Valamire mégis jó volt. Felolvastam Nufinak a Karinthy novellát a Testi fájdalom-ról. Még nem ismerte.
Bár nagyon fogadkoztam, hogy folytatom a fürdőszobát, itt ültem mereven a székemen, és a lapolvasóval, meg a GIMP-pel ügyködtem. A 2.8-as verzióval végre lehetett 600 megabájtos képeket is összeilleszteni. Utána pedig tömöríteni, és végül a DJVU-val összefűzni. A 16 lapnyi füzetke késő estig elfoglalt.
Meg hát Zappa zenéje is gyógyító hatású. :-)
Épp csak a postára és a Lidlbe karikáztam el pénzt költeni.
Este meg előkerestem a Bóbitás írásaimat, és a korábbi agymenéseimet. A Farkast hozzá is fűztem a másik fülhöz. Illenék már honlappá szervezni, de annyi mindent nem csinálok, hogy külön rá kell beszélni magam annak értékelésére is, amit viszont csinálok.
Valaki mondta nekem, hogy aki magát nem tudja szeretni, az másokat sem.
Ebből indult el, akarom mondani újra a naplóvezetés kisebb-nagyobb időhézagokkal. Kell látnom, hogy ez a semmi itt körülöttem igazi tyúklépésektől halad így. A hétmérföldes csizmát pedig csak rövid időre húzom a lábamra.
Ma megszemléltem az ajtófélfát, és megyek Attilához tanácsot kérni. Mármint, hogy olyan fecskefarok szerű ékes megoldással pótoljam, vagy az egész deszkát cseréljem. Gondoltam, a kőművelés után ismét 'fázhatnék' is egy kicsit.
Idebiggyesztek még egy régi szösszenetet.
B. úr
- Nézz már a lábad elé!
- Jé egy béka! Szia!
- Tegeződésről szó sem volt. Maradjak neked B. úr!
- Bocsánat. - guggolt le most már a hercegkisasszony,
s nyugodtan kézbe vette a szörnyet. - Segíthetek valamit?
- Mondjam a mesét, vagy megelégszel, ha csókot kérek
tőled?
- Azt már nem! Én gonosz boszorkány akarok lenni!
Semmi kedvem egy daliás férfiúnak végignyögni az éjszakáit. Én
nem fogok neki azért királyfiakat szülni, hogy azok mentsék meg a
birodalmat a sötétségtől. A napfény különben is árt a bőrnek.
Rákot okoz...
- De...
- Csend! - vonta össze a szemöldökét. Most sokkal
szebb volt, mint bárki más. - Mit adnál nekem cserébe? Az öreg
királynékról minden mese hallgat. A fiak harcba indulnak, a
leányok kérőket utasítanak vissza. Beszéltek már arról hogy a
királyt megcsalta a hites felesége?
- Nem az a feladatuk.
- Ez a te rasszizmusod! Milyen feladatot szánsz nekem?
- Ha üzlet, legyen üzlet. Süss a tejedből pogácsát!
- Ó mely nagy, s nemes feladat! Dajka van kéznél, de
a mai gyermekek közös dadája a Nagymiskolci Állami Gazdaság
Tehenészete. Mindenki tejtestvér. Találj ki valami jobbat!
- Elmehetnél stewardessnek.
- Olyan már volt, és nem volt Burgundiából
nevelőnőm. Nem tanultam, csak vármegyénk tájszólásában
kifejezni magam.
- Veszek neked egy gyümölcsöst. Telis-tele lesz
almafával.
- Nincsen lelkiismeret-furdalásom. Az almát
elfogadtad, és igyekeztél egyedül megenni, pedig a Sátán csak
nekem adta! - s már emelte is fel, hogy elhajítsa áldozatát.
- Igazad van. De így legalább nem látod meg, hogy mi
van a nyelvem alatt.
- ... végül is.. egy csók... nem a világ...
....
- Ennyire öreg vagy?
- Egy béka hamar öregszik, és amíg rájöttem hogy
mi nálad a varázsszó, "visszanőtt" az ebihalfarok.
Anno így kezdtem párbeszédeket fabrikálni. Utána megbíráltak - akinél laktam, Gábor volt, és jogosan bírált - hogy elvész a lényeg, mert nem követhető, mikor ki beszél. Még nem erről a szövegről mondta, de mai szemmel jó lenne átfésülni, és ha sikerül, mögéillesztem az eredményt.
Ez akkor is aranyos. Mindig erre nevelem a tanítványaimat is, hogy olyan gondolatok jussanak eszükbe, ami távol is állhat a szokványos megoldásoktól. Persze van aki rögtön ráérez, van, akinek sehogy sem megy. Azért próbálkozom.
VálaszTörlésA történet már mindenképp felújításra szorul. '93 táján született, mondhatnám nagykorú. Ezért nehéz faragni rajta. :-)
TörlésMinek farigcsálni. Elvész a folyamat. Írj újat belőle.
VálaszTörlésErről jut eszembe, kérdi a cigányné az urától: Mi legen a gyerekkel, fürösszük meg vagy csináljunk újat? Így van az ajtófélfákkal is. Ha olcsóbb bevágni egy fenyőlécet, akkor nem kell lecserélni az egész deszkát.
Törlés