2009. december 25., péntek

Sípnyalóka


Karácsony előtti bevásárlás. Nufi már sütögetett, én mentem át a kisboltba. Vettem krumplit, gyümölcsöt, lisztet... sokféle ennivalót.
Nem túl nagy bolt a magas házak tövében. Otthon (Miskolcon) is hasonló méretű ABC-be jártunk a 70-es években. Csak azóta az árubőség átrendezte a boltokat. Alig maradt hely a vásárlóknak.
Például a pénztár mögötti szatyorba pakoláshoz kifejezetten szűkös.
Itt nincs tolható kézikocsi, a bevásárláskor először kell a krumplit, az almát, zöldséget a kosárba rakni - tényleg, otthon a zöldséges külön volt - és utána jöhet a kenyér, a mandarin, a banán, a tejtermékek, s legvégére a sajtos tallér. Ez utóbbi leárazva várt a polcon, és az egereink kedvenc vacsorája.
Meg is küzdöttem a pénztárossal, hogy ne forgassa meg a sorrendet. Neki így két kosárral lett az egyből, s az olajat még így is kézben tettem át a pakolós asztalkára.
A kerékpárig pedig ki kellett raknom szatyraimba mindent.
A karácsonyi forgatagban a személyzetnek nem volt idő a kosarakat eltakarítani, hát azt is magam rendezgettem félre, és a mögöttem álló már arra várt, hogy ő mikor jut az asztalkához.
Szomszédom is utolért, pedig nem is vettem észre a polcok között kujtorogva. Felajánlotta a segítségét, de megbirkóztam magam.
A két vászon szatyorral már kijutottam a bicajhoz.
A bringa felmálházása közben egy papa jött ki 5-6 éves gyermekével a boltból. Valamin vitatkoztak.
Odanéztem. Kínos mosolyfélét is az arcomra varázsoltam, de tettem a dolgomat.
A gyerek egyre hangosabban követelőzött. Neki sípnyalóka kell.
A bolt sarkán a férfi kinyitott tenyerén mutatta a pár forintját, ennyi pénze van, ennyiért nem adnak sípnyalókát.
A kölyök egyre idegesebben követelőzött, hisztis sírásba kezdett. Ő nem megy haza, neki akkor is kell sípnyalóka.
Tudom, hogy egy ilyen visítás annál kényelmetlenebb, minél több ember nézi.
Szerettem volna visszamenni a boltba és venni a kölyöknek egyet, de addig biztosan hazaérnek, meg mit is szólok én a más dolgába?
És mit mondok, miért vettem?
Biztosan nem a gyerek kezébe adtam volna. Azt mondtam volna a faternak, hogy csak akkor adja oda, ha már jó gyereke van. Ilyen rossz fiú sajnos nem érdemli meg.
Ezzel biztosan megnehezítettem volna a férfi dolgát.
Ha elfogadja, akkor biztosan hangosabban visít a kölyök. Ha nem , akkor még hangosabban.
Ha odaadja azonnal a fiúcska elhallgat, de apa vesztett, ő nyert. Legközelebb inkább nem lesz otthon kenyér, csak legyen csönd.
Na, vajon most ki hibázott? Talán a nagyi kapatta el. Vagy anya hagy rá mindent otthon?
Otthon a Zamat ABC-ben nem voltak a pénztár előtt sípnyalókák a 70-es években? Vagy anyámnak volt elegendő pénze?
Én nem hisztiztem semmiért, fogalmam sincs, mi zajlik le most abban a fiúcskában. Talán később emiatt fogja szórni a pénzét, vagy pont ezért lesz takarékos felnőtt.
Nem tudom.
Az apa helyesen döntött, s engem is megmentett a helyzet attól, hogy beleszóljak egy vitába, melyhez nincs közöm.

3 megjegyzés:

  1. Tudom, hogy ez olyan banális dolog, mégis elszorul bennem valami, amikor ilyen helyzetek szem- vagy fültanuja vagyok. És azt hiszem, inkább a szülő miatt. Pedig nem nagy dolog - és a gyerek sem lesz hátrányosabb helyzetű a nyalóka nélkül....

    VálaszTörlés
  2. Rég jártam erre (mentségemre legyen mondva, hogy tornyosulnak a teendők napról-napra).
    Hasonló szituk tényleg gyakoriak és érdekes megfigyelni, hogy ki miként reagál.
    Hisztire én sem veszek meg semmit.
    Ha pénz nincs rá, akkor meg főleg.
    Lehet, hogy a kiskrapek látta valakinél, hogy evett ilyet. Nagy úr az ilyen, a mások példája. Nálunk van jópár olyan dolog, amit még sosem ettek (hamburger, coca cola stb.) és jópár olyan, amit viszont a többi gyerek nem evett...
    dehát az nem zigalmas...
    Persze lassan kezd -főleg a fiam részéről begyűrűzni ilyen-olyan igény dolgokra.
    Főleg kártya, film, számgépes játék...
    Volt olyan, hogy elment játszani és mivel itthon eddig még nem nézte azt a tv-csatornát (nincs is), na ott végre megtudta, mert a játék egy része tv-nézés volt. Most már tudja mi az a Ben10...

    Ja és boldog új évet!

    VálaszTörlés
  3. Szia Renáta!

    Én is ritkábban ülök le blogot írni. Télen inkább olvasok. Van jócskán lemaradásom. A Ben10-et meg nem tudom, hogy micsoda.
    Nektek is BÚÉK!

    VálaszTörlés