Még mindig Kardos

Moldova miatt érdekel igazán ez a bácsi. Olyan sok jót írt róla.
Körbenéztem a neten. A Wikipédia nem túl bőbeszédú Kardos múltját illetően. Az egyenruhás múltjáról egy sort sem írnak.
Találtam viszont a Magvetős korszakáról megemlékező írást.
Ez fogott meg. Mármint az, hogy civilbe öltöztetett katonát rajzol. Tisztességes főnököt. Aki már volt rossz ember, és lemosta a rosszat, maradt az ember.
Vajon eljutok-e valaha ilyen szintre?
Azt a biztonságot nem fogom megkapni, mint ő. Hatalmam sem lesz másokat irányítani. Ez a tehetséges emberek kiváltsága.

A kémtörténetek az információrendszerezés sikertörténetei. Talán nem véletlen a volt elhárítótiszt sikeres irányítómunkája.
A Kopjások könyv még ülepszik a fejemben. A közelmúlt szóhasználata és elvhűsége mindenképpen 'kisütött', és zavart olvasás közben.
Hogy a történet száraz tényfelsorolásaiban hirtelen megjelentek tájleíró, környezetfestő részek, kifejezetten zavartak. Mintha jelzések lettek volna, vagy gunyoros beszúrások, hogy ismerik a szépirodalmi eszközöket is.
Nem zárnám ki a beültetett valós történeteket sem.
Most elővettem Németh Lászlót.
Nagyon hosszú bevezetőjében megmagyarázza a korábbi műveit.
Nufi, inkább kutatónak, mint szépírónak tartja. Semmi esetre sem művésznek.
Én még nem ismerem. Legalább annyira nem, mint Kardost.
Eddig gördülékeny, és olvasható. Nincs kirívóan zavaró nyelvezete.
Kardosra meg azért térek vissza ki tudja hanyadszor, mert nem értem, hogy ha annyira sok szépirodalmi alkotást olvasott és bírált el, akkor hogy nem ragadt rá önálló stílus.
Németh László megnevezi Proust-ot, mint példát. Nem azért szabadkozik, hogy átvette a stílusát, hanem a felismert törvényszerűségből merített a saját munkamódszeréhez.
Ide ugrik vissza, ebbe a mikrobarázdába a lemejzjátszóm.
Kardos nem teremtett rendszert?
Aztán jövök én.
Én is elolvasok mindent, ami közel sincs kapcsolatban semmivel. Illetve nehéz közös vonást találni az 1900-as évek elején írott órás szakkönyv, a Moldova tűzoltókról írott könyve és mondjuk Németh László között.
A kapcsolat én vagyok.
Talán Kardos úgy olvasott, hogy neki tetszett, vagy nem, és nem is akart belőle újat alkotni.
Móricz szorgalmas kutatómunkája biztosan egészen más lehetett.
Ma egyébként is hülye napom volt.
Megsértettem Nufit, majd a mosógépünk vagydosta le az automatát, tehát hasznossá tettem magam. Szétszedés közben jöttem rá a hiba okára. A motorjának a fázistoló kondija lehet zárlatos.
Mérni nem tudtam a hibát, de a csere igazolt.
Amíg Nufi megreggeliztette és tisztába tette az apját, össze is raktam a gépet, sőt a ruhát is visszalapátoltam. Csak beindítanom kellett.
Az ebédet kettem csináltuk.
Ő csinálta a zöldséghalmot, én meg magamnak sütöttem csirkemájat.
Ebéd után pedig ismét műszaki feladatot adtam magamnak.
A szalagfűrészemen elszakadt a fűrésszalag. Rendeltem hozzá, de vettem egy új gépet is. Ez így pazarlásnak tűnik, de nem nagyon bíztam a helyreállításban.
Elvittem Komjátiba is, és a szállítás közben eltört az asztala is.
Most vasból fűrészeltem hozzá tartóbakot, és a fűrésszalagot is hozzáállítottam. Az új szalag sokkal szélesebb, de még ráfért.
Az öntvényből pedig a letört darabokat is felhasználtam.
Eddig siker.
Este még megnéztük az Üvegtigrist. Mindkettőt.
Ez nem az ötvenes évek.