Kalandok nélkül

Ilyen hét is van.
Eljártam a Laci szomszéddal egy lapos háztetőre mázolgatni.
Fekete kulimászba mártogatott ecsetet húzogattam a lehetséges réseken. A kulimász oldott szurok, és tönkre vágta az összes ruhát, amihez hozzáért.
Amelyik napon nem vitt el kocsival, bringával karikáztam ki, és ...
tényleg, ezt még nem is meséltem.
Reggel nyolckor felpattantam a drótparipámra, és szokásos űzött vad tempómban lecsurogtam a Duna partra. Ott pedig beletapostam a pedálba. Ilyenkor még hűs van, és nem kell noszogatás.
Aztán, mint Micimackónál: "reccs"
Csak én nem lezuhantam a mézet rejtő fáról, hanem az ugráló lánc recsegésétől akadtam meg.
Előző este már a fenekemet rázva jöttem haza.
Na nem táncot lejtettem, hanem óvatosan tépve az aszfaltot reménykedtem, minél kevesebb küllőm szakad el hazáig.
Nem küllő.
A külső gumim hasadt fel oldalt jó arasznyit. Zuhanyzás után kicseréltem újra, és ha már kinn volt a kerék, a racsnit is lecseréltem.
Reggel málházás, és spuri.
Reccs után telefon, hogy késni fogok.
Curik.
Lánc le, az új láncból ki akartam venni egy szemet.
A láncszétszedő célszerszám helyesen szétmállott. A lánc maradt.
(Holnap majd fotózom, ha nem lesz eső)
Mindegy, a két új tartalékból csak leltem egy összerakó szemet is, és újból nekilódultam.
Az új racsni ugrik.Miért?Vissza az udvarra.
Az első átdobó (a pedál melletti váltó) hármas csavarja nyugisabb helyet talált ki tudja hol.
Új csavar be, és távtartónak anya. Csavar megtép.
A Duna parton újra ugrik ez a szemét.
Vissza haza.
Laci szomszéd is felébredt. Vigyorogva nyugtázta, hogy küzdök,  Mindegy, csak menjek ki, mert várnak.
Az udvaron fejre állított bringán kiderült végre, hogy egy szem szorul kicsit, ezért megakad a váltóban, és amikor a kerekek közt helyrevasalódik, úgy érzem, mintha ugrana. Vagyis, mint javítás előtt.
Ötödszörre már nem kínlódtam, előhúztam a Gepidát (féltett drága bicajomat), és kirámoltam a szatyrom felét. (A sportbringán nincs csomagtartó) A kormányszarvra tekerve a szatyor fülét csúcsot javítottam Rákosborzasztóig.
Laci szomszéd ugyan nem jelzett tovább, hogy késni fogok, de ez csak az én faxnim. (Vagy pontos vagyok, vagy értesítek.)
No ezen a két napon altató nélkül is elnyomott a buzgóság már fél kilenc körül. (Altatót még életemben nem szedtem, miért használom ezt a szófordulatot? Talány.)
Beethoven után most Wagner zeneműveket jelöltem be letöltésre. Meg akarom ismerni, mert Gyuri barátom - valamikor egy házban laktunk Miskolcon - tavaly előtt adott nekem belépőt a főpróbára a MÜPA épületében. Ott megnéztük Nufival a hat órás előadást.
Nehéz volt. Az első szünetben már gondolkodtunk a hazatérésen, de én később rá tudtam hangolódni. Nufi meg jól tűrte ezt a kínzást. (Belül azért hallom: Egyszer volt Budán kutyavásár.)
Most jön a Siegfried Der Ring des Nibelungen . Három lemezen. Ha éjjel hallgatom, Nufi csak elszenderedik, és nekem kiderül, vajon élvezet, vagy unalom.
Ma elég változatos a zenei étlap.
Este várom Király L  Norbi műsorát. Felkészülésképpen Joe Cocker rock'n rolljait dugtam a cédélejátszóba.
Délután pedig egértakarítás volt.
Ketten elszeltek az üvegkalitkából. Anyja és fia maradtak. Tudom, hogy az egereknél a kannibalizmus teljesen normális dolog. Hiába a sok kaja, nekik egy idő után sokk lesz, és megoldják.
A visításokat már megszoktuk, mert Mikrozi, a mami a Nagyfütykös támadására is visítozott. Aztán mégis lett két bébi.
Ma pedig azért visítozott, mert áthintáztattam a négyliteres üvegbe takarítás idejére.
A kicsi úgy megszeppent, hogy amikor visszakerült az kitakarított üvegtéglájukba,  meg sem akart mozdulni. Percekig simogattam, és tereltem az anyjához.
Mostanra oldódik. Már ő is bejárja a terepet.
Felújítottam a mókuskereket is. A régi állványa sörösdobozból volt. Most monitordekliből fűrészeltem hozzá.
A kerék új tengelyt kapott. Ha nem ugrálják tönkre az üveget, holnap ezt is lefényképezem.
Most meg megyek tévét nézni.