2009. december 25., péntek

Sípnyalóka


Karácsony előtti bevásárlás. Nufi már sütögetett, én mentem át a kisboltba. Vettem krumplit, gyümölcsöt, lisztet... sokféle ennivalót.
Nem túl nagy bolt a magas házak tövében. Otthon (Miskolcon) is hasonló méretű ABC-be jártunk a 70-es években. Csak azóta az árubőség átrendezte a boltokat. Alig maradt hely a vásárlóknak.
Például a pénztár mögötti szatyorba pakoláshoz kifejezetten szűkös.
Itt nincs tolható kézikocsi, a bevásárláskor először kell a krumplit, az almát, zöldséget a kosárba rakni - tényleg, otthon a zöldséges külön volt - és utána jöhet a kenyér, a mandarin, a banán, a tejtermékek, s legvégére a sajtos tallér. Ez utóbbi leárazva várt a polcon, és az egereink kedvenc vacsorája.
Meg is küzdöttem a pénztárossal, hogy ne forgassa meg a sorrendet. Neki így két kosárral lett az egyből, s az olajat még így is kézben tettem át a pakolós asztalkára.
A kerékpárig pedig ki kellett raknom szatyraimba mindent.
A karácsonyi forgatagban a személyzetnek nem volt idő a kosarakat eltakarítani, hát azt is magam rendezgettem félre, és a mögöttem álló már arra várt, hogy ő mikor jut az asztalkához.
Szomszédom is utolért, pedig nem is vettem észre a polcok között kujtorogva. Felajánlotta a segítségét, de megbirkóztam magam.
A két vászon szatyorral már kijutottam a bicajhoz.
A bringa felmálházása közben egy papa jött ki 5-6 éves gyermekével a boltból. Valamin vitatkoztak.
Odanéztem. Kínos mosolyfélét is az arcomra varázsoltam, de tettem a dolgomat.
A gyerek egyre hangosabban követelőzött. Neki sípnyalóka kell.
A bolt sarkán a férfi kinyitott tenyerén mutatta a pár forintját, ennyi pénze van, ennyiért nem adnak sípnyalókát.
A kölyök egyre idegesebben követelőzött, hisztis sírásba kezdett. Ő nem megy haza, neki akkor is kell sípnyalóka.
Tudom, hogy egy ilyen visítás annál kényelmetlenebb, minél több ember nézi.
Szerettem volna visszamenni a boltba és venni a kölyöknek egyet, de addig biztosan hazaérnek, meg mit is szólok én a más dolgába?
És mit mondok, miért vettem?
Biztosan nem a gyerek kezébe adtam volna. Azt mondtam volna a faternak, hogy csak akkor adja oda, ha már jó gyereke van. Ilyen rossz fiú sajnos nem érdemli meg.
Ezzel biztosan megnehezítettem volna a férfi dolgát.
Ha elfogadja, akkor biztosan hangosabban visít a kölyök. Ha nem , akkor még hangosabban.
Ha odaadja azonnal a fiúcska elhallgat, de apa vesztett, ő nyert. Legközelebb inkább nem lesz otthon kenyér, csak legyen csönd.
Na, vajon most ki hibázott? Talán a nagyi kapatta el. Vagy anya hagy rá mindent otthon?
Otthon a Zamat ABC-ben nem voltak a pénztár előtt sípnyalókák a 70-es években? Vagy anyámnak volt elegendő pénze?
Én nem hisztiztem semmiért, fogalmam sincs, mi zajlik le most abban a fiúcskában. Talán később emiatt fogja szórni a pénzét, vagy pont ezért lesz takarékos felnőtt.
Nem tudom.
Az apa helyesen döntött, s engem is megmentett a helyzet attól, hogy beleszóljak egy vitába, melyhez nincs közöm.

