Nufi tanít

Engem is, nem csak az angol-tanítványokat.
A blogom olvasottságát egy jó cím, egy érdekes kép feldobná. Én meg puritán módon - számmal - jelzem, hol tartok éppen.
Sehol.
Emésztem a Keresztapát. Emésztem a fasizmus szót. Elolvastam a wikipédiából a szócikket.
Aztán németül is. Ott kevesebb magyar vonatkozás van.
Tekintélyelvű kormányzás. Talán a legrövidebb meghatározás.
Belekukkantottam a talján változatba is. Sokkal hosszabb. Meg sem próbáltam értelmezni. De azon a lapon vannak képek is.
Nekem inkább a korrupció tűnik fel.
A korrupció hivatalosan űzhető változatai. A lobbizás már megmagyarázott fogalom volt a fejemben, és most a pályázatíró csoportosulások ütöttek szöget a fejembe.
Létezik a pénzügyi irányítása ennek a földrésznek. (egyik?) Központi pénzalapját kezeli az EU. Itt pedig vannak a csóró magyar honpolgárok, akik szeretnének valamit csinálni.
Ahhoz már túl kényelmesek, hogy a házukat, autójukat, bármijüket pénzzé tegyék (RESET), s pusztán az agyukkal dolgozzanak. (Inkább személytelen pénzből. De jobb kifejezés rá, hogy nem visszaforgatott pénzből. A visszaforgatandó tőkét a ma működőképes vállalkozók elég látványosan felélik.)
Ehelyett megbíznak egy csoportot, aki érti ennek a kormányzatnak a nyelvét, és tudja hogyan lehet megszerezni a pénzt.
Lehet ez szabványosítás is, de nem fogja megállítani az értékteremtő elmét az alkalmazó logika kényelmével?
Hurrá! Megint létrehoztunk egy csoportfajtát (osztályt?) amely termelő és a fogyasztó között költségnövelő.
Jó, vagy nem jó?
Mindenképpen kikerüli a szabad versenyt. Nincs benne a tőke felhalmozása. Átlépi, s a beilleszkedő elmének ad utat. "Ha használod a mi pénzünket - s mi megmondjuk, hogyan - kaphatsz belőle." Ezzel belép az emberke a mókuskerékbe. Minden lépte kiszámítható lesz, mert a kerék küllői visszatérnek, és a világ nem változik, nem halad, de elfárad. Aki kiszáll, csak izmosabb lehet, de az energiája elveszett.
Lubickolnék még a képzavarban. Ha a mókuskerékre generátort szerel valaki, és a termelt energiát akkumulátorba tölti, valami neki is maradhat.
Hadd gondolkodjam megint!
A páromnak van egy ismerőse. Mozgássérült. Vergődik a világban. Fejlett igazságérzete miatt nehezen illeszkedik be bárhová. Most éppen olyan céget talált, amelyik pont ennyire halmozottan hátrányos helyzetűeket foglalkoztat, s az államtól kapja hozzá a pénzt.
Hol itt a svindli? Hát jövedelem nem termelődik, mert e pályázatíró cég alkalmazottai - az ismerős szavaiból ezt vettem ki (szubj.) - alkalmatlanok erre a feladatra.
Ez a mozgássérült ismerős komolyan véve a feladatát megpróbálta a páromat pályázatra buzdítani, s ha sikerül, akkor a cége sikerdíjat kér majd belőle.
Nufi ügyesen tisztázta vele, hogy mi a különbség a barátság és az üzlet között. Ezután megkapta a részleteket is.
A cég nem adja oda az államtól kapott bért -amely a munkaszerződésén a bejelentett összeg 80%-a - hanem csak a nettó 80% összeg felét.
Ez volt az ígéret. Mert szeptembertől áll alkalmazásban, s a diplomás állásra járó 165 bruttójából megkapott 30 ezer Ft körül. Nem havonta. Összesen.
Az állam tehát még így is támogat, de kiket?
Ezeket az adatokat nem tudom ellenőrizni, s csak másodkézből kapom. Bárki szépíthet rajta, vagy dramatizálhat, de az ördög a részletekből pislog elő. Nem légből kapott történet.

5

Fejből írom a számozást, lehet, hogy elvétem.
Belassult köröttem minden. Visszaszedtem a téli súlyomat, lomhább a mozgásom, minden más mint nyáron.
Felszereltem a szomszédhoz a kaputelefont. Magamnak is a falra.
Az övét be is kötöttem, az enyém nem volt sürgős. Kevés a látogatóm, és többnyire telefonon egyeztetünk.
Takarítok a számítógépemen. A letöltött vindóz7 nem települ, mert 64 bites verziót szedtem le. Még nem tudom kipróbálni. Kéne egy AMD duplamagosra befektetni, csak nem mozog a készletem.








Elolvastam a Keresztapát. Ilditől kaptam névnapomra, s aztán szomorúan látta, hogy félrerakom.
Pedig önvédelem volt. Amíg a sürgősebb dolgokat meg nem oldottam, addig nem mertem kihúzni magam a valóságból. Most két nap alatt faltam fel a 600 oldalas könyvet.
Jó kis világot tud Mario Puzo. Precizen viszi a történetet sok szereplővel, s minden lényeges résznél bemutatja a hátterét is.
Voltak bennem nekem ütős sorok is. (Hú de modern szavakat használok!)

Belefogtam még egy új blogba is.
Szeretnék a fényképeimből albumokat összeállítani némi szöveggel.
Ezek a fotók nem igazán szépek. Az első a dunaparti séta, a második a komjáti munkálatok közben készült felvétel lesz. Látható majd benne az a rendetlenség, amely ilyenkor körbevesz. Azok a tárgyak, melyek távolról szépek, de az idő már rágódott rajtuk, s én nem feltétlenül csak a cserében gondolkodom.
A 'még használható' megoldások tetszenek a legjobban. Amikor még van 2-3mm egy fékpofában a bicajon. Amikor az ajtó szorul, és egy alátétet elegendő betenni tengelyére, és újra a helyére kerül.
A többi legyen a jövő titka.

4

Nem tudok szabadulni a múltamtól.
Nem kell nagy bűnökre, vagy komoly emlékekre gondolni.
Most éppen egy legalább tizenhárom éve rakosgatott rossz monitor megjavítása volt a NO-sztalgiám alanya.
Az a Motorola integrált áramkör volt zárlatos, ami mindent vezérel a monitorban. (RGB szinteket, szinkront, stb.) Vitte magával a tápegység áramkorlátozó ellenállását is és még kivettem a stabilizátort is. 7808. Nyolc voltos ic. Valószínűleg a kivett sem lehetett rossz. A túlterhelés miatt emeltem ki, s most sem kellett sok idő, találtam hozzávalót. A jónak ítélt gyűjteményből az első működött.
A beállítás már lassabb lett. Ha ráhúztam a rácsfeszültséget (szürkederengést állítottam levett fényerőnél) mindig zöld-fedettségű lett.
Mindegy, PC javítás közben nem zavar. Ez még nem 'Energy saver'-t tudó monitor. Azaz nem áll meg a képcsőfűtés és az eltérítés, ha nincs bemenetén jel.
Sokszor zavaró, ha kifut a BIOS információ a képernyőről, mielőtt felfűt a képcső. Tudom, az LCD már tudna ilyet, de nekem most nem telik rá. Én most vízzel főzök.
A másik előnye, hogy 14 hüvelykes. Könnyű feltenni a hangfal tetejére, ha nem használom, s lekapni onnét, ha munkára fogom.
(Nufi megrótt, hogy mi az a fekete csík a képen. Ilyet nem illik benne hagyni.
Az feketeség a lámpám, és a felvétel is azért került ide, mert az a lámpa világította meg a monitort javítás közben. A vaku rondán becsillantja a forrasztási pontokat. Az asztalom este így volt célszerű lekapni.
Ha a NYÁK lemezt akarom közzétenni, akkor a szkennerrel csinálom.
Lesz még ennél jobb - igérem - , ez az origó, innen indulok.)

Nem megy a mindennapi írás. Mégsem hagyom abba.
Azért az íráskényszerem kiélem most is.
Most éppen a Napkorongon.
Tropfehérke újra száguld.
Tavaly, vagy előtte jelentkeztem be, és alkottam a bohóckodásimat. Volt vita, dicséret, minden. Aztán hosszú csönd. Nem volt mondanivalóm, s most megint odavitt a fene. Ilyenkor az ember gyermeke benyalja magát a tömegbe, és ünnepelteti a visszatérést.
Nem sikerült. A kutya sem emlékszik rám, vagy aki igen, szintén dolga van.
Polgárpukkasztásképpen írtam két sikamlós limeriket, meg ami épp eszembe jutott. A fórum részen aktivizáltam magam. Ez mondjuk csak regisztráltaknak látszik. Majd kiteszem a tupolfinra, ha valaki mégis kedvet kapna elolvasni.
Tegnap este pedig rákerestem Gyurcsi írásaira.
Végigröhögtem csúnya kisgyereket, majd a címnélküli novellájával feküdtem le. Mármint két rész után abbamaradt érdeklődés hiányában, pedig a történet jó. Nekem tetszik. Van még két rész. (második) (harmadik)
Ezen indult tovább az agyam éjjel.
Ma pedig tovább írtam, mert nem volt folytatás.
Kíváncsi rá valaki?

