2012. május 26., szombat

Tévét néztem

Hadd lubickoljak megint magamban. Elvégre az önimádatomat tárgyalta ki Marcsi a műsorában. Akik blogot írnak, azoknak az önimádatáról szól ez a tevékenység. (Még nincs fenn a tegnapi, csak a múlt heti adás. Ha felteszik, helyesbítem.)
Illetve azok, akik a blogok mélyéről kiabálnak kígyót-békát az épp hatalmon, vagy  jó helyen élvezkedőkre, azok mekkora senkik. Hiszen arctalanul, és következmények nélkül köpködhetnek. Köpködhetünk.
Bár ennél jóval több, és nagyobb kavarcs volt a végeredmény, és az LGT dalai közül idézték be:
"Amíg te játszottál a téren, én billentyűket gyúrtam egy zongorán..."
Hát gyúrtam én is billentyűket. Zongorán, és írógépen, és sokféle billentyűt megismertem.
Ráadásul azt is tudom, hogy a chat, meg a tömeg a végleteket is kihozza az emberekből.
Még az is teljesen világos, hogy miként kell magamra venni ezeket a vádakat. Mert nekem ingen. Én írom a blogomat, és hol többet, hol kevesebbet kopogtatom a billentyűket. 101 gomb egy öreg klavin.
Igaza van.
Amíg mások tízéves célokat tűznek maguk elé, és a megvalósításán dolgoznak, lóghat a nyelvük, és ki sem kell tekinteni másokra, mert mindig lemaradásban lesznek.
Én meg régen is leültem a tévé elé. Megfordítottam javítás után, és néztem egy napig. És ha autót javítottam, akkor mentem vele. A bringát is mindig kipróbálom. Az írásomnak is kerestem hallgatóságot, akinek felolvastam.
Nem tudok folyton hegymenetben lihegni. Kellenek a lejtők, a lapos semmik a nézelődéshez. Kell a blog a tegnap értelmezéséhez.
Imádom magam?
Hát abban az értelemben, hogy leborulok térdre a saját szobrom előtt, nem.
Önigazolásokat biztosan keresek.
Ezt a tévén keresztül nem kapom meg. A javításában megkaptam anno. Ott vagy meggyógyult az a valami, vagy nem. Újra kezdte a hibát.
A blogomban leírt szövegek is megmutatják, mit csináltam. Mert ott van akkor is, ha tagadásban írom.
Minden írásban ott van a létrehozó én, és ma is megismerem a naplómból, a verseimből azokat az indulatokat, melyeket esetleg már meghaladtam.
Talán a felizzott anódú PL500-as nem figyelmeztet, hogy nincs vezérlés. Mert elkoptak a csöves tévék, és nem lehet a katódellenállásra csurgatott nyállal beindítani egy képblockingot. Nem jön meg a 33Volt, ha elroppantom a TAA550 mellett az NF szűrőkondit.
Ez ma már történelem, és amikor csináltam, akkor is elavult készülék volt.
Volt értelme tanulni?
Annak a korszaknak az volt a szépsége.
Ma valóban a billentyűnyomogatás.
Persze hogy jobb lett volna, ha inkább tegnap is olvasok este tévénézés helyett. Csak most a Fekete gyémántok eleje volt a kezemben, és ismét unalmasnak találtam Jókait.
Nufi hiába mondja, hogy valahogy el kellett magyarázni a Berend úr gondolkodását. Be kellett vezetni egy őrült fejébe az olvasót.
Ez olyan nyűg volt, amivel a reszelőt húzogattam fémipari alapképzés címen azért, hogy később elektromos készülékekben turkálhassak.
Vajon később jó lesz a könyv? Megéri végigrágni magam az elején?
Vagy marad a blogírás? Ott legalább a magam imádatában fürödhetek?


Ideillesztem a képet:

7 megjegyzés:

