Pénzek és értékek

 Mostanában sokat foglalkoznak a válságkezelésekkel. A pénzek értékével és a szabályozó mechanizmust üzemeltetők étvágyával. Mintha bármi is változna évezredek alatt.

A bibliai történetben a gazda, aki rábízza a szolgáira a vagyonát, észrevétlenül arra tanít, hogy a más pénzével kell alkotni, és akkor kaphatunk belőle. Pedig a harmadik szolga, aki elásta, és visszaadta a rábízott pénzt, az a saját dolgával törődött. Nem szorult másra. Tehát nem elvették tőle, ami nem is volt az övé, hanem a saját lábára állították. A maga tudásával élt túl. 

A szocialista időszakban az embereknek megtakarításai voltak. Tegyük félre, hogy ez jó volt, vagy rossz. A semmiből épülő ország lakosai politikailag megvezetve lassan gyarapodtak. Szellemileg is, anyagilag is. Ezt az így-úgy működő rendszert dúlta szét a módszerváltás, és lett belőle adósságra építő, túlfogyasztó állampolgár. Nem a családok álltak össze a fiataloknak vályogot vetni és kalákában fedelet húzni a fejük fölé, hanem most vehetnek fel 180 év alatt kifizethető semmit, hogy legyen otthonuk... azaz nem is az övéké, mert az utolsó részlet kifizetéséig egy pénzügyi szervezet lenyúlhatja.

Kell nekünk ez? 

Úgy tűnik, hogy kell. Bár léteztek takarékszövetkezetek is, ahol csak a betétekkel lehetett gazdálkodni, immár ezek et felszámolták, és takarék bank lett belőlük. Azaz betagozták egy nemlétező pénzeket előállító szervezetbe. Vagyis a gazda bízza a szolgára a talen(kitalál)tumát.

Gergő a jutubin megszólaltatott egy olasz közgazdát, aki a huszas-hisztit összekötötte a gazdaságra öntött milliárdokkal. Hogy a hiperinfláció elkerülésére indították. Újfeudalizmusnak nevezve a ránk váró közeljövőt. Csak a besúgóhálózat már nem kell hozzá. A technika pontosabb és 0-24 működik. Mi magunk üzemeltetjük. Közben ott a piszkavas a kezükben, hogy vegyünk még okosabbat, még jobbat. 

De ha nincs, majd ők adnak. Amikor a betakarítás egy földterületen befejeződik, a madarak a kipergett gabonaszemekből jót tudnak lakmározni. Aztán az is elfogy. Vagy kiteszünk nekik valami ehetőt, vagy elpusztulnak. Mert ami nagyban fölöttünk van, azt mi már régóta műveljük a természettel. Sokat akarunk, és hogy nekünk több legyen, azt másoktól vesszük el.  

Mondjuk a madarak sem különbek. A saját begyük a legfontosabb, utána az utódoké. Ha nem verekszik ki a magukét, akkor elpusztulnak. 

Az állatvilágban mindenre van példa. A hörcsög is gyűjtöget. A macska is elzavarja, aki a vadászterületére tör, még ha saját testvére vagy kölyke volt, akkor is.       

.....

Most pedig jött egy háború. Korábbi piszkozatomat vettem elő, afféle fiókszökevény ez az írás. Újra beindult egy pusztító-romboló erő, hogy az emberek az életükért kaparjanak. Hogy nem napi nyolc órát, negyvenórás munkahetet akarjon, vagy négynapos mukahetet és nem arányos bért, hanem éppen legalább túléljen. Éppen eszébe sem jusson jogokat követelni.  

Nem itt zúgnak a repülők. De itt veszekednek a hatalomra vágyók. A székből is és székre kapaszkodók is. Pedig ha csak nejlonzsákot ragadva körbejárnának szemetet szedni, többet megtudnának a vezetendő népükről. Ja, hogy a magyar nyelvben nincs birtok? A vezető csupán mellérendeltje a népének? 

Játszom egy kicsit a szóval. 

BÍR - TOK Ameddig bírom. De tokba is zár. Beletokozódom, hogy ennyit bírok. Vagy bírt ok? A múlt hozta, és oka van? 

A múltunk már mi lettünk. A mai mi. Én is már csak a mai én vagyok. Amikor kutaszkodom az emlékeimben, találok használhgató mintákat is a mára, és elkerülendőket is. 

Ha visszaugrom a bibliai példára, nekem az önálló 'szolga' tetszik. Megőrzi a rábízottat, de a sajátjával törődik. Adnak is hozzá, vesznek is el belőle, de a függelem nem határozza meg. Pontosítok. A távoli függelem. Mert a család, az a közösség, amelyikben él, annak szolgája és ura is egyben.

A szomszédban zajló háborúban is van valami hasonló. Ki kinek adott mit, és mire használta. Az erősebb elvette amit odaadott korábban. A gyengébb nem tudja visszavenni, amit elvettek tőle. 

Ami az övé, az vajon meddig az övé?  Amíg bírja. Amíg meg tudja védeni. Lehetőleg ésszel. A nyers túlerő ellen az ész az egyetlen menekülési út. 

Hogy Rejtő Jenőt idézzem: 

1. Kerüld a civódást és a nyers erőszakot.

2. Kerüld a kötekedő embert.

3. Igyekezz szelíd rábeszéléssel hatni felebarátaidra.

4. Ne hivatkozz mentő tanúkra, mert mit érsz vele, ha ismerőseidet bezárják?

5. Ne tégy hamis esküt, csak ha muszáj.

6. Kerüld a részeg embert, hogy téged se molesztáljanak hasonló állapotban.

7. Ne légy hiú és beképzelt, hogy különb és okosabb légy, mint embertársaid.

8. Vasárnap ne lopj, ne csalj, ne verj meg senkit, mert hat nap mindenre elegendő...

 Nem ma adta Csülök szájába. Mélységes emberismeret.