Ez a harc. Ez a véső.

Nem jó azonnal írni valaki olvasása után. Nagyon a hatása alatt maradok.
Elekes Frici blogját már úgy látogatom, mint heroinfüggő a dealereket. Ráadásul ma ugyanazt találtam Nála, mint ami engem is foglalkoztat. Hogy a sok harc között illenék már letenni a kardot, és munkához látni.
Nem egy öreg fogja röptelefonra kivívni a szabadságot. A szabadság ugyanis szerintem sem a 'mindenki fölött', hanem amikor megtalálom a hovatartozásom helyét, és végre beilleszkedem oda.
Most Pataki Attila zenekarát hallgatva is jött egy fröccs, hogy én is elhagytam Miskolcot. Persze, hogy elhagytam. Hiányzom én onnan? Még rövid ideig volt szoros kapcsolat pár emberrel, de ma már csak nekem fontos. Hazamegyek anyuhoz.
Itt sem gyűjtöttem sok embert magam köré. Egyszerűen hazudtam volna, vagy inkább úgy mondanám, hogy csak egymagam voltam több ember felé, s minél jobban osztom az időmet, annál kevesebb jut az odafigyelésre.
Itt a gumiszobában persze Nufi kapja a legtöbbet, s a lelkiismeret furdalás, amivel most amatőr műszereimet építgetem, hogy a szakmából kimaradt részeket bepótoljam. Ez is a megfelelési kényszereim egyike. Nem maradhat ki a napból, hogy valami képletet ne rágnék újra. Nem maradhat ki, hogy át ne reccsentsek valami verset más szavakkal a pillanatnyi hangulatra húzva.
Több leszek én ettől?
Nem ez az életkor, amikor már több leszek. A pillanatnyi helyem most nem a harc. Inkább a véső.

Új bejegyzés

Olvasgatok.
Kimaradtam a tévéhíradókból, abba-fejeztem a rádiózást. A politika mégis bekúszik az agyamba.
Most éppen Dr. Kende Péter könyveit olvasom. Úgy szaladok rajta, mint a regényeken. Hüledezem a Vezéren, és a bíróságokon. Csodálkozom, hogy ez a  jogászíró még életben van. Ahogy látom, még az egészségügytől sem fél.
Vajon meddig?
Tudom, hogy el kell telni egy kis időnek, hogy ne csak az ő 'szemüvegén' keresztül lássam a világot.
Persze maradnak még bennem kérdések.
A Tokaj környékére felvett hatalmas állami támogatások vajon valóban meliorációra, és szőlőtelepítésre fordíttattak? Az autópályákra költött pénzből hány ember kapott kenyeret?
Vagy mondjuk Kulcsár pénzeinek mozgatásához használt cégei milyen tevékenységet végeznek, vagy végeztek? ***

Nufi erre azt szokta mondani, hogy akinek erre is jut ideje (t.i. a felderítésre), annak is inkább kapa lenne a kezében. Több érték teremne.
Mellette párhuzamosan Szendi Gábor könyveiből is kapok értelmezési segédletet.
A természetes kiválasztódás most csökkenti a földön élő emberek létszámát. Magyarországon pl. így. Máshol másképpen.
Én is külön tartom a fiú és lány  egereimet, s csak akkor eresztem őket össze, amikor szeretnék nagyobb családot. Mert mondjuk öregednek, s félő, hogy üres marad a kalitka.

***
A pénz maga nem érték, nem ehető. Aki csak a munkahelyén tölti a napjait, az specialista lesz, de nem lesz intelligencia. Egy távolkeleti út, vagy amerikai üdülés nem visz el milliárdokat, de hatalmat az kap, aki sok-sok embernek tud enni adni.
Hányszor eszembe jut egy Melon bankházról készített film, amiben az öreg banktulajdonos elmondta, hogy a fiára nem hagy egy fillért sem, mert ha ő (az ifjabb) nem tudja létrehozni, akkor agyon fogja nyomni.
A taníttatásában is csak az egyetemi tandíját fedezte, a megélhetés fedezetét más a srác teremtette elő.
Ez a bajom ezzel a szocializmussal, de a kapitalizmussal is.
Egyiket sem mi teremtettük. Mindet kaptuk, s mire megtanultuk volna a rendszerét, már le is bontották, vagy az új kapitalizmusban meg a törvényszerűségeit jobban ismerő 'nyugat' simán kiherél minket, csak mert mi még nem fogjuk fel a lényeget..