2009. december 19., szombat

Karácsony előtt



Karácsonyra én egy szép álmot kérek
Üljön ott nagyanyám nagy könyvvel kezében!
Olvassa fel újra a Nádszálkisasszonyt,
és, mikor rossz vagyok, morcan csak rám szóljon.
Próbáljam ki újra első görkorcsolyám
legyen fenyőtűvel tele a kisszobám.
Nem kell a jézuska, untam a mikulást
Nagyapa rajzoljon olyan bögyös macát
Aputól is kapjunk német képeslapot
Érezni akarom újra azt a szagot.
Kossuth cigarettát, meg a Kékes tévét
megvárhatom velük Szilveszterkor éjfélt?
Szilveszter, karácsony,.. együtt volt a család
Ilyen álmot kérek a fenyőfánk alá!



A készülődések ideje.
A videók gyűrődnek a gépeken. A TESCO-ban 100Ft-ért vett macis film a kedvenc, de most ellenáll a másolásnak.
Közben az alakuló Vista nem hajlandó normálisan frissülni, és pl. tunerkártyámról nem rögzíti a tévéműsort.
Alighanem rövidesen visszakerül a másik gépbe, ahol eddig ez nem volt probléma.

(Vagyis volt, mert kényes jószág. Csak rendszergazda olvashat w2k alatt teletextet. Miért?)
A hófúvásban némi frissítő hólapátolás is akadt. Holnap össze kellene eszkábálnom egy jégtörő szerszámot. Ha reggel a mínuszok a lépcsőre fagyasztják a mai porhavat, érdekes lesz lejutni az udvarra.
A lakás is több zónára oszlott. A lakószobában megvan a 20,5°C, de a másik szobában csak 16°C.
Összébb húzódtunk.
Még azt nem tudom, milyen lesz kiásni a fenyőfánkat.
Már a harmadik karácsonyt fogja idebenn tölteni.
Eddig bírta. A két korábbi szerencsétlen elszáradt, de Ő kitartó. Még azt is kibírta, hogy Nufi nyáron kotyvasztott valamit a friss hajtásaiból.
Amilyen szerencséje lesz, még elköltöztetjük Komjátiba is jövőre.

Az ablakban is szépen zöldellnek a petrezselyemgyökér tetejéből kibújt hajtások.

2009. december 15., kedd

Ha én egyszer ledöntöm a rendszert


















... mert azért ilyen is sikerül.
Közeleg a karácsony. A konyhakassza nem túl vaskos, hát meglessük, miféle "hozzáadott értékkel" lehet meglepni a családtagokat.
(Más csinálta, de én is teszek hozzá valamit. Pl. amikor becsomagolunk egy dobozos bonbont.)
Legközelebb a házi videótár esik. A nekünk tetsző filmek nagyon alkalmasak ajándékozásra. Illetve - Nem tudom, miért jut eszembe Micimackó mézes csupra - azzal a kiegészítéssel, hogy meg is maradjanak.
Ilyenkor jönnek a grebbelő, rippelő, tömörítő és egyéb manipuláló programok. (Mennyi angol kifejezés vándorol be a szótárunkba? Az enyémbe mindenképpen.)
Szóval ilyenkor kipróbálom a szabad és az elérhető programokat is.
Most pedig sikerült a levadászott programokkal és a kikódolt filmekkel dugig tömött wincsimet kinyúvasztani.
Tehát belekerül egy másik wincs.
A Debian nem látja a Susét. Az xp összefagy a vistával, és a win2000 nem futtatja a mostani divix tömörítőt.
Mondjuk nem különösebben zavar, mert a vista 30 napig vagy az xp is egy hónapig lehet fenn a gépen, csak utána áll meg.
A hét most azzal telt, hogy a két gépemben addig válogattam és cserélgettem a diszkeket, amíg végre a lementett tévé és video doksik. meg TVC emulátorok, meg Enterpise meg egyéb Z80-as procira épülő géputánzók is egy helyre kerültek.
Közben még felkínoztam a win7-et is a vista hátára, csak épp nincs olyan hálókártyám, amivel szóba elegyedne.
Most az a diszk kapott teljes radírozott felületet, és három napi építgetés és peccselés után végre gyömöszöli a háttérben a dekriptált és lementett frédibéniket xvides, divixes videová. És mellette írom a blogomat.

