Elekes Frici blogját már úgy látogatom, mint heroinfüggő a dealereket. Ráadásul ma ugyanazt találtam Nála, mint ami engem is foglalkoztat. Hogy a sok harc között illenék már letenni a kardot, és munkához látni.
Nem egy öreg fogja röptelefonra kivívni a szabadságot. A szabadság ugyanis szerintem sem a 'mindenki fölött', hanem amikor megtalálom a hovatartozásom helyét, és végre beilleszkedem oda.
Most Pataki Attila zenekarát hallgatva is jött egy fröccs, hogy én is elhagytam Miskolcot. Persze, hogy elhagytam. Hiányzom én onnan? Még rövid ideig volt szoros kapcsolat pár emberrel, de ma már csak nekem fontos. Hazamegyek anyuhoz.
Itt sem gyűjtöttem sok embert magam köré. Egyszerűen hazudtam volna, vagy inkább úgy mondanám, hogy csak egymagam voltam több ember felé, s minél jobban osztom az időmet, annál kevesebb jut az odafigyelésre.
Itt a gumiszobában persze Nufi kapja a legtöbbet, s a lelkiismeret furdalás, amivel most amatőr műszereimet építgetem, hogy a szakmából kimaradt részeket bepótoljam. Ez is a megfelelési kényszereim egyike. Nem maradhat ki a napból, hogy valami képletet ne rágnék újra. Nem maradhat ki, hogy át ne reccsentsek valami verset más szavakkal a pillanatnyi hangulatra húzva.
Több leszek én ettől?
Nem ez az életkor, amikor már több leszek. A pillanatnyi helyem most nem a harc. Inkább a véső.
Fricivel én is igy voltam, minden olvashatót elolvastam tőle és azt hiszem hatott rám a stilusa. Le is mentettem legtöbb írását, mert ki tudja mi lesz velük.
VálaszTörlés"Nem ez az életkor, amikor már több leszek", mmmm, ezt nem hiszem el. És szerintem te sem hiszed igazán.
Megírom a választ levélben.
VálaszTörlés