Társas-ház

Esik a hó.
Ma reggeli közben Laci szomszéd állított be kölcsönkérni. Már előre félek, amikor a döngő lépteit hallom, és tudom, hogy Nufi ad. Mert ha nincs, abból is jut. Eddig még nem feküdtünk le egyszer sem éhesen.
Megjegyeztem, hogy megint láttam a vasút mentén kivágott fát, ami ott fog elrohadni, meg a Duna parton is van uszadékfa, amiből két-három fordulóval a hátán elhozza azt a mennyiséget, amivel egy napra befűthet.
Nem kell hozzá semmi szerszám. Csak azt kell felemelni, amit partra vetett a víz, és még némi madzaggal átköti, Vagy dróttal, de sokszor műanyagszatyrot is hord a szél, vagy van felakadva.
Ő nem. Megbüntetik. Inkább kórincsál, kölcsönkér. Az anyja nyugdíjából megadja.
Most volt a múlt héten nyugdíj. E héten? Mindegy, a napokban.
Fél óra múlva mentem ki havat seperni. Laci a fáskamrák felől jött. A háttérben zúgott a láncfűrész. Valószínűleg Lali bőgeti. Marika néni az ajtajuk előtt sepreget. Laci vöröslő fejjel üvölt az öreglányra, hogy miért nem mezítláb jött ki, és ventilátort játszik a villanyórájuk, de Marika néni  tárva nyitva hagyja az
 ajtót.
Marika néni nem is érti az otthonkájában, papucsban, hogy mi a rossz ebben. Egy 83 éves gyerek.
Hm. Nufi is kikopogott az ablakon, hogy miért nem öltözöm fel. Pedig én nem is vagyok 83.
Még sebtében lehúztam a kocsiról is a hókámzsát, és ellenőriztem, hogy én nem hagytam nyitva a konyhaajtót.

Bodri IV.

Béla egy hét után jelent meg biciklivel. A csomagtartón jókora zsákot egyensúlyozott. A zsák tetején egy ketrec három nyuszival.
- Feri bá! Feri bácsi!
 - Jövök már, jövök.
 - Mi jót csinál?
- Szundítottam a szalmában. Megraktam a tüzet, az elvakított, aztán mikor a parázsra rázártam az ajtót olyan jó volt ledűlni egyet.
 - No, akkor fogja meg ezt a biciklit, hogy le tudjam pakolni.
 Az öreg odatotyogott a bringához, lába közé kapta az első kereket, és megmarkolta a kormányt. - Te, ezek nem fognak ám ugatni.
Béla mosolygott- Ezek legfeljebb imádkozni fognak. Az új pap küldi. Ugyan megígértette velem, hogy nem mondom el, de tudtommal nem haragosok. Akkor meg majd gyertyaszentelőkor elmegy, és megköszöni... az úrnak.
Béla közben leemelte a kis ketrecet, és lábával berúgva az istálló ajtaját, betette a jászol elé. - Na de ez nem a kisjézus, ezt megeheti. Illetve e koca vemhes, aztán majd a szaporulatból gazdálkodik.
A zsákot meg Margit néni küldte, de mondta, hogy rázzam ki jól, és vigyem vissza, mert a malomból van, és csak kölcsön.
 - Köszönöm!
 - Szívesen
- Aztán az asszonnyal mi lett?
 - Jolikával? Hazament. Megtépte a kocsmában valaki.
- Sejtem.
 - Ő. Igen. Beleszólt, hogy miért járnak meztelenül a kölykei, mikor kocsmában iszik.
 - Hozok egy kupicával a pincéből.
 - Pálinkát nem lehet. Tudja, az orvos.., de ha van még abból a savanyú borából, abból innék.
Az öreg elcsoszogott, és kihozott egy zöld üveget két szőlőmintás pohárral.
 - Na, isten-isten!

Bodri III.

