2012. július 17., kedd

lép-lép, nem halad

Vannak ilyen napjaim.
Csináltam ma mindenfélét. Megragasztottam a sufniba száműzött szekrény fiókját, és kitakarítottam az egereket.  Ezek az önigazoláshoz elegendők. Csak a marólift halad lassan.
Kikerestem a keményfa tartalékok közül egy olyat, amiből a csúszó részt kivághattam. (Természetesen a Mathias Wandel videoja alapján)
Szemre. Mert ugye semmi sem olyan, mint nála.
A keményfa valaha egy ágy alkatrésze volt. Még tüzelőnek kaptam, és ennyi maradt belőle. Ma már tudom, hogy kár volt elégetni. :-(
Levonszoltam az asztali körfűrészt, és levágtam. Persze nem jött ki belőle az egész, de kis furfanggal jó is lehetne.
Viszont nekem nem lesz annyira párhuzamos a nút. Kitört egy darab a műanyag betétből. (Ez utóbbi a fűrészasztal önténye és a fűrészkorong közötti teret takarja. )Már tudom, hogy rétegelt lemezből fogom én is pótolni. De még nem tettem. Illetve talán van vastag plexi is.
Sebaj, ott a maróasztal. No, először kilőtte a kezemből. Nem a megfelelő oldalán forgácsoltam. Odébbtaszigáltam a terelő műanyagot. Így már rendben, de ferdének tűnt.
Újabb fogás. Kicseréltem szélesebbre. Így is hullámos lett belül. Sem a T idom, sem az U nem tökéletes.
Az oldalfalon is a kezdetnél jókora körfűrésznyom.
A zömét eltakarítottam csiszoló vászonnal, de csak kézzel lehet, mert a fúróba fogható körlap nem sík.
Tehát lassú.
A ferde vezető rövidebb.
Itt léptethetem be a turpisságot, mert ha középre teszem, akkor elég hosszan alátámaszt. Viszont nem tizedmilliméteres a kotty.
A következő gondom, hogy az én maróm nem hengerpalást. Nem lehet egyszerűen hozzá hiltiszalagozni a liftfalhoz. Alighanem faragni-reszelni kell majd sokat, amíg párhuzamos is lesz, meg merőleges. Tartok tőle, hogy ez is Komjátiban fog befejeződni. Meg még pár sínnek való keményfát elrontok. Illetve kigyakorlom fenyővel, és ha már megy, akkor váltok.
Ami a szerencsém, hogy maradt még némi tüzelőfám. Az pedig akác. Már abból is vágtam hasábot.
Ez sem túl egyszerű. Vagyis nekem nem.
Délután lógott az eső lába, visszacipeltem az emeletre a körfűrészasztalt. Van vagy 30kg, és bonyolult mozgatni a pici műhelyemben.
Majd a szalagfűrész. Most új szalag van rajta.
A szalagfűrésznek is aluöntvény az asztala. Az pedig bordás.
Az akác pedig előre levágott, és meghasított. Köze nincs a merőlegeshez és síkhoz.
Vágtam egy csíkot a vezető bordához, és rácsavaroztam egy laminált parketta darabot. Ez lett a csúszólapom.) Csak hát kézzel szorítottam a csúszólaphoz. Be is mozdult. Nem nagyon, de ráspoly, meg gyalu, meg mindenféle segédeszköz kellett hozzá. Megdolgoztat ez az asztalos szakma iránti kíváncsiság.
Délután meg, mint akit megcsípett egy cecelégy. Kóvályogtam a házban, és ragadt le a szemem. Több hónap nyugalma után ismét kávét töltöttem magamba.
Hát így már ment.
De este a falat vakartam kínomban, olyan éhessé tett.
Nem fogok visszaszokni.  
 


5 megjegyzés:

  1. Nekem is ilyen napjaim vannak. Kapirgálok a kertben, öntözök, hogy mondhassam: dologban leledzem. A fiam nem bírta Krisztinát mert hisztis a kislány, egy hét után hazahoztuk faluról. Két napig elvolt a robotozással, legózással. De ma biztos elkezdi unni magát. Volna valami munkám, de az is olyan, hogy csak munkában leledzem. Még két óra asztaloskodást becsusszantok a fiam mellé. De nem szeret egyedül maradni...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Gondolom, a ráspolyt, meg a bicskát már ismeri. Modellező rajzokat meg találni az interneten. :-)
      Lehet, hogy a csemetéd is fanyűvő lesz?

      Törlés
    2. Az csak a filmekben van, hogy az asztalosok csemetéi korai korban már székely kapukat faragnak, a valóságban nincs ilyen. Amikor csináltam a hobby műhelyt, és fizettem minden keresztért nekik, jöttek a gyerekek faricskálni. Mikor megtiltották nekem, hogy eladjam a fakereszteket, amiből finanszíroztam a keresztipart, hogy a gyermekben legyen öntudat és jöjjön kedvtelésből faragni, azt mondták. A vége az lett, hogy egy gyermek sem jött élvezetből vagy egyéb motivációból, mint a pénz. Be is zártuk a hobby műhelyt azon a címen, hogy nincs rá igény.
      A fiamnak, ha esze lesz, elmegy gyógyszerésznek. Mert a gyógyszerész előtt az emberek kénytelenek főt hajtani. Mert nincs abban semmi felemelő, amikor az asztalost anyázzák, mert túl drága vagy vetemedik az ajtó.

      Törlés
  2. Remélem a széeket nem nyúzza meg, s lesz belőle újra (egyszer) rugós, puha bársonyos gondolkodó hely!

    VálaszTörlés
  3. Kedves Márta!
    Üdvözlöm a gondolataim között! :-)
    A széket mindenképpen megnyúzom, mert egyik lába törött is, csak a többi masszivitása tartja ilyen jó karban. Ragasztáshoz pedig muszáj leszek.
    A másik okom pedig, hogy ez nem egy szép szék. A bársonya is erősen kopott vala, mielőtt lekerült róla. A fa ülőke pedig hasznos, mert jobban szellőzik.
    Egy rádióriportban mesélt - lehetett már 10 éve - Kocsis Zoltán a székekről. Mennyire puritán zongoraszékeken gyakorolt, koncertezett világ életében, és talán ezért is kerülte el az aranyér, és egyéb férfibajok.
    Nekem sem kellett több. Egyetlen munkahelyet kivéve nem ültem soha forgószéken, párnázott ülőkén. Ahol azt akartak alám pakolni, ott kértem, hogy vegyék ki nekem a virág alól a hokedlit. :-) De sincsenek is (még) aranyeres panaszaim.
    Remélem nem kedvetlenítem el!

    VálaszTörlés