Csütörtök

Sokat sejtető cím, de ma ez jutott eszembe. Semmi komoly baklövés.
Reggelente korábban ébredek, hála a napocskának. Sikerült kierőszakolnom, hogy a miszmajszot* én csináljam meg. Még csak harmadik nap, de azt hiszem, adok vele Nufinak fél óra pihenést, és ez rá is fér.
(*Miszmajsz: Gyümölcsökből turmixolt reggeli folyadék vagy gél. Attól függ, épp mi van itthon. Ma 3 narancs, 2 banán, 3/4 idared alma, - ami nem fért a gépbe, azt elrágom turmixelés közben - és négy karika répa. )
Ez most nem önfényezés akar lenni, csak napló.
Reggeli után Nufi megkért, nyissam ki neki az udvaron az X-lábút. (Ez a szárító akar lenni, de a feszes kötelekkel én könnyebben birkózom, mint ő.)
Marika néni közben megtölti az udvart. Mindenütt ott van. Most 'nem vettem észre'. Tegnap már úgyis beszélő viszonyba ereszkedett velem (hozzám?), hiába volt a keddi morci.
Épp a GDO-t élesztettem az erkélyen, rámszólt:
- Most volt a postás. Nézd meg a postaládát!
- Jó, Marika néni!
Nekem kulcsom sincs hozzá, Nufi épp tanít,.. meg nem is várok levelet. Nem sürgős.
Bentről a szobából mátkám jelezte, hogy Marika néninek van kulcsa. Ideje is van.
Csak halkan jegyzem meg, hogy ott volt a kapuban. Miért nem kérte a kezébe a postástól?
Ilyen tájban szokta az ételmaradékot átvinni a szembeszomszéd kutyájának, aki ezerszer megkérte már, hogy ne etesse.
Valamiért ez az info nem fontos számára.
De ez már régen volt. (tegnap) El is felejtettük.
Ma pedig ismét szólt Nufi, hogy valaki odalentről - az udvarról - értem kiabál.
Előttem povedált a tévé, nem hallottam. Kedvenc politikusaim szidták egymást.
Repülök - mondám - majd komótosan lesétáltam.
Marika néni egy hölgynek mutatott be, aki a sörkollektorról érdeklődött. Olvasták - az urával - az interneten, hogy itt a Villa utca 2-ben már van valakinek.
Én ugyan még nem láttam... de ez nem a 2-es szám.
Nem számít. Váltottam pár szót vele is és a férjeurával. Leültettem a piros székre :-) Mondtam, talán 1-2 hét, és látványosabb lesz, mert remélem az asztalos munkát megoldom addig. Ha nem esik az eső.
Közben Marika néni ott gyomlált karnyújtásnyira.
A csevely után kikísértem az érdeklődőt, Marika néni eltűnt. A gyom sehol.
Hátrasétáltam.
A kert végében építettem egy kisebb dombot, ott akarok zöldséget nevelni. A tavalyi összegereblyézett avarból, meg az autójavításhoz ásott aknából kikerülő földet használtam hozzá.
A tavaszi ásás előtt a fiai - most egyedül volt Lali, a nagyobbik fiú - el szokták égetni, én megkértem, hordja egy kupacra a kerítés mellé, majd betemetem.
Nem volt elég a föld. Nem számít, úgyis kezdő kertész leszek, majd a sarokban kezdek.
Ott szépen elterítettem a földet, azóta többször is megázott, vettem répa, retek petrezselyem magot. Tegnap meg sóskát is. A próba ültetés a cseresznye fa alatt volt.
Megtekintettem a dombocskám déli oldalát.
Nem találjátok ki! Ugye?
Az összes gyom ott volt.
Ma délután két és fél óra alatt daráltam keresztül a húsdarálón csigástól, földestől, de megvan. Már rá is szórtam (mulcsolás) az ágyásomra.
Majd holnap lefényképezem. A retkek már úgyis kibújtak.