Keretes szerkezet

Kamera visszahúz, a sínek között a technikus homokot szór az előbbi műremekre, és
kezdődik minden elölről.
A terven kívül becsúszik még a képbe egy gólya a templomtoronnyal, és a többi már
forgatókönyv szerint egy idilli kép.
Kibontakozik három öreg, meg egy apróság.

 A kislány megállt a rózsa előtt, lehajolt és megszagolta. Ezt a
        meghajlást a 2 éves hölgyek bájával tette, és egy világ hódolt
        neki.
        Nagyapó, nagyanyó, és a szomszéd néni egyszerre olvadtak el, és a
        csöppség rátett egy lapáttal.
        - Az mi az?
        - Micsoda Julikám? Mutasd meg!
        - Hát az. Az ami ott mászik.
        - Az a pöttyös?
        - Nem, nem. Az a katicabogár. Ami ott mászik. Ott...ott...
        - Nem tudom, kicsim. Nem látok odáig. De nagyapó megmondja. Majd
          ő megnézi.
        És nagyapó pattant megnézni megszégyenítve egy termetesebb éti
        csigát is, aki ennyi idő alatt fele akkora távolság megtételére
        képes.
        - Ott, ott. - toporgott a kicsi türelmetlenül.
        Nagyapó végre elérte a rózsát, reszkető kézzel kivette szemüvegét
        a felső zsebéből és az orrára illesztette.
        - Az egy boci.
        - Nem.
        - Szerintem egy boci.
        - Neeem.
        A kicsi behúzta a nyakát és az évődő nagypapához lépett, csöpp
        kezeivel a nagyapó térdeit bökdöste, majd szőke fürtjeit a
        nagyapó kezeibe fúrta.
        - Nagyapó, becsapsz.
        - Akkor mi az?
        - Nem tudom.
        - Levéltetű.
        Nagyapó betipegett a konyhába és feltette forrni a tejet.
        - Julikám, aranyom! Mindjárt kész a kakaó. Gyere kezet mosni.
          Andi néni is inni fog.
        A szomszéd néni pedig az órájára pislantva visszavonulót fújt.
        - Mennem kell. Én még ma nem reggeliztem, és...
        A búcsúzkodás elől a kicsi beszaladt a konyhába és megkérdezte:
        - Ugye az Andi nénit nem kell megpuszilni.
        Nagyanyó szeretett volna a föld alá süllyedni, nagyapó, aki
        inkább alkalmi süket volt, élvezte a játékot és megkérdezte még
        egyszer.
        - Mit mondtál kicsim? Nem hallottam.
        Nagyanyó viszont lelőtte a poént.
        - Tibor! Eredj inkább te is kezet mosni. Majd holnap elmondja
        neked is. Andikám, te pedig ne vedd komolyan. Tibor nem rossz
        ember.
        Az öreg hölgyről leperegtek ezek a szavak. Nyugdíjas
        pedagógusként jól tudta, hogy miféle szerzet ez a csöppség. Kerül
        még az ő kezei közé! Az utca valamennyi kölykét korrepetálta már
        és fáradságot nem kímélve szedte össze belőle a házra valót. Ő
        nem felejt.
        - Akkor hát szervusztok.
        - Szervusz.
        Az öreglány végre becsukta a kertkaput. Az utca végén lakik, úgy
        mondta, mire hazaér, besötétedik, lelóg a térképről az utca vége. 
        Ennek ellenére megmaradt a "Szomszéd néninek", akivel a sok
        költözés sem szakította meg a kapcsolatot -nagyapó legnagyobb
        bánatára. Ő ki nem állhatta. Civódtak, kötekedtek, egyik
        megjegyzés a másik után. A kicsi lány pedig most betipegett ebbe
        a körbe. Ártatlanul, bátran és értelmetlenül. Egy igazi Juliska
        állt a vasorrú bába előtt egy Jancsika nélkül.
        Hol kezdődik egy gyerekben az ártatlanság és mire képes az
        intelligencia?
        A csöppség még mit sem tudhatott erről a világról és az első
        intuíciói pontos műszerként reagáltak. Elutasította a "gonoszt"
        és neki még "mindent szabad". Pedig nagyanyó szoknyájába
        kapaszkodva mondta ki, s közben-közben nagyapó szemeibe nézett.
        Pillanatok alatt felállította a hierarchiát, nagymama vezet és
        nagypapa gondolkodik. Kiegészíti a gondolkodást azokkal a
        nézetekkel, amelyeket ő még nem ért, de nem is lényeges.  
       

 - Köszönöm. A narrátor jó volt. Ennyi. Az Aranka...
 - Nem Aranka! Andi!
 - Lehet. Jössz egyet úszni?
 - Lemegyek, de inkább be akarom fejezni a jelenetet.
Ennek ellenére két meztelen test csobbant be a patakba, és elúsztak a vízimalomig.
 - De jó volna itt élni!
 - Persze. De fodrászhoz egy kicsit messze volna Pest nem?
 - Van autód nem?
 - Szerinted a drámapedagógusi vagy az irodalmi színpadot okító művésznői
fizetésedből mindent meg tudnál itt termeteni  magadnak. Ne álmodozz!
 - De! - fonta körbe lábaival kedvesét az ábrándozó. Szeretek álmodozni. Tegnap
azt álmodtam, hogy a feleséged összejött...
 - Khm!
 - ... összejött egy hatalmas origán a....
 - ... a Velencei Borgián...
 -  Csak azt nem úgy mondják.
 - De én úgy mondom.

A valamikor lerombolt malom helyén fastég állt ki, és a hínárok között kukkolóvá
meredt kisfiú visszahúzódott a tartógerendák közé.
Moccanni sem mert. Lúdbőrösen vacogva várta ki a félórát, s élvezte is, meg
nem is a műsort, amelyet e két kitűnő színész rögtönzött. Lám Lám. Amikor egy
előadó írásra, majd egy másik rendezésre adja a fejét. Még ők sem tudhatják, hogy
hol, mikor, és miben alkotnak maradandót.