Vasárnapi pörgés

Eltelt a hét vége.
Azt mondták, már nem lesz jó idő. Most örüllhetek, hogy hazudtak.
Tegnap felszeleteltem egy számítógép oldalát. Az induktivitásmérőm előlapja-hátlapja és két oldala kijön belőle. A talpa és fedele sajnos nem. De van még alapanyag.
Sikerült elszámolnom a panelt tartó sasszit. Három számot adtam össze fejben-papíron, és pont három centit tévedtem.
Újabb metélkedő után már csak a hajtogatástól megnyúlt anyag nem passzolt, de ez nem vette el a kedvem. Inkább az előlapra gyűjtöttem erőt.
Ott lesz hat váltógomb, egy ki-bekapcsoló, két tekerő meg egy mutatós műszer.
Ez utóbbi téglalap alakú lyukba kerül. Ez bizony sok-sok apró furatból és reszelő huzogatásból készül. Semmit sem utáltam annyira serdülő koromban, mint ezt a műveletet.
Tegnap ráéreztem az ízére.
Az egerek szokatlanul akítvan követték a szúrófűrész munkáját. Én felvettem a fülest, de nekik nem jutott hangtompító.
Mégsem volt dobolás. (A mogol futóegér ha veszélyt érez, a talpával dobol azon, amin éppen áll, és mereven néz a veszély irányába. Vagy felém, hogy mi a véleményem.)
A reggeli nagytakarítás - mert tisztába tettem a csapatot - során bekerült grisszinis zacskók, teás dobozok és három vécéguriga aprításán szorgoskodtak.
Az egymást kiváltó kapcsolók ún. izostatok nyomógombja szintén téglalap.
Ezt most nem volt kedvem bevállalni. Inkább feláldoztam egy Saturnus de luxe rádió nyomógomsoráról a kerek változatot. Ez csak hat tizes furatot jelent. Időben meg másfél óra nyereség.
S hálózati kapcsoló is túl nagy, nem férne az érzékenység szabályozására való tekerentyű (potmeter) alá, ezért ezt is kihagyom. Legfeljebb a hátlapra kerül.
Az egyetlen hibáját Dr. Hetényi úr tervezésének abban látom, hogy nem a 220V-ot kapcsolta, hanem a trafó kisfeszültségű oldalát. (A csengőreduktor 8V-ját.)
Bár a műhelyeket régen is áramtalanítani kellett a munka végeztével, de ha nem használok egy műszert, akkor keveset se fogyasszon! Ki-behúzgálni meg szintén nem élmény. (Tudom a szkópomról, azon törött a kapcsoló egy alkatrésze.)
Egyébként szeretem az öreg tanár úr (Dr. Hetényi László) készülékeit. Világos magyarázattal kíséri a fejlesztett eszközöket, s a kapcsolási rajz mellé biggyeszt dobozt is fényképpel és méretezéssel.
A leírások a zsákutcákat megmutatják. Igazi tanár tipus. (Mármint nekem annak tűnik, mert személyesen nem ismerem.)
Már csak a tekercsek vannak hátra. Aztán jöhet a beüzemelés.
Azon gondolkodom, hogy jó lenne a Rádiótechnikás munkásságát végigjárni, és újraépíteni a műszereit, rádióit. Mint a Dzsúlia és Dzsudi filmben a főzőtündérke a francia konyha remekeit.
Csak hát ma már a csövek megfizethetetlenek.
Vagy csinálni egy Hetényi fun clubot. :-)
Húúú, és a legérdekesebbet még nem is meséltem.
Sztapacskát főztem.
Nufitól már a múlt héten tudakoltam, milyen bonyolult, de lebeszélt róla. Órákig tart az elkészítése.
No, majd én megmutatom.
A leghosszabb idő valóban a krumplipucolás. Az lassan megy nekem, de a reszelés helyett elővettem a diódarálót, és 5-6 perc alatt masszát reszeltem az egy kiló krumpliból. Még a húsz deka liszt, meg egy tojás , és a legnagyobb lábasban kiolvasztott szalonna is hamar a tűzhelyen melegedett. Fél kettőre asztalhoz ülhettünk. El is mosogattam.