Kamera visszahúz, a sínek között a technikus homokot szór az előbbi műremekre, és
kezdődik minden elölről.
A terven kívül becsúszik még a képbe egy gólya a templomtoronnyal, és a többi már
forgatókönyv szerint egy idilli kép.
Kibontakozik három öreg, meg egy apróság.
A kislány megállt a rózsa előtt, lehajolt és megszagolta. Ezt a
meghajlást a 2 éves hölgyek bájával tette, és egy világ hódolt
neki.
Nagyapó, nagyanyó, és a szomszéd néni egyszerre olvadtak el, és a
csöppség rátett egy lapáttal.
- Az mi az?
- Micsoda Julikám? Mutasd meg!
- Hát az. Az ami ott mászik.
- Az a pöttyös?
- Nem, nem. Az a katicabogár. Ami ott mászik. Ott...ott...
- Nem tudom, kicsim. Nem látok odáig. De nagyapó megmondja. Majd
ő megnézi.
És nagyapó pattant megnézni megszégyenítve egy termetesebb éti
csigát is, aki ennyi idő alatt fele akkora távolság megtételére
képes.
- Ott, ott. - toporgott a kicsi türelmetlenül.
Nagyapó végre elérte a rózsát, reszkető kézzel kivette szemüvegét
a felső zsebéből és az orrára illesztette.
- Az egy boci.
- Nem.
- Szerintem egy boci.
- Neeem.
A kicsi behúzta a nyakát és az évődő nagypapához lépett, csöpp
kezeivel a nagyapó térdeit bökdöste, majd szőke fürtjeit a
nagyapó kezeibe fúrta.
- Nagyapó, becsapsz.
- Akkor mi az?
- Nem tudom.
- Levéltetű.
Nagyapó betipegett a konyhába és feltette forrni a tejet.
- Julikám, aranyom! Mindjárt kész a kakaó. Gyere kezet mosni.
Andi néni is inni fog.
A szomszéd néni pedig az órájára pislantva visszavonulót fújt.
- Mennem kell. Én még ma nem reggeliztem, és...
A búcsúzkodás elől a kicsi beszaladt a konyhába és megkérdezte:
- Ugye az Andi nénit nem kell megpuszilni.
Nagyanyó szeretett volna a föld alá süllyedni, nagyapó, aki
inkább alkalmi süket volt, élvezte a játékot és megkérdezte még
egyszer.
- Mit mondtál kicsim? Nem hallottam.
Nagyanyó viszont lelőtte a poént.
- Tibor! Eredj inkább te is kezet mosni. Majd holnap elmondja
neked is. Andikám, te pedig ne vedd komolyan. Tibor nem rossz
ember.
Az öreg hölgyről leperegtek ezek a szavak. Nyugdíjas
pedagógusként jól tudta, hogy miféle szerzet ez a csöppség. Kerül
még az ő kezei közé! Az utca valamennyi kölykét korrepetálta már
és fáradságot nem kímélve szedte össze belőle a házra valót. Ő
nem felejt.
- Akkor hát szervusztok.
- Szervusz.
Az öreglány végre becsukta a kertkaput. Az utca végén lakik, úgy
mondta, mire hazaér, besötétedik, lelóg a térképről az utca vége.
Ennek ellenére megmaradt a "Szomszéd néninek", akivel a sok
költözés sem szakította meg a kapcsolatot -nagyapó legnagyobb
bánatára. Ő ki nem állhatta. Civódtak, kötekedtek, egyik
megjegyzés a másik után. A kicsi lány pedig most betipegett ebbe
a körbe. Ártatlanul, bátran és értelmetlenül. Egy igazi Juliska
állt a vasorrú bába előtt egy Jancsika nélkül.
Hol kezdődik egy gyerekben az ártatlanság és mire képes az
intelligencia?
A csöppség még mit sem tudhatott erről a világról és az első
intuíciói pontos műszerként reagáltak. Elutasította a "gonoszt"
és neki még "mindent szabad". Pedig nagyanyó szoknyájába
kapaszkodva mondta ki, s közben-közben nagyapó szemeibe nézett.
Pillanatok alatt felállította a hierarchiát, nagymama vezet és
nagypapa gondolkodik. Kiegészíti a gondolkodást azokkal a
nézetekkel, amelyeket ő még nem ért, de nem is lényeges.
- Köszönöm. A narrátor jó volt. Ennyi. Az Aranka...
- Nem Aranka! Andi!
- Lehet. Jössz egyet úszni?
- Lemegyek, de inkább be akarom fejezni a jelenetet.
Ennek ellenére két meztelen test csobbant be a patakba, és elúsztak a vízimalomig.
- De jó volna itt élni!
- Persze. De fodrászhoz egy kicsit messze volna Pest nem?
- Van autód nem?
- Szerinted a drámapedagógusi vagy az irodalmi színpadot okító művésznői
fizetésedből mindent meg tudnál itt termeteni magadnak. Ne álmodozz!
- De! - fonta körbe lábaival kedvesét az ábrándozó. Szeretek álmodozni. Tegnap
azt álmodtam, hogy a feleséged összejött...
- Khm!
- ... összejött egy hatalmas origán a....
- ... a Velencei Borgián...
- Csak azt nem úgy mondják.
- De én úgy mondom.
A valamikor lerombolt malom helyén fastég állt ki, és a hínárok között kukkolóvá
meredt kisfiú visszahúzódott a tartógerendák közé.
Moccanni sem mert. Lúdbőrösen vacogva várta ki a félórát, s élvezte is, meg
nem is a műsort, amelyet e két kitűnő színész rögtönzött. Lám Lám. Amikor egy
előadó írásra, majd egy másik rendezésre adja a fejét. Még ők sem tudhatják, hogy
hol, mikor, és miben alkotnak maradandót.
Például ez jött ki a kenés után? Vagy ez is régebbi?
VálaszTörlésNekem végül is mindegy. Így is, úgy is tetszik! :)
1999 november 27
VálaszTörlésEz sem mai.
Nem baj. Lényeg hogy jó. Mi sem vagyunk maiak. Lényeg hogy ... :)
VálaszTörlés