Újév után

Anyuéknál voltunk, és a szomszéd asszony izgatottan csöngetett be, hogy egy hulla van a lépcsőházban. A fia jött haza, és látta letakarva.
Rossz hallani.
Még azt is mesélte, hogy egy asszony ment felfelé jajgatva, és fogalma sincs, ki lehet letakarva.
Anyuval találgatni kezdtünk, de nem jöttünk rá. A szomszédja - nekem H. néni, bár már más neve van - őslakó, velünk egy időben költözött be 1968-ban a házba.
Ha nem ismeri, akkor nem is lehet odavalósi.
Később lement Laci bácsi is a boltba.
Hamarosan jött az újabb info.
Látogatóba jött a fiához a házaspár. Az apa csak a lépcsőházajtóig jutott.
Szendi Gábornak a könyvéből már tudjuk, hogy Magyarországon százalékosan magas a szívhalál, mint halálok.
Az a letakart ember, akit nem is láttam, csak beszéltek róla, megint egy figyelmeztetés. Egyszer nekem is menni kell.
Lehet, hogy így, egyszerűen, mert a hidegből belépek az enyhébb levegőre. Csak mert megcsap valami meleg.
Vajon mit tehet az az ember, aki élni akar még? Vagy nem is akar már?
Apám azt mondta, hogy a haláltól nem fél, csak az odajutástól.
Vajon ez a bácsi megérezte, hogy könnyebb lesz minden? Egyszer csak elvész az akarat? Vagy annyira akar, hogy túlmeríti a testét? Hogy amit akar, nem képes kiszolgálni a szíve?
Eljött a fiához, és majdnem megérkezett.
Apám utolsó telefonjai kétségbeesett kapálózások voltak nagyanyámék házának ráeső részéért. Hogy kiperelje a nagybátyáméktól. De nem is neki kell, hanem nekem akarja.
Mondtam neki, hogy nekem van lakásom. Az a ház a nagybátyámé, és neki pedig van egy kislánya.
Ők tartották rendben, és mi már kaptunk az élettől. Már a következő generációnk jár.
Nem akarom azt mondani, hogy hazudott. Nem akarom azt érezni, hogy fel akart használni.
Talán tényleg nekem akart a vérvonalon adni.
Én pedig visszautasítottam. Nem kellett.
Én is magára hagytam.
A lépcsőházunkból - még most is odatartozónak érzem magam - fogynak azok az emberek, akiket ismertem. Melinda - anyu szomszédja az 1-es ajtó az ötödiken - pár hete költözött át a Minorita templom egyik márványtáblája mögé.
Mulandóságunk nem különleges.
Az enyém sem lesz az.