2012. július 16., hétfő

A bejegyzés címe

... ezt írja ki szürkével a böngésző, aztán amikor odateszem a kurzort, letörli. Én meg beírtam, hogy ott maradjon.
Tegnap végig nagy feszültség volt itthon. Nufi kinn szorult az esőben az apjával. Én pont akkor vágtam a következő tyúkot. Még jó, hogy most nem az udvaron raktam a tüzet, mert akkor nem tudtam volna megpucolni. A forrázóvíz a gázon melegedett.
Ma megint húslevest főzök. Lesz vagy két alkalomra való egy madárból.
Listát is kéne írnom a remete szolgálathoz, mit ne felejtsek itthon. Legfontosabb az install szoftverek, meg a favésők. A maróasztalka csak akkor, ha befér.
Ma még postajárás a csekkekkel, feltölteni a banános vedret, meg az almásat.
Lecserélem az orosz fúrón a gumikábelt. Nem mintha rossz lenne, csak spec dugó van a végén, és nem megy bele a földelt konnektorba. A most szétszedett porszívónak meg pont jó a madzagja.
Esténként meg apámmal beszélgetek újra. Valahogy két éve is ilyen rekkenő hőségek voltak, amikor itthagyott minket.
Milyen egyszerű megszabadulni. Csak elalszunk, és nincs több adósság, nincs több teljesítendő ígéret. Nem varrnak a nyakunkba új adókat, és nem fogunk fázni, meg nem kell a mérleget figyelni, hogy megint többet mutat, mint tegnap.
Persze ezt ki kell érdemelni. A kíváncsiság jóval nagyobb kihívás, ezért inkább vállaljuk az adósságot, a bizonytalan létet.
Este papíron gondolkodtam. Mármint nem volt számítógép. Csak a csíkos füzet, meg a világoskék toll, és a 2W-os LED lámpa világította meg az ágy sarkát.
Jóval kisebb fogyasztás. Persze a blog egy társas magány, a füzet egyszemélyű.
Melyik a jobb?
Amíg ott szuszog mellettem Nufi, addig mindegy.
Persze felmerül, hogy apám odafentről... de miért pont most, amikor életében sem sokat.
Meg mindenki, aki korábban...
Egy frászt!
Nincs múlt, nincs jövő, csak a jelen létezik. A számítógép, a papír csak annyiban jobb, hogy később letörje a nosztalgikus sóhajokat. A múlt pecsét a ruhánkon, amit vagy kimosni, vagy eltakarni jó. Dicsekedni fölösleges vele. 

3 megjegyzés:

  1. Nem biztos, hogy fölösleges. Az este a testvérem felhívott, hogy négy napja nem írtam a blogomba, minden rendben? Hát igen, szokta olvasni a blogomat néha, mondta. Ilyenkor úgy érzem, hogy nem fölösleges semmi cselekedet.
    A kertet sem éri meg művelni. Fölösleges. Mégis, mikor öntözöm és ki ki húzok egy nagyobbra nőtt burjánt, mintha mégis megéri. A rózsák elhervadtak, irigykedve néztem más helyeken a rózsa töveket milyen szépek. Hát újra hajtott az én tövem is, lett megint vagy húsz virág rajta. Nem éri meg, mégis szeretem.
    Ha jól értettem készülsz Komjátiba?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Röfidesen indulok.
      Még holnap kitakarítom a bojlerünket. Biztos tele van már a tartálya, és más nagy projektet már nem tervezek itthon.
      Addig meg ellászlósítjuk a lakást. Mert hogy a két Laci szomszédhoz most idejön a helyemre Laci, az Ildi öccse. :-)
      Minden lakásban csak László lesz.

      Törlés
  2. Helyesbítek: nem csak László lesz, lesznek mások is, de minden lakásba jut Laci.

    VálaszTörlés