A másik sikerélményem pedig a tegnapi mosás.
A szerencsétlenül elpukkant beltéri egységem végre újra veszi a műholdműsorokat.
A kondenzátorból kifolyt szmötyit letörölgettem, amikor az elkot kicseréltem, de akkor nem indult el. Látszólag mindent csinált, de sem számot nem írt a kijelzőre, sem hibaüzenetet. A soros (RS232) csatlakozóról sem állt szóba a számítógépemmel.
Tegnap a fejreállítós nagyítóval a lyukgalvánokat kutattam.
Attól fejreállítós, hogy majdnem mikroszkóp, és a munkaterületet megfordítja. Tehát vizsgálatkor minden bal oldali húzásra jobbra mozdul a kép.
A lyukgalván pedig azt jelenti, hogy a készülék belsejében az alkatrészeket mindkét oldalon fóliázott panelra ültetik, és a két oldal között a kapcsolatot olyan furatokkal biztosítják, amelyeket belül rézzel, ezüsttel, vagy más vezető anyaggal kötnek (galvanizálnak) össze.
A megszáradt elko-folyadék foltok alatt nem volt egyértelmű, vajon korróziót látok-e.
Este befújkáltam a szokásos zsíroldóval, s pár percnyi maratás után zutty a meleg víz alá.
Éjjel a radiátoron száradt, reggel pedig - próba szerencse - bedugtam a konnektorba.
Gyönyörű zöld LED kacsintott vissza rám, és egy 5-ös hibakód.
Ekkor már éreztem azt a bizsergést, mellyet mindenki ismer, ki csak egyszer is belenyúlt a konnektorba.
ÉL!
Alápakoltam a talpát, és felcsavaroztam az F csatlakozót, bekapcsoltam az erősítőt, és csak úgy dőlt belőle a Swiss Jazz műsora. Meg az Autonomia. Meg minden.
És itt vannak a tanúim, akik végignézték.

2009. december 4., péntek

Nufi tanít II.


Mostanában rám jár a rúd.
Tegnap előtt meglátogatott anyu. Kocsival hoztam haza az állomásról, s elbambultam az udvarban, vagy inkább nem figyeltem eléggé. A virágágyás kerítésébe beletolattam. Az indexbúrám miszlikbe roppant. Volt hozzá még közönségem is.
A látogatás után nekiálltam megragasztani.
Nem lett túl szép, de amíg találok hozzávalót, visszateszem.

Este pedig elalvás előtt hagyományos játékkal fárasztottam el a szemem. Lehasaltam a lámpa alá, és kiírtam magamból valamit.

Ildi tanít itthon, és nekem újdonság, hogy miképpen teszi. Ismétel, körbejár - fogalmakat - más szavakkal is elmondja.
Megpróbáltam elképzelni, mit tennék én egy semmitmondó szöveggel.
Az alapmondat: Az asztalnak négy lába van.
Hozzátenném, az anyaggyűjtésben benne van az angol anyanyelvű oktatóktól látott szájbarágós videó, és a műholdon talált vallási adó precízen amerikai látásmódja is. Már amit én képes vagyok értelmezni belőle.
Ha lesz rá érdeklődés, akár be is gépelem. A kép kinagyítva nekem olvasható minőség.



Nincs.
Akkor folytatom a nap krónikáját.
Ma új futókereket kapott a háziegerünk. Morci Grizi azóta igazán most boldog először, hogy besétált a csapdába.
Az első két hetet egy 4,2 l-es beföttes üvegben töltötte. A szájára borítva a 2l-es. Azaz 6l légtér birtokosa volt. Mint mondjuk egy 10 szobás lakás emberre átszámítva.
Most pedig egy legalább 15l-es repedt akváriumban pöffeszkedhetne, de eleddig csak a szőnyeg alatt bujkált vasárnap óta.
Ha megsimogatom, véresen komoly, és görcsben az apró teste. Kivár, de amit lehet menekül.
Ma pedig kibányásztam egy elpukkant ATX tápból a ventilátort. Kicsit keskenyebbre metéltem a keretét, és a lapátok közepén a műanyaghengerre ráragasztottam egy műanyagdobozt.
A ventilátort az állórésznél fogva felcsavaroztam vastag dróttal egy falapra.
Ma már nem villogok vele, inkább holnap vaku nélkül az erkélyen lefényképezem.