2019. január 31., csütörtök

Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.

Mindig van megvilágosodás. Fény az énben.
Megint megértettem egy jézusi idézetet. Elegendő volt magam behelyettesíteni az énbe.
Annyira logikus. Az igazságról alkotott képünk annyira egyedi, hogy mindenkinek van. De ha beleteszem magam a képbe, akkor minden tettemben tudom, hogyha igazama van, s ha más igazát igaznak látom, az igazság. Ha nem, akkor nem. Bármi is álljon mögötte.
Nufit bosszantotta az értemezésem. Pedig elegendő a Nyafi udvarlóját elemezni. Idejön, és azt hiszi, bejöhet. Az ő igazsága az ösztöne, hogy itt egy kivirult kutyalány várja, én pedig nem akarok egy 8 hónapos szukához másik ebet ereszteni. Nem akarok kétszer annyi kutyaszart az udvaromra, és azért van kerítésem, hogy ne jöjjön be, csak akit én engedek be.
Igazam van?
Persze. Nekem van igazam. Két igazság nem létezik bennem. Mert én vagyok az igazság, amíg élek. Az út rajtam keresztül vezet Nyafihoz is.
Nagyon pontos megfogalmazás ez, ügyesen csomagolva.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése