Ezt a mondatot gyűlölöm a legjobban.
A nem tudom még egy olyan változat, amiben van lehetőség, hogy később képes leszek rá.
Ami a magnómmal baj, az végleges. Úgy állok felette, mint doki a halott családtag ágyánál.
Harminchárom éves magnóm műanyag alkatrésze repedezik.
A kazettához viszi a forgató nyomatékot fogaskerekeken keresztül egy kuplung. A kuplung tengelye kicsúszik, és a magnó zörögve megáll.
Egyszer már összeraktam, aztán újra hozta a hibát.
Ma kivettem az egész alkatrészt, lemostam, és beragasztottam pillanatragasztóval. Semmit sem használt.
A tengely úgy csúszik ki-be, mintha ragasztót nem is kentem volna rá.
Szomorúan rakosgatom a fényképezőgép elé a motyót, s közben még felmerül benne, talán a konzolt fémből legyártva kicsit hosszabb tengelyt beszoríthatnék a csúszkáló helyére. Maradva a doki hasonlatnál kapkodom a defibrillátor után. De vajon a magnóm akar-e még élni?
Jó kérdés.
Biztosan találsz megoldást. :)
VálaszTörlés