Az A001-ről most nem ellenőrzés, hanem optimalizáló bizottság várható.
Letelt ötven év, az ennyi idő alatt felgyülemlett tapasztalatok adatbázisát feldolgozó bioszámítógép szerdára jelölte meg a napot.
Bonyolította még a helyzetet, hogy a tartályból hangok szivárogtak ki.
Ezek a hangok nem a hallható tartományba tartoztak, ezért volt nehéz észrevenni, hanem az épület rezonanciafrekvenciáján 2-3 Hz körül.
Tizenhetes, aki otthon amatőr rádiós készletet és szakkönyvtárat örökölt, jó két éve szabadidejében ük-üknagyapjának hajósnaplóját követve játszadozott a kellékekkel, talált olyan bigyót is, amivel mindenfélét mérni és regisztrálni is lehetett.
A mértékegységek rég nem mondtak semmit. Tizenhetes azt látta, hogy egy mutató kilendül, és számjegyek változnak a kijelzőn. A hozzátartozó kőkori számítógéppel lehetett gyorsítani-lassítani. Úgy, mint a delfinek és a bálnák hangját a korai természetfilmekben.
Tizenhetes próbálgatva az értelmező szoftvert, tízes skálán hetedik fokú értelmességet fedezett fel a rögzített jelekben.
Ez nem érte el a tengeri emlősökét, de meghaladta a háziállatokét.
Megölni? Megszüntetni egy olyan lényt, mi nem csak él, de szokatlanul értelmes is....
A hivatalnok banda csak a technológiai hibával foglalkozik, s ha elcsípik, akkor ő szorulni fog érte. Valószínűleg memóriamanipulációra küldik egy másik telepre, és ezt a lényt megsemmisítik, akinek ő az alkotója. Megsemmisítenek egy olyan intelligenciát, ami eddig még nem volt.
Az ötven tonnából legalább hat tonnányi intelligencia. Az öreg számítógép ezt számolta ki.
Ekkora bioszámítógépet még nem építettek sehol.
Esetleg védekezésre alkalmas lehet, hogy kutatómunkát végzett.
De ki lehetne alkalmas arra, hogy ezt megpendítse előtte?
A tízek között csak hivatalnok van.
Az A001-be bejutni az ő 'kasztjából' vajmi kevés esélye volt. Van még vagy négy huszonöt éves periódusa nyugdíjazásig, s ha a tízekbe sem sikerült fellépnie, de maradjunk a földön, itt sem kapott vezető szerepet.

Ez most azért érdekes, mert olyasmit fogok játszani a szöveggel, hogy hozzáfűzöm az eredetihez.
Van benne egy csomó pontatlanság és melléfogás.
- Ki kell magyaráznom az A001-et. Egy egy világállami szerv lesz.
- Visszateszem bele a fiúcskát, mert attól lesz aranyos a történet
- Időben hozzá kell kötnöm a a történtekhez a kommunikációfelfedezést.
- Sebezhetőségi pontokat kell beépíteni minden szereplőbe. Ezt Gyurcsi szépen felépítette, nem lóghat ki a lóláb, mert ilyen szervet éppen nem gyártanak.

A nagy kérdés leginkább az, hogy bele tudok-e simulni egy másik ember történetébe. Nekem nagy kérdés. Őt ez valószínűleg nem izgatja.
Azért, ha kész lesz, vagy annak érzem, értesítem róla.
Bevallom, a Bóbitán, a DPG levelező klubjában sohasem sikerült. Persze ami nem megy, azt addig kell gyakorolni, ameddig sikerül.
Holnap jön a következő verzió.

3

Szalad az idő. Itthon más a tagolás, hipp-hopp beesteledik, és Zsonnamadárból is 10-20 oldal jut a fejembe, mert hamar elalszom.
Most a DVD lejátszók voltak a központban.
A Komjátiban is használt Tamashi jó. Ki kellett mosnom, mert a kályha miatt oly poros levegő féket rakott őrá is. Nem nyújtogatja a nyelvét, csak ha kézzel segítem.
Addig is nekiestem az Orionnak. Pár állítás után remekül játszotta a Keresztapát a negyedik vagy ötödik részig, s ott megállt a kép, nem ment tovább másodpercekig.
Ez ugye azt jelenti, hogy a forgató motor tengelye kikopott, és a lemeztányér nagyobb kilengéssel pörög. A lézersugár pedig egy határon belül fókuszálható. A DVD lejátszó belülről kifelé olvas, és amikor eléri a határt, megáll és kínlódik.
Persze ilyenkor teker még az ember fia a trimmereken, s azt is elveszti, amit addig sikerült elérni.
Én sem vagyok különb.
Megnéztem szkóppal a tápfeszültségeket, s elég zajosnak tűnt.
Cseréltem a kondikat.
Nem-nem.
Az Orion most félrekerült.
Előhúztam a félrertakott nemjavítható kupacból egy Selectronic-ot.
Abban is átkondiztam a tápot, de nem volt megbízható.
Most csodák csodája, mindent olvasott, és végig.
Egy teljes napi lemezhallgatás után késő este állt meg.
Másnap kapott olajat mindkét motor tengelye.
Ismét órákat üzemelt hibátlanul.
Leültem a NET elé, hogy doksit vadásszak hozzájuk. Különösen az Orion fontos, mert annak az USB és az SD bemenetéről is lehet filmet nézni. (Nem muszáj minden letöltött filmet cédére, dévédére írni.)
Le kell higgadnom, és majd utána.
Addig is Windows 7
Letöltöttem egy próbaverziót.
Nem ment fel. Pedig meg akarom ismerni.
Közben rá kellett döbbennem újra, hogy a Philips hangkártyámat és az SB Live-t nem kezeli már sem a Vista, sem a 7.
Az összedűlés határán már vagy két éve pofozgatott w2000-emen működik az összes motyóm.
Rendesen befékeztem a fejlesztést, és hiába van minden csicsa az alaplapra integrált hangcsipeken, nem tudják azt a hangminőséget.

Ezt a szálat elengedem. A korábban felrakott Vista kezeli az SB live kártyát. Az megmarad. A W2000-t kell leváltanom XP-re. A Philips hangmotyó miatt. Mert azt tényleg jó hallgatni.

Volt még egy nagyobb ijedségem.

A kis Tamashi dévédélejátszó nem adott hangot a Coax kimenetén. De nem elromlott, csak le volt tilva. A SETUP-jában könnyen visszakapcsolhattam.

(Aki nem értené: Így nem az ő ki tudja milyen hangerősítőjét viszem a megszokott hangrendszeremre, hanem csak a digitális jeleket olvassa, és azt juttatja a központomba. Az pedig egy Yamaha erősítős rádió. Ennek szeretem a hangját. Egy-két eszközre sok pénzt kell fordítani, aztán a többin tudok spórolni.

Ja, és azért kell asztali lejátszó a sok számítógépes olvasó-író mellett, mert a nagy dinamikájú hangfelvételek mellett zavaró egy PC ventillátor hangja. Nem is beszélve arról, hogy kisebb a fogyasztása.)

Jött még egy videomagnó is a műtőasztalra. Nufi papája hozta valahonnét. Neki nem sikerült rábukkanni a hibás alkatrészre. (Ő a mechanikában jó, az elektronikus hibákat nem találja meg.)

Most úgy adta át, hogy egy kondenzátor nagyon fűt benne. Olyan forró, hogy nem lehet megfogni. Kivette, megnézte, aztán visszaforrasztotta, mert jó.

Ez volt a kiindulási alap.

Szétszedtem, s méregettem benne találomra, és simogattam a kondikat, vajon melyik lesz a rezsó.

Nem derült ki.

Átvándoroltam a másik szobába rajzot letölteni. Közben a fejemben rázódott össze a mért információtömeg. (Hagytam, hogy vegye át a műhelyszagot.)
Tegnap ültem neki a megoldásnak. Kivettem a kondit és a tápból az impulzus diódát, amelyik ezt a kondit tölti.
Az volt a gyanu alapja, hogy minden feszültség túl nagy. 7-8 és 17 és hasonló feszültségek nem túl gyakori értékek. Ha a kapcsoló üzemű tápot egy kimeneten túlterhelem, a többi megemelkedik. Már ha nem mindegyik feszültségen van védelem.
Még összegyűrtem vele egy kazettát, de bedobozolva nem csinálta többet. Csak épp semmit sem csinált. Középen villogott egy lakat.
Gyerekzár. De hogy lehet kivenni?
Elő a doksi.
Nincs benne utalás.
Felhívtam Mészit, hogy ilyenkor mit csinál? Távirányítót nem kaptam.
Pedig anélkül nem fog menni.
Lebattyogtam tehát a földszintre, és elkértem a távirányítót.
Egy gombnyomás, és minden helyreállt.
Íme egy új bizonyíték, mennyire nem vagyok otthon a szakmámban. Az alapok működnek, de a felépítmény hézagain átsüvít a nemtudás huzata.
Ma reggel (szerda) Nufi mutatott egy levelet(e-mail), ahol egy ajánlatkérő jelentkezett hozzá ingyenes angoloktató feladatokért. Majd megoldja, ha lesz rá ideje. Meg jár hozzá tanár is, -biztos nem énektanár - de Nufi egyeztessen a kolléganőjével. (Leírta egy másik talán internetes oktató nevét.)
Nevessek?
Reklámország! Ennyire buta, vagy ennyire szemtelen az ifjúság? Vagy egy pszichológus tesztje az egész?
Őszőkesége nem fogja fel az apuci-anyuci (anyagi)védőszárnyai alatt, hogy másnak kenyérre kell?
Nufi képes a kullancsot megvárni, amíg jól lakik, s akkor elhessenteni magáról, mert annak is élni kell valamiből. Én már nem. Én inkább megfogom, s beadom az egereknek kicsit megroppantva a bogár testét, mert a táplálékláncban a kullancsnak is van helye.
Ez van.
Na megyek molyirtani a konyhaszekrényt.

2

Még nem indult be a fejem.
Reggel korábban ébredek, a feladatok a szélrózsa minden irányába mutatnak, és a közepéből csak annyit érzek, el kell indulnom.
Ma Nufi talált ki egy jó kis feladatot. Számítógépes valami. Értem, hogy mit szeretne, és mutatott mintát. Abból kimetéltem a HTML részletet, és átmásoltam a Mukira. (Ő a próbaszerverem a másik szobában.) Ilyet még nem csináltam - és még mi mindent nem... - jött vele több lépés.

Ez így túl általános. Inkább konkrétabban.

Egy amerikai fickó nyelvtanító programja tetszik neki.
(Tényleg mókás figura. Amolyan, a jég hátán is megélő.)
A honlapja elég kusza. Ha Nufi egy kezdőt irányít hozzá, - mert interneten tanít, és most végtelen nagy szertára van az iskolájának - szerencsétlen tanuló az ingyenes dumás filmekig sok vargabetűvel jut el. A mintahonlapon pedig van bevásárlókosár, és azonnal ezzel az áruval (a programmal) feltöltve indul.
A kiollózott HTML kódrészlettel jött a látogatószámláló és más is. Le kellett faragni, és értelmezni, mi azonosítja a dílert, mi azt a bizonyos értékesítő honlapot.
Nufi közben elkarikázott a boltba.
Muki pedig kapott számlálót és saját számlálót, meg sok olyan azonosítót, amiről fogalmam sem volt, mit jelent. A sötétség mondjuk félhomályig tisztult, mire hazatért. A megoldás pedig a közvetítő honlapról fog érkezni.
Lassú munkához idő kell. Nekem is.
Közben mindig valami kellett a számba. Ettem. Mindent. Kenyeret, diót, szőlőt, körtét. Ez nem jó! A kávéfőzésig nem is állt le a pótcselekvés.
Délután Laci szomszéd nem jött fel. Tehát Mohamed ment a kaputelefonért.
Ő épp a lomtalanítás lázában égett. Gyorsan visszahúzódtam.
Később Dagadttal felküldte. (Ez a beceneve a haverjának. Valódi biztonsági őr, és nem haragszik érte.) A hozzáadott 8m-es vezetékkel - Nufi és én - ki is próbáltuk. Működik.
Letipegtem, hogy egyeztessek, hol és mikor húzzuk a madzagot.
Laci szomszéd a vasdobozát flexelte éppen.
Előadtam, hogyha felszerelnénk egy másik postaládát, az elég masszív vasdoboz, azt is lehetne hegesztve rögzíteni, és talán szebb lenne.
Megsértődött. Ez a vas már volt neki, és most azon dolgozik, hogy távolabb hegessze az ajtótól. Neki is feltűnt, hogy belóg.
(Ígértem fényképet, de az ceruzaakkumulátor nem vette a töltést Nufinak, ő sem tudott ma alkotni a géppel.
Elővettem az újat. Az is csak holnapra töltődhet fel. A türelem rózsáján ülök.)
Jobb a melegben duzzogni, mint odakinn vitatkozni. Feltrappoltam. Majd ha meglesz a dobozzal, hátha feljön, hogy vezessük a kábelt!
Sötétedéskor lesétáltam, de nem találtam otthon.
Akkor is előkészülök!
Lecsavaroztam a konyhában az automatákat tartalmazó guman táblát. Gondoltam, alatta kitolom a sok zsineg között a telefonét.
Csak nem sikerült.
(Jó vastag fala van a házunknak homokkőből. Ráadásul a kivezető lyuk sem egyenes a falban. Ráadásul gégecsővel, ami recés. Jól fogja a vezetékvégeket. Élmény valamit keresztüljuttantni rajta.)
A behúzószalag Komjátiban, Laci szomszédtól sem tudok kérni, a két és feles rézdrót elhajlik, nem megy át, valami más megoldás kell.
Megfúrom az ajtótokot.
A bal felső sarokban valami vasbigyó áll ki. Nem tudom mióta. Most kihúztam. Azt sem tudtam, hogy vas, csak most derült ki.
Kikerestem a leghosszabb fúrót. Nem érte át a keretet. Pedig van hosszabb, de hogy hol?...
Ez sem az én napom. Holnap OBI lesz. Befektetek még egy behúzó szalagra. Már bánom az egészet! Majd inkább megérzem, ha valaki áll az ajtó előtt, és engem akar látni.

Ma végre behordtam a virágaim az erkélyről. Az apró kaktusz szerű növénykém, ami tisztán kávézaccból és vízből táplálkozik, a nyáron sok hajtással bővült, s most apró piros virágokkal van tele.

Egy esti portré a ládáról.

Az első napok itthon

Budafok

Kényelem a durva világhoz képest. Pedig nem fényűző palotánk van.
A szomszédok úgy döntöttek, hogy csengő kerül a kertkapu mellé. Társasházunk beruházott. Vettünk kaputelefont.
Juhhéj!
Ugyan nem ez volt az első ötlet, de nekem a drótnélküli csengő nem tetszett, másnak a telefon.
A többség döntött.
Laci szomszédom már a múlt héten fúrt-faragott, hegesztett. Még a szemét is sikerült begyújtani. Doki szedte ki a szikrát belőle.
Engem már egy keresztben elvágott vasdoboznak látszó tárgy fogadott a bejárat mellett. Nufi szerint pont jó lesz a gyerekkocsit toló betörők ellen, mert ha valaki lehajtott fejjel jön, biztosan lefejeli.
Szó ami szó, nagyon csúf lett. De biztosan lehet még rontani rajta.
Ma este bringaháton lovagoltam hazafelé egy lapos monitorral a kosaramban, s rám köszönt a szemből érkező sötét autó vezetője.
Laci szomszéd volt.
Elkértem gyorsan a mi telefonunkat, de holnap már szerelhetem is, mert csak rám várt a vezetékeléssel.
Hm. De jó, hogy villanyos emberke vagyok!
Persze ezt a vasszörnyeteget biztosan át fogjuk alakítani. Röptében nem említettem, de kész vagyok harcolni is érte.
Mi maradt meg két napból?
A hétfő félálomban telt. Itt is voltam, meg úgy zsongtam egész nap.
Jaj, majdnem elfelejtettem. Nufi papája hozott egy videomagnót megnézni. Hohó, hát mégis történt valami!
A műtőasztalt kellett felszabadítanom.
Az úgy volt, hogy a hozzájutás érdekében a széken található két lemezjátszót még egyszerűen visszatettem az elvitt Telefunken tévé helyére.
Az asztalon nyugvó, valamiért még ki nem dobott kompakt fénycsövek dobozait is félretettem a katalóguspolcon ülő Elektronika C430 tetejére, de utána jött a neheze.
Bontásból gyűjtögetett alkatrészeket kellett bedobozolnom.
Kondik-tranyók-kvarcok, mi jó falat, szem szájnak...
Csináltam rajta kábé fél négyzetméternyi helyet.
Levetkőztettem.
Semmi füst nyom, kis indián.
Átjöttem a másik szobába doksit letölteni az e-service honlapjáról.
Aztán itt ragadtam a gép mellett.
Ma pedig kitettem a pontot az ezévi komjáti kalandok után