Májusi hétvége

Végre volt bejegyzés a Komjáti blogomon. Pihenő helyett ma kirándultunk a Bükkben.
Géza barátommal még tegnap este egyeztettük: 10 órakor indulunk.
Neki még volt ellenőrizni valója a munkahelyén tehát az áramátalakító is útba esett, de pár perces kitérőnk alatt én találtam egy üres sörös dobozt a Szinva parton. Tehát megérte a kerülő.
Újszerű Skodája szinte röpített fel Lillafüreden keresztül a kerékpárosok között, és egyre borult az ég. Még szemetelt az eső is ott, ahol leállítottuk a kocsit.

Eddig a gépi erő, innen a lábaink vittek. Ismerős szagok, tér, mégis erdő, és csobogók és virágok és ropogó gallyak.
Betáraztunk nagy szatyrokat, bicskákat is gombaszedéshez, de gomba nincs.
Leereszkedtünk a meredek lejtőn.

Közben minden olyan fényképezni való.
A bogarak..
... a virágok

mini vízesések..

Ennek még hangja is van.
Majd otthon megvágom, mert a mozgó kép ugrál, azt nem érdemes feltenni, de pár másodpercet szeretnék közzé tenni belőle!
Sajnos az eldobott sörös dobozokat összegyűrték, az energia italosokat laposra taposta valaki. Innét üzenném a sörbarát turistáknak, hogy ne tegyék! Így én sem szedem össze utánuk!
Van az erdőnek saját baja is.
Gyönyörű magy fák feküdtek a földön. Vihar csavarta ki őket tövestől. Egész hegyoldalt takarított le.
Csak érzékeltetném mekkora egy gyökér. :-)
... még nálam is nagyobb.
Ez ott van a Mária forrás előtt párszáz méterrel.
De annyi ott a forrás. Kőhajításnyira az Ágnes forrás.
És ebbe bele is lehet látni.
Egy pók őrzi a tiszta vizet. Aki a hálóját megérint, menten szörnyűt hall. :D
És nem ám csak ott tör fel, ahol az emberek körbebetonozták. Jön a kövek között is.
Üdítő, és finom.
Ezt a galagonyást pl. Géza bácsi egyedül akarta megkerülni. Nem mondta meg, hogy miért.
Én meg tovább csattogtattam a gépet . Nem leselkedtem.
De itt van pl ez a gyilkos fűszál. Átdöfte a levelet. (Erre pont Géza hívta fel a figyelmem.)
Aztán felmásztunk a kilátó kövekhez.
Igazi Tropfehérke vagyok. A napot könnyebb lefényképezni, mint a habtestem.
Mindegy. A cipőm kikötve, a nadrágomon a folt felfeslőben, már majdnem teljesen száraz, pedig egy órája sikerült belecsobbannom egy patakba is.
(Addig Nufi bátran követett, utána már nem.)
Átadtam a masinát a mátkámnak, és ejtőztem egy jót.

Géza is könnyített. Levette a cipőit.

Ez a sziklaperem olyan mélység fölött van, amit nem is próbáltam megközelíteni. Ha jól tudom látókőnek hívják.
Nufi másik képével búcsúznék, és köszönöm meg Gézának ezt a kirándulást.
Ez egy jó nap volt.