Tegnap is rájöttem, hogy mennyire másképpen gondolkodom, mint a normális emberek.

Ím(r)e a hülyeség szobra.
Napok óta 20%-os hígítású festékkel mázolom a fürdőszobát, és rá kellett jönnöm, hogy ez kevés.
Mert hogy a 4:1 arány a festék javára kell eldőljön. Nem a víz javára.
Közben végigolvastam a Jókai könyvet. Illetve rá is jöttem, hogy csak a második kötetet.
Mondjam még tovább?
Laci szomszéd jelezte, hogy be kéne állítani a húga gépét.
Mikor?
Délután.
De hánykor?
Majd délután, ha hazajön.
Frankó.
Nem is mozdultam el itthonról.
Találtam tavaly egy szélforgót, ahhoz  alkottam tengelyt és irányító lapátot. Nem kell nagy dologra gondolni. Egy fél méteres botocska végét megfúrtam, és szöggel ráütöttem. A szög a forgás tengelye.
A farkát pedig fagylaltos doboz tetejéből vágtam neki. Alá tettem az ujjam, hol a áll meg, mint a mérleg. Oda is kapott egy lyukat, meg egy szöget.
Most mutatja a szélirányt, és szivárvány színekben pompázik, s fújja a szél.
A rózsák fölé kitettem a szellőző kémény tetejére.
Aztán jött Laci szomszéd. Nem kell menni.
Ismét  nem értette, hogy miért nem örülök.
Mondom, akkor legalább betonozzuk már be a teregető állványt. Az ne álljon itt félbehagyva.
Ő most nem. Most hintát csinál a kislányának.
Majd holnap délelőtt.
Persze.
Holnap bevásárlónap.
Rugalmatlan vagyok.
NEEEEEEM.