2012. február 6., hétfő

Bodri II.

A nő visszatért az autóhoz, matatott a kesztyűtartóban, majd előhúzott egy bőrtokos valamit, és visszatért.
 - Velünk ne szórakozzon! - mondta az öregnek, és a műbőrtokból kihúzott egy digitális kütyüt, amivel az öreg hasához közelített.
A műszer pittyent egyet, és kiírta Bodri adatait.
 "Az utolsó oltás ideje két éve lejárt." - villogott a felirat az LCD-n.
 - Maga tényleg megette! - kerekedett el a szeme a nőnek. Tátva maradt szájából hihetetlenül kusza fogsora is elővillant.
 - Jó napot kívánok! - ismételte meg az öreg.
 - Jó napot!
 - Na végre! - morogta a foga között Bécike.
A nő többször is megismételte a delejező mozdulatot. Nem hitt a szemének, a fülének, mint aki álmodik.
 - És hogy ette meg?
 - Megsütöttem. Fiatal kutya volt még. Nem mondom, hogy nagyon finom, de egy nyúlnál több hús volt benne.
- ... és levágta?
 - Persze.
 - De nem vonított?
- Akarja tudni a részleteket? Ráhúztam a szájkosarat, ledöntöttem a földre, és ráültem. Megkötöttem a lábait, és idehúztam a kis lavórt. Látja, aminek a maci van az alján. Abba véreztettem ki.
Megnyúztam, mert a másiknak is ott a bőre már a padon a cserzőlében. Még kettő kell, és meglesz jövő télre a bekecsem.
 - De egy kutyát nem lehet megenni!... Nem szokták...
 - Szokták, vagy nem szokták, nekem most elfogytak a csirkék, a nyulak, és a nyugdíjamat is elvitte az onokám. Karácsonykor látogatott meg. Látja ezt a forradást? Na, ez három havi spórolt pénzembe került.

2 megjegyzés: