Reggel van. Nufi vizsgájára készül. Grafikus lesz, talán már a vonaton ül Budapest felé. Odakint a kutyánk ugat, és előttem a bögrében kamilla tea gőzölög.
Sokáig nem volt kedvem írni. Valójában semmihez nem volt kedvem, még amit szeretek, az is nyögve, akaraterővel indult, és mindent észrevettem magamon, amit korábban nem. Néger törzsről maradt meg a fejemben a mondat, ha egy testrészt megneveznek, azt jelenti, hogy fáj. Ezt ellen tiltakozott az agyam, de "Ne gondolj a fehér elefántra, és akkor sikerül aranyat csinálni". Tehát a fehér elefánt még a vécépapíron is felsejlett.
Akkor hát induljon a mandula. A gerincem miatt fontos tornámat kezdtem hosszabbítani, bővíteni mindenféle mozdulattal, és cikázva a témák között olvasni a könyvtáramból a mindig félretett könyveket. Bár ez már tavaly, a DOS, Windows könyvekkel indult, meg orosz írókkal. Nufival Jókait olvastunk, Karinthy Ferencet, most Herczeg Ferenc van Mézga Aladár különös kalandjaival párhuzamban. Ez utóbbi rojtosra olvasott könyvem, a hátlapját nem is találom, gyermekkoromból állandó, és felszínen tartott könyv. Kellettek a poénjai a mindennapokhoz, akár Rejtő Jenő mély emberismerete.
Anyu persze itt van most is. Elég csak Rozival átmenni a 22-be. Ott leemelem a napozó ágyat a diófa alá, végigdűlök rajta és simogatom, feladja a tappancsát, nem mozdul mellőlem félóra hosszat. Konganak a szavak, az utolsó idők párbeszédei.
"- Jó reggelt!
- Itt vagyok.
- Én meg nem ott.
- Vettem észre."
.....
Aztán amikor már a kórházban hívtam.
" - Nem bírtam tovább, megnyomtam a gombot."
Ez a gondos órát jelentette. Jöhetett a mentő, és vihette. Minden bekészítve hónapok óta sportszatyorba.
A névnapján jó kedve volt. Reggel telefonban mondta, hogy már nem kérte fájdalomcsillapítót sem. Éjfél után pedig csörgött a telefon, hogy már nem él.
A tetőn ott van a cégnél leselejtezett Precisa 3400-as irodai számológépe. Az övé is, meg egy másik (ami Gizié volt, nem működik). Az anyué hibázik. Ki kellene mosni benzinnel a nyomdáját, mint régen, és beolajozgatni. Ott a fejemben, mert a múlt és kézen fogva jár a jelennel.
A gyümölcsszedéstől nem veheti el az időt. Reggelit készítenem kell. Ebédért menni kell, bevásárolni szintén. A háború hírei sem hagynak hidegen, de vannak még ki nem élt részei a múltamnak.
Ez így bonyolult, inkább mondok példát.
A szakmám elektroműszerész, és maradtak fehér foltok. A régi rádiók mindenféle tekercsekkel és állítható kondenzátorokkal pontosíthatók. Amikor a Villkész munkaasztala mellett hibákat kerestem, ezeket nem kellett, de nem is lehetett ellenőrizni. Műszer, idő sem volt hozzá. Most pedig a számítástechnika korszakában elérhetővé vált nekem is. Itt vannak köröttem ezek a kütyük. Drótok, és Mézga Aladár-féle lehetőség, hogy 'esernyőből legyen antenna'. Hogy zsemlekibelező készüléket készíthetek kávédarálóból.
Ezen kívül ott a telefonmánia. Ebből nekem a táblagép lett. Mindenre (is) jó. Önti a híreket, regények, kapcsolási rajzok, levelezés, cset, az okos órám lekérdezése. Akaraterő kell, hogy csökkentsem az üzemidejét. Sokat rontott a szememen is. Az olvasószemüveget pedig gyűlölöm. Becsillan, akárhogy takarítom, ha másfelé fordulok, homály... Amíg süt a nap, nem is használom. Egy kontrasztaránytól le tudom tenni. A fényképezőgéptől megtanultam, hogy a mélységélesség a pupilla összehúzódásával javul.
Közben felhívtam Nufit. A vonaton is tanul. Szórja a megtanult nyomdatechnikai ismereteket, és fél, hogy nem érti pontosan a lézernyomtató működését. Ha pedig a szelénhengerről és a koronaszálakról mesélnék, akkor csak belezavarodna. Ráadásul már én is elfelejtettem hozzá a szavakat. Más nyelvet használ minden szakma. Ezt még a mesterséges intelligenciánál is tapasztalom. A DeepSeeket használom. Kérdezgetem, mint óvodás az anyját-apját. Aztán ha angol nyelvterületről fordított szakszót használ, fel kell fedeznem, mire hogyan érti. A mi időnkben még a német szakirodalommal volt szinkronban a magyar. A jutubis videókban is VHF-nek fordítják az UKW-t. Pedig magyarul tükörfordítás URH, az ultra rövid hullám. Nem a nagyon nagy frekvencia rövidítését használjuk. Na meg puffogok a régen megszokott képcső helyett a mai fiatalok CRT-t mondanak. Az angol rövidítés kimondva hosszabb is, mint a magyar. A régit bárki, egy nagymami is megérti.
Elfogyott a kamillám. Tegnap kiegyengettem egy forgókondenzátort, visszaforrasztom, s megnézem, mit muzsikál vele a VEF206 rádióm.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése