Sörkollektor

Elkapott a láz. December óta gyűjtögetek megszállottan. Szemeim a monitorra tapadnak és a Sörkollektor oldalát vallatják.
Töltögetem a képeket, járom az OBI-t festékárak, szigetelő anyagok, paszták árait memorizálom.
Álmaimban sörös lovon lépkedő királyfi lettem és Napmátkám fehér sörhabból készült menyasszonyi ruhában libeg felém egy sörtenger partján, míg a kebleink összeérnek, s mókuskerekes ventillátorok zúgják fanfárként a "Lökd ide a sört" c. dalt.
Gyönyörű, és romantikus.
Meg némi munkával is jár.
A TV2 Napló c. műsorában elhangzott riport a felpörgette a mókakedvemet.
Budafokon a Dunapart sokat tisztult a gyűjtögető szellemem nyomán. Ma a 70-es út mellett szedtem meg a szatyraimat. Egyedül a Vasút mellett nem volt szerencsém. Sikerült olyan tüskebokorra ráfutnom, ami két belsőmet szitává lyukasztotta, és azóta még két új belsőm is ragasztanom kellett, mert nem minden tövist találtam meg elsőre a köpenyben.
Ma már nem eresztett le. De nem kiabálom el. Jöhet még mókusra úthenger.
A mai nagy fogás a szoborpark mellett sikerült. Még nem számoltam, de elégedett vagyok. Késő estig ad munkát a mosogatás, nyitogatás.
Aki véletlenül nem hallott még a játékomról, annak röviden összefoglalom.
A Sörkoli a napsugarakat gyűjti, és rajta hővé alakul. Ezt a hőt pedig ventilátorral betoljuk a lakásba.
Azért sör, mert sörösdobozokból épül. Az alumínium jó hővezetőképessége és a rámázolt fekete festék egy üveg (vagy átlátszó műanyag) fedelű ládába kerül, majd a falra akasztom. Lehet a tetőre is, de nekem több nap éri a falon.
Jó kis találmány. Kanadából jött az ötlet, és itt Budafokon építette az elsőt valaki.
Szentgyörgyi Péternek hívják.