 - Ennek még lesz folytatása. Béla, jöjjön! Megyünk.
 A nő nagy dirrel-durral bevágta magát az autóba, az öreg még magához intette a bőrkötényest.
 - Te, Béci! Nem volna vagy két loncsos kiskutyád? Mindegy, hogy milyen, a korcs lenne a legjobb. Szóval hozzál már, ha legközelebb erre van utad. Meghívnálak egy fél decire.
Béla halkan válaszolt.
 - Most nem lehet, mert ki fog jönni Jolika a rendőrökkel is. A múlt héten a Bényei Frici bácsinál volt. Vitte magával a rádiósokat is. Nagy veszekedés volt. Tudja, akinek az a cigány felesége volt.
 - Mért csak volt?
-  Van is, csak otthagyta. Annyira öreg, az asszonynak meg viszketett a feneke, de utána hozok.  Fogtam három kisebbet a múlt héten. Kézből lehet etetni, nem több félévesnél. Kikötötték az út mellett a kiserdőnél.
 - Na jön már, Béla? - könyökölt ki a lehúzott ablakon a nő.
 - Jövök.

Bodri II.

A nő visszatért az autóhoz, matatott a kesztyűtartóban, majd előhúzott egy bőrtokos valamit, és visszatért.
 - Velünk ne szórakozzon! - mondta az öregnek, és a műbőrtokból kihúzott egy digitális kütyüt, amivel az öreg hasához közelített.
A műszer pittyent egyet, és kiírta Bodri adatait.
 "Az utolsó oltás ideje két éve lejárt." - villogott a felirat az LCD-n.
 - Maga tényleg megette! - kerekedett el a szeme a nőnek. Tátva maradt szájából hihetetlenül kusza fogsora is elővillant.
 - Jó napot kívánok! - ismételte meg az öreg.
 - Jó napot!
 - Na végre! - morogta a foga között Bécike.
A nő többször is megismételte a delejező mozdulatot. Nem hitt a szemének, a fülének, mint aki álmodik.
 - És hogy ette meg?
 - Megsütöttem. Fiatal kutya volt még. Nem mondom, hogy nagyon finom, de egy nyúlnál több hús volt benne.
- ... és levágta?
 - Persze.
 - De nem vonított?
- Akarja tudni a részleteket? Ráhúztam a szájkosarat, ledöntöttem a földre, és ráültem. Megkötöttem a lábait, és idehúztam a kis lavórt. Látja, aminek a maci van az alján. Abba véreztettem ki.
Megnyúztam, mert a másiknak is ott a bőre már a padon a cserzőlében. Még kettő kell, és meglesz jövő télre a bekecsem.
 - De egy kutyát nem lehet megenni!... Nem szokták...
 - Szokták, vagy nem szokták, nekem most elfogytak a csirkék, a nyulak, és a nyugdíjamat is elvitte az onokám. Karácsonykor látogatott meg. Látja ezt a forradást? Na, ez három havi spórolt pénzembe került.

Bodri I.

Kopott tanyavidék. A bozótos takarásában roggyant vályogház. Falai fehérre meszelve, a gangon háromlábú szék, és egy pár gumicsizma. Rácsos ablakú Volkswagen kisbusz áll meg a ház előtt.
- Az állatvédelemtől jöttünk! Halló! Van itt valaki?
Az ajtó mögül öregember csoszog elő.
- Jó napot, kit keresnek?
 - Bejelentés érkezett, hogy itt kutyát kínoznak.
Az öreg füle mögé illesztett tenyérrel ismétli meg:
- Jó napot, kit keres?
Nyílik az autó ajtaja, és egy harcias hölgy kiabálja újra:
- Az állatvédelemtől jöttünk...
 - Jó napot, kit keresnek?
Hátulról sintérnek kinéző, bőrkötényes férfi száll ki:
 - Jó napot, Feri bácsi!
 - Jó napot Bécikém! Mi járatban vagytok?
Bécike kacsint az öregnek, és halkan megjegyzi - Jöttünk. Bejelentették a szomszédból. Elvisszük Bodrit! Jolika az állatvédő a megyénél. Tetszik tudni.
 - Jolika az állat.. - köhintett egyet, s folytatta - védő?
 - Az vagyok! Hol van a kutya?
Feri bácsi még mindig Béci felé fordulva nem vesz tudomást az asszonyszemélyről.
 - De hát ki jelentett be?
 - Azt nem tudjuk, de el kell vinni a Bodrit.
- Hát az nem fog menni.
- Aztán miért?
- Mert megettem.

Gumiszoba ... és döbbenet

Nufi hívja így az itthonunkat, ha mozgásra vágyom, és valamelyik Pest végi kerületbe karikázom egy 150Ft-os alkatrészért, amit itt a szomszédban 250-ért vehetnék meg.
Ilyenkor persze futópad megy, egyéb kínzómódszereket is bevethetek, és vannak benne sikerélményeim, de most találtam egy nekem való könyvet.
Fegyencedzés. Paul Wade könyve.
A nagy szám benne az, hogy ezeket a gyakorlatokat csinálgattam tizenéves koromban, hogy erősödjem. Szinte mindet - de még nem olvastam végig - hasonlóképpen tanultam meg, csak nem jutottam el az ő mesterszintjére.
Kezdtem a fekvőtámaszozást a kád oldalának támaszkodva, és ameddig bírtam. Esténként 100 guggolás után megint annyi fekvőtámasz, amennyi sikerült. Napi 75-ig bírta a monotóniát, és a remegést az izomzatom, és ezt bevonulásig heti rendszerességgel 4-5 napon keresztül, meg természetesen a hidat, és a kézenállást-fejenállást is. Húzóckodást a házunk melletti porolón.
Már kézállásból le tudtam tenni a fejem a földre, és megemelni is, bár visszatérni kézállásba nagyon ritkán sikerült. Valószínűleg napi próbálkozással el tudtam volna érni.
Ez voltam 16-21 éves korom körül. 65kg, és tömérdek érdeklődés a világra. Meg persze szerelmes, és nyüszítettem minden szoknya és dombornyomott blúz láttán.
Azóta eltelt sok év, és alakultam én is. Csak most olyan 'dézsa vű' borult elém megint, és kipróbáltam az egy lábon guggolást. Még csak nem is a könyv hatására, hanem valamivel előtte. A múlt héten, de azóta majd mindennap.
Érdekes módon, a bal lábamon rosszabb az egyensúlyom, de sikerült. (Pedig balkezes vagyok.) Azóta pedig többször újra meg tudtam csinálni. Ugyan a kétlábas guggolásból 50-nél nem megy több, illetve lihegek, mint a rossz ló, és elunom, de ez már tegnapi tapasztalat, és a lassított fekvőtámasz - megállni odalenn 1 másodpercet, majd a felső holtponton is ugyanígy - összesen 10 karhajlítás, és még nem az összeérő ujjakkal, csak simán a vállszélességben tartott kézzel.
"Innen szép a győzelem" - mondtam magamnak, még este is ropogtattam valamit a tagjaimon. Vajon meddig tart ki az akaraterőm?
Ma még mindenképpen.  Illetve szeretném helyrehozni a vállízületem. Az a kerékpáros baleset óta érzékeny, és csak a mozgatásra javul. Egy hosszabb vezetés után mindig 'nemjó'. Lehet, hogy huzatot kap, meg a könyököm feltámasztom az autóajtón lévő könyöklőn, és az kocogtatja a porcokat természetellenesen...

A betegmozgatáskor sem árt, ha rendben van az izomzatom.
Bélát tegnap vittük katétercserére, s a kocsiba-ültetés, kiszállítás nem kis tortúra a Honda ajtaján. Alacsony építésű kocsi, szűk ajtónyílás. Odabenn már kényelmes, és ilyen öreg autóhoz mérve jó a fogyasztása. (Meg még szeretem is.) Szóval... betűvel... a mozgás élet, erő és jókedv.
Tegnap beépítettem a tápegységét is a wobbleremnek, és kapott négy sárga talpat ivólédoboz kupakból.
Ma viszont fülbevaló. Nufi elém tette a mintát, hogy milyen minőséget vár el a csiszolatokon. 
Azt hiszem, elfelejtettem, hogy vizeztem is a darabokat az elején, és akkor az volt a lényeg, hogy felforrósodjon a kezemben, mert akkor ki is száradt újra, és ha elszíneződött kicsit, az nem csak az én bőrömre égetett mintát, hanem a darabra is.

Addig meg itt egy szép színes szomszéd, aki szórakoztatott írás közben. A házunk előtti fa ágán tollászkodott, és trécselt a többivel. Így ablakon keresztül nehéz rázoomolni, de mégis kellett egy kép róla Nektek is. Ő gyárilag ilyen szép, és nem kell érte különtornára járni. :-)


... és itt a döbbenet.


Ezek itt gyerekek. Valami nem működik jól. Ha nincs nevelés,.. itt is akik többen vannak, azok szállnak el maguktól.
Attila! Azon gondolkodom, hogy az egyház szajkózta szeretet mégis fontosabb duma lenne, mint a rambófilmek.