegyverhasználatról, az őrzésről, a behatoló megfékezéséről, és sakkban-tartásáról is.
      Jó, itt nincs TBK, de van telefon.
      Inkább a betörésre forró nyomon 4-5 órás késéssel érkező járőrök viselkedése volt nekem a legfurcsább.

      Törlés
  2. Köszi!
    ... bár most azt nem tudom, hogy a történetet, vagy engem. :-)

    VálaszTörlés