Visszakaptuk Bélát

Ugyan 38 fokos lázzal, de visszahozták a betegszállítók. Újra zsörtölődik Ildivel, de itthon van.
A kórházban persze megharcolt a nővérekkel is. Az egész osztály hallotta, ha ő nemet mondott, de megműtötték a lábát. Érszűkület volt a nagy fájdalmak oka, és kitakarították combtájékon.
Mi naponta jártunk be. Nufi etette, hozta-vitte a tiszta fehérneműt, és rezegtünk, hogy ne amputálás legyen, illetve egyáltalán foglalkozzanak  egy béna emberrel.
A beérkezéskor Nufi próbált tanácsot adni a nővéreknek, de azok a megfelelő szakmai gőggel utasították, hogy láttak ők már ilyen beteget.
Aztán később már jól jött Béla használati útmutatója. Gonoszkodhatnék, de nem akarok. Csak asszociálok a saját szakmámból, vagy akár az autós tapasztalatokból.
A Trabantomat is amikor vizsgáztatni vittem, próbáltam jelezni, hogy mit hogy. Aztán nem kellett az info. Utána nem vizsgáztatták, mert nem idult nekik. Igaz, hogy ezt is én szívtam meg, mert nekem lett később kész az autó, de úgy látszik, az emberek minden szakmában egyformák.
Nufi is lassan egy hete köhög egyre jobban, és talán holnap látja már őt is orvos. Ma ezért volt kisebb vitánk. Nem kéne egy torokgyuszit tüdőgyulladássá nevelni. Csak hát a háziorvosunk holnapig szabin van. Akkor ki kell hívni Bélához is. 5-6 napos műtött emberhez nincs még tapasztalatunk, és ez a láz is elég zavaró.
A hangulati hullámzás pedig csak rátesz egy lapáttal.
Mára ennyi.
Üdv Mindenkinek!