3

Szalad az idő. Itthon más a tagolás, hipp-hopp beesteledik, és Zsonnamadárból is 10-20 oldal jut a fejembe, mert hamar elalszom.
Most a DVD lejátszók voltak a központban.
A Komjátiban is használt Tamashi jó. Ki kellett mosnom, mert a kályha miatt oly poros levegő féket rakott őrá is. Nem nyújtogatja a nyelvét, csak ha kézzel segítem.
Addig is nekiestem az Orionnak. Pár állítás után remekül játszotta a Keresztapát a negyedik vagy ötödik részig, s ott megállt a kép, nem ment tovább másodpercekig.
Ez ugye azt jelenti, hogy a forgató motor tengelye kikopott, és a lemeztányér nagyobb kilengéssel pörög. A lézersugár pedig egy határon belül fókuszálható. A DVD lejátszó belülről kifelé olvas, és amikor eléri a határt, megáll és kínlódik.
Persze ilyenkor teker még az ember fia a trimmereken, s azt is elveszti, amit addig sikerült elérni.
Én sem vagyok különb.
Megnéztem szkóppal a tápfeszültségeket, s elég zajosnak tűnt.
Cseréltem a kondikat.
Nem-nem.
Az Orion most félrekerült.
Előhúztam a félrertakott nemjavítható kupacból egy Selectronic-ot.
Abban is átkondiztam a tápot, de nem volt megbízható.
Most csodák csodája, mindent olvasott, és végig.
Egy teljes napi lemezhallgatás után késő este állt meg.
Másnap kapott olajat mindkét motor tengelye.
Ismét órákat üzemelt hibátlanul.
Leültem a NET elé, hogy doksit vadásszak hozzájuk. Különösen az Orion fontos, mert annak az USB és az SD bemenetéről is lehet filmet nézni. (Nem muszáj minden letöltött filmet cédére, dévédére írni.)
Le kell higgadnom, és majd utána.
Addig is Windows 7
Letöltöttem egy próbaverziót.
Nem ment fel. Pedig meg akarom ismerni.
Közben rá kellett döbbennem újra, hogy a Philips hangkártyámat és az SB Live-t nem kezeli már sem a Vista, sem a 7.
Az összedűlés határán már vagy két éve pofozgatott w2000-emen működik az összes motyóm.
Rendesen befékeztem a fejlesztést, és hiába van minden csicsa az alaplapra integrált hangcsipeken, nem tudják azt a hangminőséget.

Ezt a szálat elengedem. A korábban felrakott Vista kezeli az SB live kártyát. Az megmarad. A W2000-t kell leváltanom XP-re. A Philips hangmotyó miatt. Mert azt tényleg jó hallgatni.

Volt még egy nagyobb ijedségem.

A kis Tamashi dévédélejátszó nem adott hangot a Coax kimenetén. De nem elromlott, csak le volt tilva. A SETUP-jában könnyen visszakapcsolhattam.

(Aki nem értené: Így nem az ő ki tudja milyen hangerősítőjét viszem a megszokott hangrendszeremre, hanem csak a digitális jeleket olvassa, és azt juttatja a központomba. Az pedig egy Yamaha erősítős rádió. Ennek szeretem a hangját. Egy-két eszközre sok pénzt kell fordítani, aztán a többin tudok spórolni.

Ja, és azért kell asztali lejátszó a sok számítógépes olvasó-író mellett, mert a nagy dinamikájú hangfelvételek mellett zavaró egy PC ventillátor hangja. Nem is beszélve arról, hogy kisebb a fogyasztása.)

Jött még egy videomagnó is a műtőasztalra. Nufi papája hozta valahonnét. Neki nem sikerült rábukkanni a hibás alkatrészre. (Ő a mechanikában jó, az elektronikus hibákat nem találja meg.)

Most úgy adta át, hogy egy kondenzátor nagyon fűt benne. Olyan forró, hogy nem lehet megfogni. Kivette, megnézte, aztán visszaforrasztotta, mert jó.

Ez volt a kiindulási alap.

Szétszedtem, s méregettem benne találomra, és simogattam a kondikat, vajon melyik lesz a rezsó.

Nem derült ki.

Átvándoroltam a másik szobába rajzot letölteni. Közben a fejemben rázódott össze a mért információtömeg. (Hagytam, hogy vegye át a műhelyszagot.)
Tegnap ültem neki a megoldásnak. Kivettem a kondit és a tápból az impulzus diódát, amelyik ezt a kondit tölti.
Az volt a gyanu alapja, hogy minden feszültség túl nagy. 7-8 és 17 és hasonló feszültségek nem túl gyakori értékek. Ha a kapcsoló üzemű tápot egy kimeneten túlterhelem, a többi megemelkedik. Már ha nem mindegyik feszültségen van védelem.
Még összegyűrtem vele egy kazettát, de bedobozolva nem csinálta többet. Csak épp semmit sem csinált. Középen villogott egy lakat.
Gyerekzár. De hogy lehet kivenni?
Elő a doksi.
Nincs benne utalás.
Felhívtam Mészit, hogy ilyenkor mit csinál? Távirányítót nem kaptam.
Pedig anélkül nem fog menni.
Lebattyogtam tehát a földszintre, és elkértem a távirányítót.
Egy gombnyomás, és minden helyreállt.
Íme egy új bizonyíték, mennyire nem vagyok otthon a szakmámban. Az alapok működnek, de a felépítmény hézagain átsüvít a nemtudás huzata.
Ma reggel (szerda) Nufi mutatott egy levelet(e-mail), ahol egy ajánlatkérő jelentkezett hozzá ingyenes angoloktató feladatokért. Majd megoldja, ha lesz rá ideje. Meg jár hozzá tanár is, -biztos nem énektanár - de Nufi egyeztessen a kolléganőjével. (Leírta egy másik talán internetes oktató nevét.)
Nevessek?
Reklámország! Ennyire buta, vagy ennyire szemtelen az ifjúság? Vagy egy pszichológus tesztje az egész?
Őszőkesége nem fogja fel az apuci-anyuci (anyagi)védőszárnyai alatt, hogy másnak kenyérre kell?
Nufi képes a kullancsot megvárni, amíg jól lakik, s akkor elhessenteni magáról, mert annak is élni kell valamiből. Én már nem. Én inkább megfogom, s beadom az egereknek kicsit megroppantva a bogár testét, mert a táplálékláncban a kullancsnak is van helye.
Ez van.
Na megyek molyirtani a konyhaszekrényt.