  1. Igen, még egyelőre következmények nélkül írhatunk kígyót, békát bárkiről, bármiről. Mert még nincs elterjedve a blogolvasás. Szerintem többen írunk blogot, mint akik olvasnak blogot. Olvassuk egymást. Egy kis közösség vagyunk. Nem is hiszem, hogy valaha a blogolvasó tábor jelentősen meg fog ugrani. Ezért én nem látom olyan veszélyes dolognak a hatalmak szemében. De ki tudja, ők valamiért félnek. Én személyesen szeretném, ha ellenségeim kiírnák a világ elé összes gazságaimat, mert akkor védekezni tudnék. De az ignorancia igenis a hatalom stílusa. Legyintéssel elrendezik a bloggert: a mindenféle bloggerek...és ez már mindjárt a magamutogató, élhetetlen, társadalomba beilleni képtelen semmirevalók kategóriáját jelenti. Én ezt is magamra vállalom. Mindenféle blogger vagyok, egy értéktelen, beilleszkedni nem tudó, semmirevaló lúzer vagyok. És ezt még le is merem írni.
    Ha valakit érdekel például, még az álneves szerzőkben is jobban megbízok, mint bármelyik politikusban vagy közéleti szereplőben. Sőt. A híreket már nagyon ritkán olvasom az ilyen olyan beállítottságú honlapokról, szívesebben olvasom a blogosok értelmezéseit. Akkor is, ha ellentmondásosak, mert pontosan így jutok el az igazságig.
    A tévés médiáról meg az a véleményem, hogy szántszándékkal hazudnak, félrevezetnek, csalnak. Sajnos mindegyik.
    Na de nem sokáig fogjuk élvezni ezt a bloggerséget, mert lassan kihozzák azokat a törvényeket, amik tiltani fogják. Romániában megszavazták, hogy minden telefonbeszélgetés, minden sms és minden email tárolva van. Ez azt jelenti, hogy figyelve, lehallgatva, elolvasva. Innen már csak egy lépés, hogy a mindenféle bloggerek mindenféle zagyvaságait elkerülése végett csak nemtom mit lehet majd írni vagy sem. Valószínű egy moderációs rendszer lesz, ami persze fizetéses lesz, vagy adózott.
    Én mentem minden írásomat, hozzászólásomat, hogy azon a napon majd ne vesszen el.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ez a mi kocsmánk. Ide mi járunk sörrel a kezünkben, vagy anélkül, csak az írás örömétől megrészegülten megvitatni, hogy mit értünk meg a világból.
      A média, a hivatalos gondolkodók is tudják, hogy igazuk van, meg mi is. Ennek ellenére amíg a hatalmukat nem veszélyeteti a kiskocsmánk, békén fognak hagyni.
      Hogy eltapossanak minden ilyen kezdeményezést, ahhoz az SS, vagy a KGB, AVH szervezettségére lenne szükség Az pedig nem csak lefelé, de felfelé is veszélyes.
      Hidd el, tulajdonképpen jó, ha lehülyéznek minket. Nekünk jó.

      Törlés
  2. Muzsi Attilának: hogyan lehet lementeni? Csak egyszerűen kimásolva a szöveget, képet?


    Egyébként nem feltétlenül azért írunk, mert annyira tudatni akarnánk mindenkivel, hogy éppen hol tartunk agyilag. Nekem ezek olyan pillanatképek, és már most visszakeresve is sok-sok olyanon tudok álmélkodni, amelyeket a blog nélkül rég elfelejtettem volna. Ez számomra egy hiteles (mert a saját nézőpontom ugye) kortükör, családi tükör, sőt magamról is egy kép. Ha senki másnak nem is érdekes, nekem biztosan az, mert az sem véletlen, hogy mikor min rágom magam. Az csupán bónusz, hogy esetleg más is elolvassa, és hozzászól. Az valóban öröm az ügyben, de nélküle is működik. Szóval nem feltétlenül kell magunkat lesajnálni amiatt, hogy persze csak a "duma" szintjén mozgunk itten, mert ha föllebb emelem az orromat, a legtöbb dumát a főházban hintik, és ők még pénzt is kapnak érte. Mi azért ingyen nyomjuk.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én úgy szoktam menteni, hogy "fájl", "oldal mentése" és "Save as type" -hoz a "Weboldal(csak HTML)-t választom. Ha vannak hozzászólások, akkor érdemes minden bejegyzést külön kinyitni.
      Minden esetre, a dolog akkor válik érdekessé, amikor az ember átnézi a régi írásokat és hozzászólásokat. Én jókat röhögtem olyan dolgokon, amiket már rég elfelejtettem. És összességében legalább háromszor annyi hozzászólás van, mint bejegyzés. Már azok is egy egy könyvet megérnek.

      Törlés
    2. Idetettem a lementés helyéről egy képet.

      Törlés
  3. Mindenképpen fejlődés a blog a papírnapló után. A hozzászólások is ottmaradnak, s ezzel egy pálfodulásunk is igazolást kaphat, vagy nem. Mert a másik valaki már előre látta.
    Jókai megírta előre Magyarország feldarabolását 1872-ben. Csak ő látta a nemzetiségek szaporodását?
    Nem hiszem.
    Egyember él 50-60 évnyi aktív életet, addig hathat a környezetére, előtte csak befogad, meg utána is.
    Egy szapora népcsoport bárhol helyet könyököl magának. Mi is úgy jöttünk a Kárpát medencébe, hogy akkor mi voltunk a friss erő. Ahonnét eljöttünk, ott meg már nem volt jó.
    A távolságok változnak. Hogy egy nép milyen közel enged magához másokat. Egy család mekkora portán gazdálkodik. Egy panel mekkora légteret biztosít egy embernek, és milyen közel fekszünk a párunkhoz.
    Ezekről mind ott van a lenyomat az írásainkban.
    A blogon pedig a másik emberé. Lehet minta is, meg elrettentés.
    Pár év múlva pedig majd kiderítjük, melyik is.
    Kell ebbe az értékrendbe a pénzt belekeverni?

    VálaszTörlés
  4. A blogokat lehet figyelni, keresőkkel (kulcsszavakkal) szűrni, lenyomozni a tulajdonosát (IP cím után rohadt egyszerű), zavarni, kicsit bekeverni, meg minden egyéb. No de az összeset és még moderálni is. Nem tudom elképzelni. Nincs az az apparátus.

    VálaszTörlés