Öt dolog, amitől függök

Megkaptam a körkérdést. Most körbe fogom járni.
Az első mindenképpen kör alakú. Mi több, a konyhához is hozzátartozik. Elektromos.
Röviden: Kávéfőző.
A ember ugye kinyitja a konyhaszekrény bal oldalán alul azt az ajtót, és egy kék dobozt húz elő. Ez a doboz pedig telis-teli van apró barna bigyókkal.
Most éppen őrölt, bár jobban szeretem a babkávét.
Eztán előhúzza a kávédarálót, Nagyanyám hagyatéka. Több, mint 30 éves. Belezuhintja a megfelelő mennyiséget, és ráhelyezve a fedőt, felveri a házat.
Ez akkora zajjal jár, mint mondjuk a Deep Purple hallgatása.
Eztán jöhet a mosogató mellől a kávéfőző.
70-es évek divatja. Már nem akkora a kupolája, mint az anyué, de még hagyományos bakelit talpon álló aluminiumhenger kiálló csőrrel.
A főzőbe meleg vizet töltve már csatlakoztatom a 230V-os hálózatra a szerkezetet. Fontos, hogy nem lehet több víz, mint ami elég bele, mert a kilccsanó tartalom balesetveszélyes.
Tehát a tartállyal kezemben az asztalhoz tipegek, ott megtömöm a tartályt. (Ma már a kisebb mennyiség érdekében felező állásban, és szépen elsimogatva lefújkálva a fölösleget leguggolok főző mellé.)
Behelyezéskor forgó mozgással a helyére illesztem a tartályt, befedem a tetővel, és kézzel óvatosan meghúzom a szorítócsavart.
Újabb kör következik a csatos üvegért. Ez tavaly nyáron került némi sörrel a birtokomba. 0,33 literes. Éppen elfér benne a kávé, nem fúj ki belőle a cső, és visszazárható, akár a papírzsebkendő zacskója.
Két lépés a sámli.
Egy érte, egy meg vissza.
Most jön a legszebb rész.
Megvárom a nedűt.
A barna üveg szépen megtelik kávéval, a konyha illattal, s a szívem az éhes babák izgalmával.
Még megkérdezem a mátkámat, akar-e,.. de költői kérdés. Már zuhintom is magamba ezt az ébresztrővizet.

Öt függés kellene?

Elég ez az egy is nekem.
Nem?